Kitől kérjek tanácsot?

Sok gyereknek problémája van az iskolában a beilleszkedéssel, nem képesek megfelelő kommunikációra a társakkal, gyakran kiközösítés lesz osztályrészükSITA/AP-felvétel– Eddig még kiskorúnak, gyermeknek számítottam, mostantól nagykorú vagyok, mégsem érzem teljesen felnőttnek magam – vall szinte önkéntelenül az idegen újságírónak. Szüksége lenne édesanyjára.

– Kitől kérjek tanácsot? – kérdezi, hiszen még az amúgy nagyon kedves és önzetlen nagynénjéhez sem tud igazán bizalommal fordulni.

Eddig ő is ahhoz a több mint 82 ezer romániai kiskorúhoz tartozott, akinek az egyik vagy mindkét szülője külföldön keresi családja számára a megélhetést. Jelenleg körülbelül kétmillió román dolgozik külföldön, de az őket fogadó országok hatóságainak becslése szerint valós számuk a négymilliót is elérheti. Csak Olaszországban és Spanyolországban több mint egymillióan keresik vendégmunkásként kenyerüket. A külföldön munkát vállalók száma folyamatosan változik, ezért nagyon nehéz pontosan felbecsülni, hogy az adott pillanatban éppen hányan tartózkodnak a határokon kívül. Sokan nem tudják magukkal vinni családjukat. Ehhez képest nagyon is pontos adatokat szerzett a gyermekek jogait védő országos hatóság (ANPDC) legutóbbi tanulmányában. Ebből kiderül, hogy a 82 464 gyermek közül 24 406-nak mindkét szülője távoli országokban dolgozik, 47 154 gyermek mellett csak az egyik szülője maradt, és 8904-en vannak, akiknek egyetlen törvényes gondviselője is eltávozott. És ott van 2500 gyermek, aki állami nevelőintézetben kénytelen átvészelni család hiányában a magányt.

Ezt tükrözi a magukra hagyott gyermekek helyzete is. Egy részük lecsúszik, rászoknak a kábítószerre, vagy akaratlanul is bűnöző csoportok hálójába kerülnek. De akik meg is menekülnek ettől a sorstól, azoknak is problémájuk van az iskolában a beilleszkedéssel.

A gyermekvédelmi hatóságok többfajta gyógymódot keresnek. Úgy gondolják, felvilágosító kampányokat kellene szervezniük a külföldre utazó szülőknek, akárcsak azoknak, akik magukra vállalják az otthon maradó gyermek felügyeletét. Iskolai tanácsadók hálózatára is szükség lenne.

A román kormány ugyanakkor nem elégedne meg a tüneti kezeléssel, e társadalmi „betegség” okát szeretné felszámolni. Pénzügyi intézkedésekkel, például adókedvezménnyel vagy egyéb anyagi ösztönzőkkel próbálja hazacsalogatni a külföldön dolgozókat. Már csak azért is, mert mostanában Romániában is egyre kevesebb a hazai munkaerő.