Hatalomátadás – családi alapon

Az azeri alkotmány szerint az államfő akadályoztatása esetén az elnöki jogköröket a mindenkori kormányfő gyakorolja. ĺgy aztán nem csoda, hogy Ilham kinevezése annyira sürgető volt, hogy Alijev papa augusztus 5-én még arról is megfeledkezett, hogy előbb leváltsa az 1996-tól hivatalban lévő kormányfőt, Artur Raszi-Zadet. Ez a baki azonban még az elnöki döntést alkotmányellenesnek minősítő ellenzék szerint is apróság. Mindenki tudja, hogy Ilham számára a kormányfői megbízatás csak átmeneti állomás, októberben ugyanis elnökválasztások lesznek Azerbajdzsánban. És ha addig nem épül fel az állítólag szív- és veseátültetésre váró idősebb Alijev, akkor aligha kétséges, hogy utódja az elnöki székben is saját fia lesz.

Az utódlásról egyébként már régóta suttognak a kaukázusi országban. Az áprilisban, egy beszéd elmondása közben, a tévékamerák előtt összeesett idősebb Alijev betegsége azonban felgyorsította az eseményeket. Az államfő állapota azóta is súlyos, olyannyira, hogy a haláláról szóló hírek hallatára grúz kollégája, Eduard Sevardnadze augusztus elején sietve már részvétét is nyilvánította. Bakuban ez idő tájt született meg a döntés – családi alapon –: megismétlik a Moszkvában már jól bevált Jelcin– Putyin-féle hatalomátadási forgatókönyvet. ĺgy aztán nem csoda, hogy kevesen kételkednek abban, hogy az ország új elnökét is Alijevnek hívják majd.

Az eddig a nemzeti olajtársaság elnökeként tevékenykedő Ilham ugyan intelligens ember benyomását kelti, de hiányzik belőle apja politikai tapasztalata és ravaszsága. Ennek ellenére sokan tartják úgy, hogy az adott pillanatban nincs jobb választás. Az azeri ellenzék túlságosan gyenge, arról már nem is beszélve, hogy a 90-es évek elején gyászosan leszerepelt. A Szovjetunió felbomlása után hatalomra jutott Albufaz Elcsibej vezette Nemzeti Front uralmát káosz és zűrzavar jellemezte, és nem kis mértékben nekik „köszönhető”, hogy 1993-ban Alijev – az azeri KGB exfőnöke és egykori helyi pártfőtitkár – újra az ország első embere lett.

Egyébként sincs arról szó, hogy Ilhamnak egy az egyben be kellene töltenie apja szerepét. Ilham leginkább egy olyan vezető testület feje lesz, amely kollektíven érdekelt abban, hogy a Gejdar Alijev által kijelölt úton tartsa az országot. – Naiv dolog pusztán egy apa–fiú hatalomátadásról beszélni. A végső cél ugyanis nem a hatalom átadása, hanem a klán általi megtartása – véli Armen Dzsilavjan moszkvai elemző.

Más megfigyelők egyenesen azon a véleményen vannak, hogy Azerbajdzsán még nem érett meg a többpárti demokráciára. – A jelenlegi történelmi helyzetben az autokrácia alternatívája nem a demokrácia, hanem a hatalomnélküliség. Azaz a zendülés, az anarchia és a teljes lezüllés – állítja az Izvesztyija című lap elemzője, Alekszandr Arhangelszkij.

Ilham Alijevet az utódlásra azonban nem pusztán a belső ellenzék gyengesége, hanem a külső hatalmak (Oroszország, az Egyesült Államok és Törökország) hallgatólagos beleegyezése is predesztinálja. Moszkva szemében Ilham személye a biztosíték, hogy folytatódik az apa által kidolgozott külpolitikai irányvonal. – Gejdar Alijev több sakktáblán is tudott egyszerre játszani: miközben megőrizte az Oroszországgal fenntartott jó viszonyt, ki tudta használni az Egyesült Államok térségbeli érdekeit is – magyarázza Alekszej Malasenko, a moszkvai Carnegie Center munkatársa.

Azerbajdzsán ebből a szempontból könnyen az új típusú nemzetközi kapcsolatok egyfajta próbapályája lehet. Washington a gyakorlatban is kipróbálhatja, miként képes a térségben érdekelt regionális hatalommal, ez esetben Oroszországgal, kölcsönösen előnyösen együttműködni. A kaukázusi ország jó lehetőség az orosz–amerikai viszony még szorosabbra fűzésére, hiszen Moszkva és Washington közös erővel könnyebben elérheti azt, ami mindkettőjük számára fontos a Kaszpi-tenger mentén: a stabilitást és az olajüzlet folytatását.

Oroszország alapvetően érdekelt abban, hogy Azerbajdzsánban nyugalom legyen. Ennek kulcsa pedig, hogy simán menjen végbe az Alijev családon belül a hatalom átadása. Korántsem mellesleg ugyanez az Egyesült Államok legfőbb érdeke is – állítja Vlagyimir Golisev, az orosz Effektív Politika Alapítvány szakértője. Golisev azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy a jelenleg Irakkal és Iránnal bajlódó Washington kész elfogadni az orosz befolyás növekedést Bakuban. – Ha lezárul az átmenet, az új azeri elnök, Washington hallgatólagos beleegyezésével, újragondolhatja országa csatlakozását a Moszkva vezette Euroázsiai Gazdasági Közösséghez és a FÁK kollektív biztonsági szervezetéhez is.

Moszkva, 2003. augusztus