Panoráma

Egy szelet emlék az uralkodóról

Michelle Donelan brit kulturális miniszter nem végleges adatokra támaszkodó információi alapján mintegy 250 ezren rótták le kegyeletüket a szeptember 8-án, a 96 éves korában elhunyt II. Erzsébet brit királynő felravatalozott koporsója előtt a londoni parlamentben. Az uralkodó hétfői londoni gyászszertartása nagyjából 1-1,5 millió embert vonzott a helyszínre. Velük beszélgettünk a főváros utcáin.
author
Navarrai Mészáros Márton

2022. szeptember 25. 17:02

királynő
Órákig várakoztak az emberek a westminsteri apátságtól vezető úton - TASR/AP-felvétel

Talán egyesek számára nehezen értelmezhető, hogy miért repül valaki Budapestről Londonba csak azért, hogy részt vehessen II. Erzsébet brit királynő temetésén a Buckingham-palota és az Admiralitás között húzódó The Mall vörös aszfaltos sugárúton állva, a gyászszertartást „élőben” – helyszíni rádiós közvetítéssel – követve mintegy 1-1,5 millió ember társaságában, majd fejet hajtva a királynő elhaladó koporsója előtt. Nem lenne etikus, ha részletesen írnánk royalista nézeteinkről, a csodálatunk tárgyát képező államforma, az alkotmányos monarchia jutányairól vagy az európai, arab, ázsiai és afrikai dinasztiatörténetek iránti érdeklődésünkről. Legyen elég annyi, hogy amikor szeptember 8-án, délután egy vidéki könyvbemutatóról hazavezetve a mögöttünk ülő útitársunk előrehajolt és finoman megérintette a vállunkat, majd azt kérdezte, hogy hallottuk-e, hogy II. Erzsébet haldoklik, nem véletlenül torkoltuk le, igaz, mentségünkre szóljon, finoman. Királyi szakértőként ugyanis már legalább tizenöt alkalommal futottunk bele a brit államfő halálát keltő álhírekbe az elmúlt tíz évben, de a hoaxok mellett sokszor lehetett olyan képtelenségekről olvasni, miszerint a királynő a halálán van, netán lemondását készíti elő. Persze, nem kell áltatnunk magunkat: nem álltunk készen az uralkodó halálára.
Amikor a múlt hét vasárnapján megérkeztünk a lutoni repülőtérre, pillanatok alatt meggyőződhettünk arról, amit a halálhír bejelentése óta eltelt tíz napban különböző platformokon már megtapasztalhattunk: II. Erzsébet távozására senki nem volt felkészülve. A Londontól mintegy 45 km-re található légikikötőben aláírtuk az uralkodó képmása és egy kis méretű virágkoszorú mellé kihelyezett részvétnyilvánító könyvet, amibe bárki írhatott egy rövid személyes üzenetet, aki részvétét szerette volna kifejezni a koronás fő halála felett. Miután átadtuk a golyóstollat a mögöttünk sorban állóknak, alig két-három lépés után újabb emlékkönyvbe botlottunk a főbejáratnál. Igaz, ott a megfigyelt reggeli percekben senki nem várakozott, hogy írásban vegyen búcsút Nagy-Britannia és Észak-Írország világszerte ismert királynőjétől, de rengetegen álltak meg, hogy fotót készítsenek a reptéri üzletek kirakatairól és hirdetőfalairól, amelyeken Erzsébetet a IV. György által 1820-ban megrendelt állami diadémot viselve megörökítő fekete-fehér portré, valamint az alábbi felirat volt látható: „Őfelsége, II. Erzsébet királynő, 1926–2022”. A világ egyik leggyönyörűbb és leggigantikusabb vasúti pályaudvarának hírében álló St. Pancrastól nyakunkba vettük a lábunkat, hogy bejárhassuk London számtalan negyedét, ahol szinte túlzás nélkül valamennyi bevásárlóközpont, üzlet, vendéglátóegység, fodrászat és lottózó falán, valamint minden metrómegállónál egy információs táblán díszelgett egy kisebb-nagyobb portré a királynőről és egy rövidebb-hosszabb részvétkifejezés. Szinte teljesen kihalt utcákon vezetett az utunk, csupán a British Museum VII. Eduárdról elnevezett képzőművészeti galériája előtt gyülekeztek turisták. London szívébe érve azonban már egészen más látvány fogadott: akárcsak a júniusi platinajubileum idején, úgy most, az uralkodó másnapi temetése előtt, a szuvenírárusok úton-útfélen Erzsébet képmásával díszített emléktárgyaikat, zászlóikat, csészéiket, étkészleteiket, mágneseiket bocsátották áruba – több az uralkodó trónra lépésének 70. évfordulójából rendezett négynapos állami ünnepségsorozatból maradt, néhány viszont már tartalmazta születési és halálozási dátumát is. (Abszolút favoritnak az a múlt héten érkezett bögre számított, amit 15 angol fontért – mintegy 17 euróért – lehetett megvásárolni. Az új uralkodó, III. Károly képmásával még nem készültek emléktárgyak.)

