Hazai kutatók iráni expedíción

Októberben egy szlovákiai és magyarországi szakemberekből álló csoport végzett kutatásokat a Közel-Keleten. Kovács Attila iszlamológus, Čiernik Beáta és Somogyi Katalin, a pozsonyi tanszék adjunktusai, valamint Sárközi Miklós magyarországi iránistakutatása egy többéves projekt részeként valósult meg. „Nagyon keveset tudunk Rudolf Macúch szlovák orientalistáról. A projekt keretében Macúch személyét próbáljuk jobban megismerni a szlovákiai vallástudomány tükrében. Emellett foglalkozunk a mandeusokkal, ezzel az Iránban élő kisebbséggel, és egyéb etnikai, illetve vallási csoportokkal. Jövőre nemzetközi konferenciát szervezünk a témában” – mondta el Kovács Attila. A néhány hetes iráni expedíción számos kutatási területtel foglalkoztak a résztvevők. Ellátogattak a mandeusokhoz, az örmény népcsoporthoz, megtekintették a vallási emlékeket, Jazdban siíta ünnepen vettek részt. „Szlovákiában és Csehországban visszaszorultak az iranisztikai tanulmányok. Szeretnénk újra felkelteni az érdeklődést a siíta iszlám iránt, mert az utóbbi időben erre is kevés szakmai figyelem jut” – folytatta Kovács, a projekt vezetője. „A jelenlegi biztonsági és politikai helyzet miatt kevés olyan hely van a Közel-Keleten, ahova eljuthatunk. Irán azon ritka helyek egyike, ahol több kutatási területtel is foglalkozhatunk” – tette hozzá Somogyi Katalin. 

Teheránban akadémiai kapcsolatok építésével indult az expedíció. A csoport ellátogatott a teheráni egyetemre, találkoztak a Nemzeti Örökségvédelmi Hivatal képviselőivel, kutatóintézetek, alapítványok és civil szervezetek tagjaival, hogy elősegítsék a nemzetközi tudományos együttműködést. A résztvevők leszögezték, az irániak sokkal többet tudnak Közép-Európáról, mint az itteni tudósok róluk. 

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"215173","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"Galambáldozás a mandeusoknál","typeof":"foaf:Image","width":"360"}}]]
A rejtélyes orientalista 

Rudolf Macúch, a szlovákiai vallástudomány egyik megalapítója 1919-ben született Bzince pod Javorinouban. A gimnázium elvégzése után a Comenius Egyetem teológiai tanszékén tanult. „Minden bizonnyal azért tanult papnak, mert máshol fizetni kellett a főiskolai oktatásért. Macúch nyelvész volt, és emellett a vallással is foglalkozott. Érdekes élete volt, szegénysorból küzdötte fel magát a világhírig” – mesélte Somogyi Katalin. Macúch Párizsban is tanult, járt Iránban, utána a világ számos helyén tevékenykedett, például Oxfordban, Teheránban és Kanadában. Utoljára a berlini Freie Universitäten oktatott. Az ötvenes évek elején az akkori Csehszlovákiában jelent meg a Kereszténység és iszlám című könyve. Összeállított egy angol–mandeus szótárt. „Macúch fontos személy volt, mondhatni, ő a szlovák Vámbéry Ármin. Az egész világon ismerik a nevét, itthon mégis keveset tudunk róla. Az életrajzai nem objektívek. Célunk, hogy bemutassuk, ki volt valójában” – folytatta a tanszék doktorandusza. 

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"215174","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"Rudolf Macúch","typeof":"foaf:Image","width":"333"}}]]
Kik a mandeusok? 

