Átalakuló brit sajtópiac

Alastair Campbell távozásával új korszak kezdődött a brit kormány tájékoztatási politikájában. David Hill személyében új sajtófőnök került a Downing Street élére. Kinevezésével egyidejűleg jelentették be a kormány kommunikációs tevékenységének gyökeres átszervezését. A változásokat közvetlenül a Tony Blair számára egyre kellemetlenebbé váló ellentmondásos, rámenős és arrogáns Alastair Campbell lemondása indokolta.

A valóságban azonban nyilvánvalóvá vált (és ezt több közvélemény-kutatás eredménye is igazolta), hogy az emberek fokozatosan kiábrándultak a New Labourből, a kormányból és Tony Blairből. Elvesztették a politikusokba vetett bizalmukat, úgy érezték, mindent átsző a „spin”, a hírek, események manipulációja. A jelenséget a David Kelly iraki fegyverszakértő öngyilkosságához vezető körülmények, az iraki fegyverdosszié állítólagos „feltupírozása”, a kormány és a BBC közötti feszültség élezték ki.

Az új médiafőnök kinevezésével a Downing Street hangsúlyozni kívánja a David Hill politikai szerepe és az adófizetők pénzéből finanszírozott, több milliárd fontért működtetett állami kommunikációs gépezet működtetése közötti különbséget. Hírek szerint Tony Blair nemcsak a „spin” bélyegétől szeretne megszabadulni, hanem attól a vádtól is, hogy elnöki szisztémát üzemeltet a Downing Street 10-ben.

Ami egyébként a tények takarékos kezelését illeti, abban gyakran a brit sajtó maga is élen jár, összemosva a szikár tények közlését a véleménynyilvánítással, miközben saját politikai programja van és öldöklő küzdelmet folytat az olvasók kegyeiért. A sajtó hatalmát jelzi például az euróhoz való csatlakozás elleni hangulatkeltés ereje, míg veszélyes befolyásának bizonyítéka a kanyaró, mumpsz és rubeóla elleni közös védőoltás elleni kampány. Miközben az orvosi szakma többé-kevésbé egységes abban, hogy az oltóanyag kockázatmentes, a lapok azzal riogatnak, hogy mellékhatásként autizmus és bélproblémák keletkezhetnek. Ezért a szülők többsége nem engedi beoltatni gyermekét, vagy minden megtesz a nehezen hozzáférhető külön-külön vakcina megszerzésére.

A brit sajtópiac egyik legfeltűnőbb jellegzetessége a bulvárlapok óriási politikai befolyása. Amióta Rupert Murdoch és birodalma, a News International a hetvenes években megérkezett a Fleet Streetre, a piac bulvár végének hangneme és tartalma egyre alacsonyabb szintre süllyedt. Ugyanakkor a politikusok egyre komolyabban veszik a bulvársajtót. A legenda szerint 1992-ben a legnagyobb, 12 milliós példányszámú The Sun vette el a Munkáspárttól a kormányalakítás jogát. A választások napján címlapján ugyanis azt „kérte”, ha Neil Kinnock kerül hatalomra, „aki utoljára hagyja el az országot, oltsa le a villanyt”. Öt évvel később viszont, az addigra a New Labourbe beleszeretett Murdoch segítette hatalomba Tony Blairt. Politikai napilapja, a The Times és a bulvár Sun vállvetve küzdött a toryk lejáratásáért.

Ma már négyszer annyi bulvárlapot adnak el a brit sajtópiacon, mint politikai napilapot. Főleg azokat az olvasókat szolgálják ki, akiket jobban érdekelnek a botrányok, gyilkosságok és a hírességek, mint a nemzetközi események, a politikai és gazdasági élet részletei vagy a tőzsdei hírek. A sportoldalak is erősen brit- és személyiségcentrikusak. A bulvárlapok sikerének titka a stílus, a leleményes címek, a leegyszerűsített nyelvezet. A hétköznapi és vasárnapi minőségi újságok, melyek kétszer annyiba kerülnek, mint a bulvárlapok, mindent elkövetnek, hogy növeljék terjedelmüket és bővítsék tartalmukat. Mégis, a legfrissebb adatok szerint az öt „minőségi” lap és egyben a bulvársajtó példányszáma is csökkent. Az egyetlen kivétel a Daily Star, melynek szerkesztése rendkívül egyszerű formulát követ, pontosan arról ír, amit az emberek a tévében látnak.

A nyomtatott sajtót nem a televízió és a rádió veszélyezteti, hiszen a politikai napilapok több információt, elmélyültebb betekintést kínálnak. A nagy versenytárs a világháló, nem véletlen, hogy különösen a BBC, a Guardian és a Financial Times tetemes összeget fektetett be on-line kiadásainak fejlesztésébe. A tapasztalatok arra utalnak, hogy elsősorban a minőségi, nagy terjedelmű lapok közönsége mozdul el a „monitoron alapuló” kultúra irányába. Ez azonban inkább a hétköznapokra vonatkozik.

A hétvégi kikapcsolódás része a lapok több száz oldalas kiadásainak elolvasása. A trend felismerése következményeként a szombat-vasárnapi lapokban, mellékletek formájában, növekvő terjedelmet kapnak az életmóddal – kultúra, lakberendezés, hobbi, autóvezetés, ingatlanpiac, divat, testápolás, gasztronómia, utazás, személyi pénzügyek, stb. – kapcsolatos témák.

London, 2003. szeptember