A megemlékezések közül – az úton-útfélen elhelyezett virágok és rajzok után – a leglátványosabb az Odeon Leicester Square mozi homlokzatán jelent meg, ahol a digitális kijelző ezúttal nem filmekről adott hírt, hanem az uralkodótól búcsúzott – az angolban „Royal cypherként” ismert – királyi monogramjával (ER), valamint egymással szembeállított fiatal- és időskori képmásával. A TKTS színházijegy-iroda kioszkjánál ettől függetlenül sokan álltak sorban, de még többen torpantak meg azért, hogy lefényképezzék a gyászképeket, köztük a Metro napilap egyik pub falára nyomásérzékeny ragasztóval kihelyezett szeptember 9-i címlapját.
Belső-Londont leszámítva nem csoda, hogy a szokásos hétvégekhez képest néptelenebb és csendesebbek voltak a város sűrűn látogatott részei: már a temetés előtti napokon kisebb tömeg táborozott a királyi család első számú rezidenciájához vezető The Mall sugárút kordonnal elválasztott két oldalán, de a parlament legősibb szárnyába, az 1097-ben emelt Westminster Hallban felállított ravatalhoz várakozók száma is tízezres volt. Igaz, a felravatalozott királynőhöz igyekvőket már vasárnap reggel arra intette az államminiszter fennhatósága alá tartozó kulturális, sport- és médiaügyi minisztérium, úgy készüljenek, hogy a becsült sorban állási idő elérheti a 13,5 órát. De már a korábbi napok során is volt, aki 14 órát várakozott, ezért néhány órára többször felfüggesztették a bejutást. Ottjártunkkor olyan sokan várakoztak, hogy a sor végéről csak a minisztérium valós idejű adatokból építkező videóközvetítéséről nyerhettünk információt, de a megszólított kegyeletüket leróni kívánók szerint „teljesen érthető”, hogy a sor vége valahol a bejárattól mintegy hét kilométerre található kelet-londoni Tower-hídnál állt. A Buckingham-palota szomszédságában pedig többen arról beszéltek az Új Szónak, hogy azért sátoroztak le, mert „közelről és jól szeretnék látni” Erzsébet koporsóját, amelyet a másnapi gyászmenet a westminsteri apátságtól – a The Mallon keresztül – a Wellington-emlékműig kísért.

