Az atomfegyverek betiltásáért küzdő szervezet kapja a Nobel-békedíjat

A bizottság indoklása szerint azért ítélte oda a genfi székhelyű civilszervezetnek a díjat, mert ráirányította a figyelmet arra, milyen katasztrofális következményekkel járhat atomfegyver bevetése a Földön, valamint kiemelkedő erőfeszítéseket tett az atomfegyverek globális és teljes betiltásáról szóló nemzetközi szerződés megkötéséért.

A 9 millió svéd koronával járó díjat december 10-én adják át Oslóban.

A Nobel-békedíj az egyetlen, amelyet nem a díjak svéd alapítója, Alfred Nobel hazájában, hanem Norvégiában, Oslóban ítélnek oda és adnak át. Nobel halálakor, 1896-ban Norvégia még Svédországhoz tartozott, vélhetőleg ezért rendelkezett így a feltaláló, de végakaratában nem indokolta döntését. A hagyomány Norvégia 1905-ös függetlenné válása után is fennmaradt. A díjat adományozó bizottság a norvég parlament, a Storting által kinevezett öt tagból áll, döntését kizárólagos felelősséggel hozza meg, de kikérheti szakértők véleményét. A kitüntetést "a békekonferenciák előmozdítói, a leszerelési tárgyalások főbb szereplői és a népek közötti testvériség élharcosai", valamint az emberi jogokért küzdők kaphatják meg.

A Nobel-békedíjjal járó érem különbözik a többitől: előlapján más szögből látható a díjalapító portréja, hátlapján három egymást ölelő férfialak áll a latin "Pro pace et fraternitate gentium" (A békéért és népek testvériségéért) felirat alatt, az érme oldalába vésik bele az évet és a díjazott nevét. A díjjal járó pénz összege kilencmillió svéd korona, a kézzel írott, norvég nyelvű diplomán a "svéd" díjaktól eltérően nem szerepel az indoklás.

A díjat 1901 óta most 98. alkalommal osztották ki, 19 évben nem talált gazdára. A Nobel-békedíjat 131 kitüntetettnek ítélték oda, mivel azonban a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) háromszor, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) pedig kétszer is megkapta, 104 személy és 24 különböző szervezet a Nobel-békedíj kitüntetettje. A kitüntetést 67 alkalommal kapta egy díjazott, 29-szer ketten, két esetben hárman kapták megosztva. A díjazott személyek között 16 nő van. A díjazottak átlagéletkora 62 év. Legfiatalabban a mindenkori legfiatalabb Nobel-díjas, a 2014-ben, 17 éves korában kitüntetett pakisztáni diáklány, Malala Juszafzai, legidősebben, 87 évesen a Pugwash-mozgalmat elindító brit Joseph Rotblat részesült a kitüntetésben 1995-ben.

A Nobel-békedíjat egy alkalommal, 1961-ben posztumusz ítélték oda Dag Hammarskjöld ENSZ-főtitkárnak (1974 óta csak élő személyt lehet jelölni). Visszautasításra is csak egy példa van: 1973-ban a vietnami békeszerződés megkötéséért a vietnami Le Duc Tho és az amerikai Henry Kissinger megosztva kapta a kitüntetést, amelyet a vietnami politikus nem vett át. A díj odaítélésekor hárman voltak letartóztatásban: 1935-ben a német Carl von Ossietzky, 1991-ben a burmai Aung Szan Szú Kji és 2010-ben a kínai Liu Hsziao-po.

Az 1954-ben kémiai Nobel-díjjal kitüntetett amerikai Linus Paulingot 1962-ben Nobel-békedíjjal is elismerték, ő az egyetlen Nobel-díjas, aki mindkét kitüntetését önállóan kapta. A Nobel-békedíjasok között egy szent van: Kalkuttai Teréz anya, akit 1979-ben a szegények, nélkülözők, betegek és árvák közötti emberbaráti tevékenységéért tüntettek ki, s akit tavaly avatott szentté Ferenc pápa.

Az idén 318 jelölés érkezett, 215 személyt és 103 szervezetet javasoltak - ennél több jelölésre csak egyszer, tavaly volt példa. A legtöbb jelölést a nők jogaiért küzdő amerikai Jane Addams kapta, akit 1916-tól kezdve 91 alkalommal javasoltak a kitüntetésre, amelyet végül 1931-ben vehetett át. Vele szemben a norvég sarkkutatónak, az első világháború után hontalanul maradtak érdekében fáradozó Fridtjof Nansennek és Theodore Roosevelt amerikai elnöknek első jelölésükkor odaítélték a Nobel-békedíjat.

Az elmúlt tíz év Nobel-békedíjasai:

2007 - Al Gore volt amerikai alelnök és az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) azokért az erőfeszítéseikért, amelyeket az emberiség okozta éghajlatváltozással kapcsolatos ismeretek terjesztésére, illetve a klímaváltozás elleni harchoz szükséges intézkedések alapjainak lefektetésére tettek.

2008 - Martti Ahtisaari volt finn államfő számos nemzetközi konfliktus megoldásáért több kontinensen és több mint három évtizeden át tett fontos erőfeszítéseiért.

2009 - Barack Obama amerikai elnök a nemzetközi diplomácia megerősítéséért és a népek közötti együttműködés elősegítéséért tett erőfeszítéseiért.

2010 - Liu Hsziao-po (Liu Xiaobo) bebörtönzött kínai ellenzéki, másként gondolkodó az alapvető emberi jogok érvényesüléséért folytatott békés küzdelméért.

2011 - Ellen Johnson-Sirleaf libériai elnök asszony és honfitársa, a nőket a polgárháború ellen mozgósító Leymah Gbowee, továbbá a jemeni nőjogi és demokráciapárti aktivista Tavakkul Karman "a nők biztonságáért és a béke megteremtése érdekében folytatott politikai szerepvállalási jogukért folytatott erőszakmentes küzdelmükért".

2012 - Az Európai Unió az európai kontinens békés fejlődésében, a demokrácia és az emberi jogok elterjesztésében játszott meghatározó szerepéért.

2013 - A hágai székhelyű Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (OPCW) a vegyi fegyverek megsemmisítése terén végzett széles körű munkájáért.

 2014 - Az indiai Kailás Szatjárti és a pakisztáni Malala Juszafzai a gyermekek jogainak védelmében, a gyermekek és fiatalok elnyomása ellen és tanuláshoz való joguk védelmében folytatott harcukért.

2015 - A tunéziai Nemzeti Párbeszéd Kvartett, mert nagyban hozzájárult a tunéziai plurális társadalom felépítéséhez, "alternatív, békés politikai folyamatot indított el, amikor az ország a polgárháború szélére sodródott".

2016 - Juan Manuel Santos kolumbiai elnök a kolumbiai fegyveres konfliktus lezárásáért tett erőfeszítéseiért.