A mandeusok egy körülbelül tízezer főt számláló vallási csoport, mintegy kétezer éve élnek Iránban. Ők álltak Macúch érdeklődésének középpontjában. A mandeusok gnosztikusok, akik Keresztelő Szent János örököseinek tartják magukat. Minden vasárnap megújítják a keresztségüket, a vallásuk duális, megfi gyelhetők benne a zoroasztrizmus elemei. Tiltott számukra a fegyverhasználat, a birka kivételével nem esznek olyan állat húsából, amelyik a földön jár. Kovács Attilától megtudtuk, a mandeusok nagy része mára már elhagyta a hazáját. A siíta vallási mozgalom megerősödése miatt Iránból Belgiumba, Dániába, Ausztráliába, Kanadába emigráltak. „Iránban kivívták a könyv népe státust, ami azt jelenti, hogy hivatalosan tolerált vallási csoportként léteznek. Az elit Abháziában és Teherán környékén él, ők perzsául beszélnek, a vidéken élő lakosság arab nyelvű. Nagyon aktív közösség” – mondta Kovács. A kutatókrészt vettek a vallási szertartásokon és a közösségi eseményeken. „A férfi ak galambáldozáson voltak, amíg mi felkerestük az énekkart. Figyeltük, hogyan nevelik a gyerekekbe a mandeus identitást, a vallási énekekkel és a nyelvvel erősítik a nemzeti öntudatot. Részt vettünk egy elhunyt tiszteletére rendezett megemlékezésen. Kizárólag itt szolgáltak fel kávét a vendégeknek a gazdag lakoma után, máshol csak teát kaptunk. Rengeteg anyaggal jöttünk haza. Beszéltünk a mandeusok vallási vezetőjével, Sejch Csahejlivel, és meghívtuk a tervezett konferenciánkra” – folytatta Somogyi Katalin. A kutatóktól megtudtuk, a mandeusok nagyon szívélyesen fogadták a csapatot, jól emlékeznek még Macúchra. 

A Muharramot meg kell élni 

A kutatók Muharram hónapjában jártak Iránban, amikor az Ashurát ünneplik a muszlimok: Husszein imám és követői lemészárlására emlékeznek. Jazdban megfi gyelhették, hogyan zajlik a siíta ünnep. „Felvonulásokat rendeznek, amelyeken Husszein jelképes koporsóját viszik a hívők, dobolnak és korbácsolják egymást. A husszeíniáknak nevezett közösségi épületekben összejön a szomszédság, ételt, teát, vizet és meleg tejet osztogatnak” – beszélt az ünnepről Kovács Attila. Van olyan husszeínia, ahol naponta kilencezer adag ételt készítenek. Helyben vágják a birkákat a lakomához, majd tűzoltókocsikkal takarítják el a vért a terekről. A kutatók a konzervatív ünnep hátrányával is találkoztak: mivel ilyenkor nincsenek nyitva az üzletek, és nem jár a tömegközlekedés, taxival kellett megtenniük a hatszáz kilométeres utat Teheránba. „Mindig találtunk valakit, aki beszél angolul vagy arabul. A helyiek barátságosak voltak, nagyon örültek, hogy valaki érdeklődik a hazájuk iránt, mert Irán híre nem kimondottan pozitív” – jegyezte meg Somogyi Katalin. 

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"215175","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"443","title":"Testközelben a síita ünnep","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]
Történelmi emlékek és verébkebab 

A kutatás során több iráni emlékhelyet is megtekintettek az expedíció tagjai. Néhány hely szerepel a turistatérképeken, mások elsősorban a vallási csoportok meg a valláskutatók számára érdekesek. „Abháziában verébkebabot kerestünk. Aratás előtt hajtóvadászatot rendeznek a verebekre és megeszik a húsukat. Ezen a területen érződik, hogy nem az átlagos Iránban vagyunk, több köze van Irakhoz és az egykori Mezopotámiához” – mondta az utazásról Kovács Attila. Szúzában ellátogattak Dániel próféta sírjához, megnézték Sustárt, amely a Kárun folyó mellett található. A Kárun Irán legbővízűbb folyója, régen vízimalmok működtek a folyamon. Iszfahánban helyieknek nézték a szlovákiai kutatókat. „Egy kávézóban lefényképeztek bennünket a német turisták mint helyieket. Fekete ruhában voltunk, a hölgyek kendőt viseltek” – folytatta Kovács Attila. 

