Állásukkal fizetnek az újságírók

A Daily Mirror május 1-jei számában jelentette meg a világsajtót gyorsan bejárt, két héttel később hamisnak bizonyult ominózus fotókat, melyek egyikén egy brit katona levizel egy csuklyát viselő iraki férfit, míg egy másikon puskacsővel verik a lágyékát. A brit közvéleményt érthetően megrázták a képek, nem pusztán a brit hadsereg hagyományos „fair play” imázsa miatt, hanem mert mindaddig úgy gondolhatta, a hatáskörébe tartozó Bászra környékén tűrhető a katonaság és az iraki lakosság közötti viszony. Az emberek bizalmát azért rendítették meg különösen az elfogadhatatlan magatartást tükröző felvételek, mert azt hihették, az iraki jelenlét legalább az emberi jogok, a rend, a törvény érvényesülése területén segít. A brit katonák kíméletlenségéről szóló hírek így még az erkölcsi magasabbrendűség illúziójától is megfosztotta a híreket követő polgárokat.

Az eset kapcsán nyilvánosságra került az Amnesty International (AI) és a Nemzetközi Vöröskereszt jelentése. Mint kiszivárgott, a két szervezet már hónapokkal korábban felhívta a brit kormány figyelmét a genfi konvenció szellemének megsértésére Irakban. Információik szerint brit katonák puskatussal vertek iraki őrizeteseket, ételt és italt vontak meg tőlük, 2003. május 1-je óta harminchét polgári személy halálában voltak érintettek és ezeknek az ügyeknek csak a felét vizsgálták ki a fegyveres erők. Az AI jelentésében említett legtragikusabb eset egy nyolcéves kislányé, Hanan Saleh Matrudé, akit, családja szerint, a csőcselék által kövekkel megdobált brit katonák gyilkoltak meg.

A Mirror-ügy kimenetele éppúgy megkímélte Tony Blairt, mint ahogy a David Kelly fegyverszakértő öngyilkossága után indított Hutton-vizsgálat is felmentette a felelősség alól. Mindkét kínos esetben újságírók – a BBC elnöke, vezérigazgatója és most Piers Morgan – fizettek az állásukkal.

London, 2004. május