Az élet egy nagy doboz müzli

Daniel Radcliff, Harry Potter alakítója és Alfonso Cuaron. A mexikói rendező végérvényesen feliratkozott arra a listára, ahonnan Hollywood szemezget. TASR/AFP-felvételDe Alfonso Cuaron (41) számára ez az opció fel sem merült. A mexikói filmfőiskola befejezése után hazai tévéjátékokkal edzette magát. Megcsinálta szemtelenül őszinte szerzői filmjét két kamaszról meg egy anyányi nőről, és ezzel végérvényesen feliratkozott arra a listára, ahonnan Hollywood szemezget.

Minden rendező a kezét-lábát törné, hogy egy ilyen pénzgyártó masina közelébe kerüljön, mint a Harry Potter. Maga meg csak riszált.

Az még csak hagyján, hogy kezembe se vettem a regényt. De a filmeket se láttam! Nekem ez az egész Harry Potter-mánia arról szólt, hogy tud egy stúdió minél többet kipréselni a szülőkből és a gyerekekből. A szokásos trükk. De nehogy félreértsen, tőlem annyi Ninja Turtle-t gyártanak, amennyit csak akarnak, csak engem hagyjanak békén.

Most meg itt ülünk egymással szemben Londonban, és el akarja adni nekem a Harry Pottert.

David Heyman, a sorozat producere, aki mellesleg jó haverom, elküldte a forgatókönyvet. Aztán fölhívott és könyörgött, hogy legalább lapozzak bele, addig nem ajánlja fel másnak. Akkor kezdtem hezitálni, mikor megláttam, hogy Steve Kloves írta a forgatókönyvet. És a gyanúm beigazolódott. Már ez az első vázlat úgy olvastatta magát, hogy nem tudtam letenni. És persze étvágyat csinált a regényhez. Vagyis meg voltam fogva. Csak ültem az emeleten, és oldalanként kiabáltam le az asszonynak, hogy ez is jó, ez is jó! Mire letettem a könyvet, pontosan tudtam, mit akarok kezdeni a filmmel. Rowlings centire érzi, hogy kell összegyúrni a mitológiát a kalanddal. Lehet, a gyerekeket csak a kalandrésze érdekli, de van ebben a történetben valami alapvetően archetipikus, ami azzal, hogy a világirodalom nagy történeteire emlékeztet, megfogja a felnőtteket is. Ráadásul ez a rész, a harmadik, pont arról szól, hogy lesz a kiskölykökből kamasz. Rowlings úgy ismeri a férfiak lelkét, mint a tenyerét! Pontosan tudja, mire kattan egy kamasz és egy felnőtt férfi. Mintha Jungtól tanulta volna.

Visszatérve a producerre, az És a te anyád is! után tökéletesen érthető, hogy ragaszkodott magához. Csak olyasvalaki tud ilyen filmet csinálni, akinek mozgalmas kamaszkora lehetett.

Hát nem voltam boldog tini. A szüleim elváltak, és tegye hozzá, hogy mindez a bigott katolikus Mexikóban történt, ahol a csonka család a legnagyobb stigma. Egyházi iskolába jártam, kiközösítettek, egy barátom se volt, teljesen magamra voltam utalva. Csak a könyveket bújtam. Illetve míg a többiek fociztak, meg a leckét csinálták, kiszöktem a moziba. Faltam a filmeket. Otthon, persze, nem mertem megmondani és összevissza dumáltam.

Miután igent mondott a producernek, nyilván találkozni akart az írónővel, aki elég szokatlan, zárkózott figura. Fönt él a skót hegyekben a családjával, és szakmányban írja a Harry Pottereket.

