Dean R. Konntz amerikai író már harminc éve rendre gyártja a sikerkönyveket. Eddigi alkotói pályája során világszerte 200 millió példányban keltek el a regényei, melyek nem egy bizonyos klisére épülnek, mint azt a legtöbb bestsellernél észrevehetjük, tehát sikerének kulcsát korántsem itt kell keresnünk. Mr.
Dean R. Koontz: Mr. Murder
Mindaddig nem tudtam megbarátkozni a könyv címével, amíg el nem olvastam az első negyedét. Nem értettem, miért nem magyar címet adtak a fordításnak. A regény főhőse Martin Stillwater, a sikeres amerikai krimiíró, akiről a történet elején a közismert People magazin megjelentet egy cikket, méghozzá Mr. Murder címmel.
Martin Stillwater egyébként boldog ember, közszeretetnek örvendő író, két kislány apja és egy gyönyörű nő férje. Nem milliomos ugyan, de jólétben él egy nagy házban. Tulajdonképpen mindene megvan, amire vágyik. Egy nap azonban szörnyű dolog történik: hazatérve romokban heverve találja a dolgozószobáját, majd kisvártatva egy idegennel találkozik, aki őrült módjára egyre csak azt hajtogatja: „Elvetted az életemet és a családomat!”
Az idegen férfi teljesen úgy néz ki, mint Martin. A rémült írónak sikerül elüldöznie a házból az idegent, ám a hasonmás ráakaszkodik a Stillwater családra, és fáradhatatlanul üldözi őket, bármerre mennek. És itt megismerhetjük a cím második jelentését: a férfi, aki a főszereplő tökéletes hasonmása, egy kegyetlen gyilkos, vagyis Mr. Murder (gyilkos úr). Tehát a könyv címe valójában nem is olyan bugyuta, mint amilyennek első hallásra tűnik, hanem egyszerre több jelentést is magában hordoz.
A regény egyébként több szálon fut. A könyv túlnyomó részén két vonalat mutat be a szerző: az egyiket Martin Stillwater és családja, a másikat a gyilkos hasonmás szemszögéből. Ennek megfelelően irodalmi stílusa sem egységes. Az első szál, vagyis a Stillwaterék szemszögéből bemutatott cselekményvonal múlt időben íródott, nyugodt, szerethető, sokszor humoros is. Az író itt bemutatja a tökéletes családot (sokan vehetnének róluk példát), és érezhetjük, hogy Koontz maga is családpárti, aki szereti a gyerekeket.
A második szál, tehát a gyilkos szemszögéből bemutatott részek jelen időben íródtak, zavarosak, egy őrült agyát és észjárását tükrözik. A szerző klasszikus módon ábrázolja a gonoszt: kulturálatlannak, idegesnek és valamelyest őrültnek is. Van egy harmadik cselekményszál is, ez körülbelül a regény felénél kapcsolódik be. Két férfi a főszereplője, akik egy titkos csoportnak dolgoznak, és a gyilkos hasonmást keresik, hogy megállítsák. Mindeközben az ő szemszögükből egyre több dolgot megértünk a bonyolult történetből.
A regény bővelkedik a kritikában. Egyértelmű, hogy Dean R. Koontz ellene van a hollywoodi filmeknek, és – bár ez egy írótól természetesnek tűnik – imádja az irodalmat. Velős és sokszor humoros kritikái ellenére azért úgy érzem, hogy Koontz túlságosan is keményen bírálja a filmeket. Igaz, hogy ezek legtöbbször tényleg nem érnek fel egy jó könyvvel, de azért a szerző szerintem mégis elveti a sulykot a bírálatuknál.
Sajnos, egy negatívumot mindenképp meg kell említenem, mégpedig a magyar fordítást, ami Süle Gábor munkája. Néhol elhamarkodottnak tűnt, gyakran rossz a mondatok szórendje, ami zavaró az olvasásnál. Egyébként nagyon izgalmas és élvezetes olvasmány, megdöbbentő végkifejlettel, csupán a hevenyészett fordítással akadtak kisebb gondjaim. Arról mindenesetre sikerült meggyőződnöm, hogy Dean R. Koontz nem hiába világhírű regényíró. Azok közé tartozik, akik megérdemlik az elismerést.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.