Aki hét évet és 13 ezer kilométert gyalogolt New Yorkban

Másnap el is indult, és hét évig gyalogolt, persze nem egyfolytában. Eddig csaknem 13 ezer kilométert tett meg, bejárta az amerikai nagyváros különböző negyedeit, parkjait, temetőit, ligeteit, hídjait, megismerte épületeit, szobrait, bekukkantott a világtól elrejtett kis utcáiba, de még mindig nem ért célba. 

Eddigi tapasztalatait egy dokumentumfilmben mondja el, amelyben arról is beszél, mit gondol erről a nagyvárosról és az ott lakó emberekről.

 
Hogy mi az értelme ennek az egésznek? Erre a kérdésre nem ad választ, sem akkor, ha kérdezik, sem a filmben. „Magam sem tudom, mit akarok ezzel az egésszel elérni – magyarázza a 37 éves városi kalandor. – Valószínűleg sosem fogom tudni ezt szavakba foglalni. Talán egyszerűen csak önző vagyok” – idézi a New York-i gyaloglót az ARD helyi tudósítója. „Persze elsősorban New Yorkról van szó. És a gyaloglásról, az emberek kedvességéről, a felfedezésről, a váratlanról, ami az ember életében történik, az életcél kereséséről.”

Matt Green jelenlegi foglalkozása gyalogló. Nincs lakása, állandó munkája sem, barátoknál, ismerősöknél lakik, kutyákat és macskákat őriz, s cserébe szállást, fekvőhelyet kap, néha a biliárdasztal tetején.

Megtakarított pénzéből él, korábban tervezőként kereste a kenyerét, de mint mondja, nem való neki ez a munka, nem szeretné az asztal mellett tölteni az életét. Ezért felmondott a munkahelyén, eladta a lakását, és inkább gyalogol, felfedez, fényképez, ismerkedik a várossal és az ott élő emberekkel, akik általában nagyon kedvesek hozzá. Megpróbál napi 15 dollárból megélni. Néha nagyon nehéz, de nem panaszkodik, hiszen az álmát éli meg, amelyben – egyelőre – nincs helye partnernőnek. Az az érdekes, hogy volt barátnőjével New York-i projektje hozta össze, de ugyanez a projekt és Matt életstílusa szakította is el egymástól a párt. Matten kívül kevés ember tudna nap mint nap, esőben, hóban, fagyban vagy hőségben órák hosszat járkálni New York utcáin, és csavargóként élni.

A The World Before Your Feet (A világ a lábad előtt) Green életéről és a világ egyik legvonzóbb városáról szól, a monoton, nyugodt gyaloglásról a hektikus metropoliszban, a találkozásokról, a vendégszeretetről. Megmutatja, észreveszi a kis, első pillantásra jelentéktelennek tűnő dolgokat, mint amilyenek a virágok, a városi olajbogyók, a furcsa cégtáblák, a befestett roskadozó garázs, a rögtönzött emlékmű. Megszólalnak a filmben Matt szülei is, akik úgy vélik, hogy talán azok az életveszélyes balesetek vezették el fiukat mostani életéhez, amelyeket öccsével együtt éltek túl. Akkor döbbenhetett rá arra, hogy nem érdemes földi javakat gyűjteni, haszontalan dolgokra pazarolni az időt, hanem élni kell az életet.

– Ez egy misszió? – kérdezi egy járókelő a filmben. 
– Igen, ez egy misszió – válaszolja Matt.
– És nem vagy fáradt?
– Nem, nem vagyok fáradt – mondja a lánynak Matt, aki ma már nem tudja elképzelni, hogy másképp töltene el egy napot, mint gyaloglással és ismerkedéssel. – Nagyon sok mindent meglát, megtanul az ember.

Bolondnak tartja azokat, akik rabszolgaként dolgoznak, holott nem akarnak, és elégtétel számára, hogy neki sikerült másképp berendeznie az életét, maga mögött hagynia a monoton mindennapokat. 

Matt boldog ember. A felfedezés izgalmas, az ismerkedés érdekes, a beszélgetés tanulságos lehet, a hógolyózás a gyerekekkel pedig igazán élvezetes. Mi panasza is lehetne? Megéli a szépet, az emberek kedvességét, amelyből nem kapunk sokat mostanában. Egyvalamivel azonban adós maradt: I’m just walking nevű blogjában az utolsó bejegyzés novemberi, utolsó fotóját pedig nagyon régen, három évvel ezelőtt posztolta. Van mit pótolnia. 

Urbán Gabriella