Tömeg figyelte a temetést és gyászmenetet a Hyde Parkban is - TASR/AP-felvétel

A temetést megelőző délutánon pezsgett az élet az elegáns lakóházairól, luxusszállodáiról és drága éttermeiről híres Mayfair negyedben, ahol előbb az október 2-ai újraválasztásáért – az előrejelzések szerint nem elég hatékonyan kampányoló – Jair Bolsonaro brazil populista elnök rögtönzött választási beszédének utolsó akkordjaiba futottunk bele, amelyet a nagykövete lakhelyeként szolgáló 19. századi palotából mondott el az erkély alatt összegyűlt híveinek, majd a város legdrágább és legelegánsabb hoteljei között jegyzett Claridge’s bejáratával szemben összesereglett bámészkodók és bejáratának oldalában várakozó sajtómunkások hadába. Naruhito japán császárt és hitvesét, Maszako császárnét a Brook és Davies utcák sarkán álló ötcsillagos hotelbe érkezve az előző napon fotózták le, de a sajtóhírek szerint – többek között – János Károly spanyol emeritus király és házastársa, Zsófia exkirályné is itt szállt meg. „A volt királyi pár a brit fővárosban járva általában itt hajtja álomra a fejét, hiszen tulajdonképpen itt szerettek egymásba 1961-ben, amikor mindketten hivatalosak voltak a kenti herceg esküvőjére és itt szállásolták el őket” – részletezte az Új Szónak a helyszínen a lemondott monarchát megszólítani kívánó Andrea Aguado spanyol újságíró, az Okdiario internetes lap munkatársa. A spanyol koronás főkkel elkerültük egymást, de később szerencsés ütemben érkeztünk vissza a tetthelyre: Naruhito császár éppen akkor lépett ki az épületből, majd szállt be egy személykocsiba. A tömeg éljenzett („Éljen a császár!”), mások értetlenkedtek („Ez ki volt, te láttál valamit?”), diplomáciai kíséretének tagjai és a japán tudósítók pedig mély meghajlással tisztelegtek előtte. (Másnap, a temetést követően, a véletlen úgy hozta, hogy találkozhattunk Letícia spanyol királynéval, aki elhagyni készült Spanyolország diplomáciai képviseletét, amikor egy félperces videó és egy rövid szóváltás után lehetőségünk nyílt szelfit készíteni vele.)

Mivel a Windsor-ház bármelyik tagjának koronázása, házasságkötése, temetése és jubileumi ünnepsége milliókat vonz a londoni utcákra, a platinajubileumi ünnepségsorozaton szerzett tapasztalatainkra hagyatkozva már reggel hatkor elhagytuk a szállásunkat. Nem volt hiábavaló erőfeszítés: még csak nyolc óra volt, amikor a Regent Street környékén a rendőrök a megtenni kívánt útvonallal ellentétes irányba, a Hyde Park Corner felé terelték a végeláthatatlan tömeget. Végül fokozatosan megnyitva a kordonnal zárt területeket, rendezett csoportokba beáramolhattunk a The Mallra, ahol meglehetősen jó helyet sikerült találnunk, alig hat-hét méterre a Buckingham-palota előtt magasodó Viktória-emlékműtől. A nagyszabású állami temetés kezdetéig volt időnk alkalmi ismeretségeket kötni, szemlélődni a tömegben, a legnagyobb látványosságot ugyanis sokáig az jelentette, hogy reggel kilenc óra körül egy takarító végigvonult a sugárút zárószakaszán, kezében a szemétszedő pálcájával integetve az őt tapssal jutalmazó tömegnek.

Többen nemzeti színű ruhát vagy a királynő fényképét viselték - TASR/AP-felvétel

Többen az elhunyttal foglalkozó sajtótermékeket olvasták, mások fikciós regényeket vagy történelmi lektűröket. Az előttünk álló 17 éves fiú arról beszélt, hogy a nagymamája mesélt neki II. Erzsébetről, s megmutatta a királynő utolsó nyilvános fényképét, amelyet Jane Barlow királyi fotográfus készített a balmorali kastélyban, két nappal az uralkodó halála előtt. „Mindig emlékezni szeretnék arra, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy tizenhét évig Őfelsége alattvalója lehettem, ezért töltöttem le a fotót” – részletezte lapunknak a bristoli kamasz, s megjegyzését meghatódott édesanyja gyengéd homlokpuszival jutalmazta. Egy huszonéves, aki a Glasgow-i Egyetemen tanul, azt mondta, „lelkiismereti kérdésnek tekintette”, hogy személyesen tegye a tiszteletét az állami búcsúztatón. „Latin-Amerikában nincsen olyan kultusza a királyság intézményének, mint Európában. Hondurasi vagyok, de már húsz éve a spanyolországi Zaragozában élek. Erzsébet királynőhöz viszont különleges módon kötődöm, azért vettem ki szabadnapot, hogy személyesen köszönhessek el tőle” – árulta el egy középkorú asszony, aki egyedül utazott Londonba.