Iráni örmények 

Čiernik Beáta szakterülete az örmény nép kutatása. Iránban ezzel kapcsolatban is új ismeretekre tett szert. Abbász sah a 16. században mintegy negyedmillió örményt költöztetett erőszakkal Iránba. „Három éven belül fizetniük kellett a sahnak, ha ezt nem tették meg, gyerekeiket kellett odaadniuk, vagy áttérni az iszlám hitre” – ismertette az iráni örmények történetét a szakember. Az iráni örmény keresztények ránézésre nem különböznek örményországi társaiktól. „Perzsául beszélnek, de az örmény nyelvet is használják, vannak saját iskoláik. Az iráni örmények viszonylag jó körülmények között élnek. Irán elismerte a száz évvel ezelőtti örmény népirtást” – folytatta Čiernik Beáta. Az expedíció keretében ellátogattak két templomba, amelyek az eredeti örmény templomokkal ellentétben gazdagon díszítettek. „A gazdag kereskedők jártak Európába, és egyikük beleszeretett az itteni képzőművészetbe. Hazatérve megkérte az egyházfőket, festethesse ki a templomot. A templom lenyűgöző látványt nyújt. Ahol nem festmények vannak, ott más díszítőelemek borítják a falakat” – mesélt az adjunktus. 

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"215176","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"Az örmény templomokat nem díszítik, Iránban van a két kivétel","typeof":"foaf:Image","width":"360"}}]]
Szemben a szent tűzzel 

Irán ősvallásának a zoroasztrizmust tekinthetjük. Az iszlám térhódítása előtt az egyistenhívő, dualisztikus, mazdaizmusként is ismert vallás határozta meg az itt élők mindennapjait. A zoroasztrizmus még ma is jelen van Iránban és Indiában. „Teheránban egy tűztemplomban láthattuk, hogyan bánnak a szent tűzzel. Jazdban megtekintettük a zoroasztristák legszentebb helyét. A valódi szentély egy barlang a sivatagban, egy zarándokhely, ahol évente egyszer összegyűlnek a hívek” – magyarázta Čiernik Beáta. Hozzátette, a közel-keleti vallás nem sokat változott az elmúlt mintegy ezerötszáz évben, kivéve a temetkezési szokásokat. „Ma már nem a hallgatás tornyaiban tartják a szertartásokat, muszáj a földbe temetkezniük. A vallás szerint a holttest tisztátalan és nem érintheti a földet, ezért speciális sírokba temetnek” – mondta a kutató. 

Zoroaszter próféta követői a halált a gonosz átmeneti győzelmének tekintik, hitük szerint sok démon van jelen a halálkor. Ezért az ősi gyakorlat szerint halottaikat még a halál napján a hallgatás tornyába vitték. A felül nyitott, kerek, ablaktalan, magas falú toronyban a holttestet egy pap levetkőztette és a keselyűknek, illetve a varjaknak áldozta. A napszítta csontokat később egy gödörbe dobták. A hallgatás tornyai többnyire messze voltak a mindennapi élettől, hogy a gonosz és a halál pusztítása ne gyakorolhasson befolyást az emberek életére. 

Folytatódik a projekt 

Az expedíció csak a projekt egy állomását jelentette. Jövőre konferenciákat szervez a tanszék a témában, tanulmányokat írnak az utazáson begyűjtött információkból, amelyeket különböző fórumokon – pl. a vallástörténeti tanszékek kiadványában, az Axis Mundiban – közölnek. A tanításban is nagy hasznát veszik az expedíción öszszegyűjtött információknak. A vallástörténeti tanszék diákjai szembesülhetnek azzal, hogyan élik meg az ünnepeket és a mindennapokat a tanulmányozott vallás hívei. „Tovább kutatjuk Macúch személyét, felvettük a kapcsolatot a lányával. Folytatódik a mandeusok kutatása a diaszpórákban, Münchenben és Dániában. Visszamennénk Iránba, és ehhez támogatókat keresünk, mert akadémiai körökben nehéz forrást találni. Egy-egy ilyen kutatás utat nyit a világ felé, és nagy lehetőségeket kínál” – mondta a további tervekről Somogyi Katalin.