Skóciában kezdtük a terepszemlét, és mivel Harry Potterről volt szó, a stúdió nem garasoskodott. Helikopterrel vittek Edinburghbe, ahol Rowlings lakik. Meghívott a házába vacsorázni. Kíváncsi voltam, mit főz, ugyanis vegetáriánus vagyok. Tapintatosan zöldséges rizottóval várt. Aztán belemerültünk a témába. Az hökkentett meg, milyen memóriája van. Minden figurára részletesen emlékszik. ĺrótól szokatlanul kifejezetten kérte, hogy ne ragaszkodjak betű szerint a könyvhöz, mert nem az a lényeg, hogy mi van leírva, hanem az, hogy a regény filmes adaptációja hiteles legyen. Egyetlen kikötése volt, hogy minden változtatást egyeztessünk, nehogy beleszaladjunk valamibe, amit a folytatásban másképp tervezett. Hatalmas kő esett le a szívemről, hogy ekkora bizalmat szavazott nekem, mert nagyon nehéz lett volna gúzsba kötve táncolni. Aztán volt még egy incidens. Rowlings háza valóságos erőd, ahova csak kóddal lehet bejutni. Igen ám, csakhogy kijutni is. Mi meg kifele menet elfelejtettük a kódot. Már elköszöntünk, a villanyt is leoltották, gáz lett volna visszakullogni. Úgyhogy a producerrel szépen átmásztunk a kerítésen.

Azóta nem is beszélt Rowlingsszal?

Dehogynem, de soha nem ő hívott, mindig mi kerestük őt. Tanácsért, véleményért, részletekért. Abszolút nem tolakodó, sőt.

És maga az amerikai premierhétvégén bizonyított. Többet hozott a konyhára, mint az első, illetve a második Harry Potter. A kritikusok azért dicsérik, mert sokkal emberközelibb. Azt mondják, a kameramunkája a hunyó.

Ebben valószínűleg igazuk is van. Már az És a te anyád is!-nál kevesebb közelit csináltam, mert az a véleményem, hogy a mai mozi sokkal dinamikusabb, a koreográfia dominál, nem a mimika. A túl sok közeli szerintem ósdi. Úgy váltogattam a közeliket a totálokkal, hogy minden arc hangsúlyos legyen. Ez a film Harry érzelmi hullámzását követi, s ennek megfelelően a kamera szinte állandóan mozgásban van. Csak hát ezzel technikailag jól behúztam magam a csőbe, mert így rendezni olyan, mint a dominóeffektus. Ha valahol elszúrom, az egész maga alá temet.

Említette, hogy a Harry Potterről lévén szó, a stúdió nem volt szűkmarkú, de ekkora költségvetéssel még sosem dolgozott. Nem nyomasztotta?

Kis pénz vagy nagy pénz, ha nem az enyém, felelős vagyok érte. Amikor végül is beleszerettem a Harry Potter-világba, és tüzetesebben átgondoltam a dolgot, rájöttem, hogy Chris Columbustól (az első két rész rendezője – a szerk.) remek díszletet és kiváló színészeket örököltem. Ami a produkció méreteit illeti, ha egy rendező belemerül, erről teljesen elfeledkezik. Olyannyira, hogy mikor befejeztük a műteremmunkát és felköltöztünk a külső helyszínekre Skóciába, elkezdtünk csúszni. Teljesen egyértelmű, hogy az én hibám volt. Gyorsan átnéztem a forgatókönyvet, hogy mit tudok húzni és felhívtam a gyártó stúdiót, a Warnert, mert kutyakötelességemnek éreztem, hogy vállaljam a blamát. Csúszunk, mondtam, de ezt meg ezt ki tudom hagyni. A pénzzel ne törődj, vágták rá a vonal túlsó végén Hollywoodban. Csak az a fontos, hogy úgy csináld meg a filmet, ahogy a legjobbnak látod. Hát ilyen bizalmat kaptam a Warnertől. ĺgy aztán álom volt dolgozni.

És most? Kész a film, túl van a kampányon, merre tovább?

Élhetek egy hasonlattal? Annak idején az anyu folyton müzlivel tömött. Fene nagy doboz volt, dugig müzlivel. De tudtam, hogy ott az alján az a kis műanyag vacak, valamilyen játékbábu. Csak nyeltem-nyeltem a müzlit, hogy minél hamarabb eljussunk a jutalomig. Nekem az a két film volt a müzli, amit a pálya elején lenyomtam a torkomon Hollywoodban. A jutalom meg az És a te anyád is.

Vagyis a szíve a rétegfilmhez húzza.

Tud titkot tartani? Igazából a müzlivel se volt semmi bajom.

London, 2004. június