A szertartás ideje alatt az utcákon várakozó tömeg nem maradt információ nélkül, ugyanis a szabadtéri hangosbemondók a gyászszertartás élő rádióközvetítését sugározták.

(A televíziós közvetítést 28 millióan nézték a szigetországban, jelentette a BBC brit közszolgálati csatorna, hozzátéve, legutóbb a 2012-es londoni olimpia záróünnepsége szegezett ennyi embert a tévékészüléke elé. A Nielsen előzetes adatai szerint több mint 10 millió amerikai néző nézte a temetést az Egyesült Államok fő műsor- és kábelcsatornáin.)

A mintegy kétezer vendég részvételével tartott megemlékezés végén a kétperces gyászszünet alatt valóban tapintani lehetett a csendet – egyetlen földi-légi jármű sem zúgott, az emberek többsége pedig zsebébe süllyesztette a mobilját, hogy lehajtott fejjel vagy csukott szemmel emlékezzen az uralkodóra.

A nemzeti himnusz, a God Save the King eléneklése valóban szimbolikus demonstrációnak hatott (bár többeknek még nem állt rá az ajka a királynő főnév férfi megfelelőjére), akárcsak az a feszült várakozás, ami az apátságból a Hyde Park Cornernél található Wellington-diadalívhez vezető gyászmenet érkezését előzte meg. A hét különböző katonai egység által felvezetett menet délután egykor érkezett a palota közelébe, s amikor az összegyűltek megpillantották a királynő – az uralkodóház lobogójával takart és a koronázási ékszerrel, köztük a birodalmi állami koronával ellátott – koporsóját, nemcsak kamerák ezrei lendültek működésbe, hanem az „Őfelsége, a királynő” vagy az „Éljen a királynő!” skandálások is. Magától értetődik, hogy sokan elmorzsoltunk egy könnycseppet.

Miközben azon gondolkodtunk, hogy az utca embere minden bizonnyal mind haza akar vinni egy szelet emléket II. Erzsébetről, a tömeg látómezőjébe került az ágyútalpra erősített koporsót gyalogosan követő férfi családtagok, valamint a Rolls-Royce-okon utazó női családtagok sora, és a londoni utca még egyszer üdvrivalgástól volt hangos a gyászidőszakban. „Éljen a király! Hip, hip, hurrá, éljen a király! Őfelsége, a király!” – zengték az emberek, amikor a katonai egyenruhát viselő III. Károly elhaladt előttük. Biztosak lehetnek benne: életre szóló, egy teljes korszakot záró élménynek lehettek a részesei.
 

Navarrai Mészáros Márton,
London

Támogassa az ujszo.com -ot

Úgy vagyunk az újságírással, mint a hivatásos zenészek: fellépünk naponta a „kőszínházban", elegáns ruhában a hűséges, bérletes közönségünk előtt, vagyis eljuttatjuk a postaládákba, árushelyekre nyomtatott napilapként a fizetős Új Szót. És mondhatjuk azt, hogy kiállunk a mélyen tisztelt publikum elé a korzón is, kicsit könnyedebben szórakoztatjuk, elgondolkodtatjuk a közönséget, érzelmeket kiváltva az erre járó tömegből. Ez az előadás pontosan olyan szenvedélyes, mint a kőszínházi fellépés, ugyanúgy sok munkával jár, mégis ingyenes. Ha tetszett, hálásan fogadjuk adományát, amit a jelképes hegedűtokba helyezhet. Eddigi felajánlásait is szívből köszönjük az új hangszerekhez, a zenekar bővítéséhez, a repertoár kiszélesítéséhez: az ujszo.com naprakész működtetéséhez.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
bácsi k

Nyugdíj a második pillérből

Roman Mikulec

Közbeszerzési Hivatal: A belügyi tárca törvényt sértett

Michal Šipoš

Šipoš szerint a koalíció nem vásárol szavazatokat a költségvetés elfogadásához

Eduard Heger

Csütörtökön tartják a parlament rendkívüli ülését

néni k

Hogyan biztosítsuk magunkat idős korunkra?

Két személyautó ütközött péntek reggel Szereden, mindkét vezetőt kórházba szállították

Két személyautó ütközött péntek reggel Szereden, mindkét vezetőt kórházba szállították

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.