Agykutatásért három tudós kapta az orvosi Nobel-díjat

Az illetékes bizottság indoklása szerint a kutatók fedezték fel az agy helymeghatározó rendszerét, azt a "belső GPS-t", amelynek segítségével az ember képes tájékozódni a térben.    "A tájékozódási képesség kulcsfontosságú létünk szempontjából. John O'Keefe, May-Britt Moser és Edvard Moser kutatásai olyan kérdést oldottak meg, amely sok évszázadon keresztül foglalkoztatta a tudósokat és a filozófusokat, azt, hogy miként képes az agy a környezetben való eligazodáshoz szükséges térképét megalkotni" - hangsúlyozza a bizottság közleménye.    A helymeghatározó rendszer első komponensét 1971-ben fedezte fel John O'Keefe, aki állatkísérletek során észrevette, hogy az agykéreg memóriáért felelős területén, a hippokampuszban mindig ugyanaz az idegsejttípus aktiválódik, amikor a patkány a helyiség egy bizonyos részén tartózkodott. Másfajta idegsejtek aktiválódtak viszont, amikor az állat a laboratórium egy másik szegletében volt. A kutató ebből arra következtetett, hogy e "térsejteknek" a környezet feltérképezése a feladatuk.    2005-ben May-Britt és Edvard Moser az agy helymeghatározó rendszerének egy másik kulcsfontosságú elemét fedezte fel: az úgynevezett entorhinális (szagló) agykéregben megtalálták a "koordinátarendszerbe" szerveződött "hálózati" sejteket, amelyek lehetővé teszik a helymeghatározást és az optimális útvonal megtervezését.    [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"164454","attributes":{"alt":"","class":"media-image attr__author__SITA/AP-felvétel","height":"480","title":"John O'Keefe","typeof":"foaf:Image","width":"320"}}]]A továbbiakban képalkotó berendezésekkel végzett kutatások, valamint az idegsebészeti műtéteken átesett betegek vizsgálata bebizonyította, hogy az emberi agyban is léteznek "térsejtek" és "hálózati" sejtek. Az Alzheimer-kórnak már a korai stádiumában sérül a hippokampusz, valamint az entorhinális agykéreg, így a betegek gyakorta eltévednek. Az agy helymeghatározó rendszerének megismerése segít megérteni a térbeli tájékozódás képessége elvesztésének mechanizmusát az Alzheimer-kórban szenvedőknél.    "Az agy belső GPS-ének felfedezése paradigmaváltást jelentett a magasabb kognitív funkciók celluláris alapjainak megismerése szempontjából" - hangsúlyozta a méltatás.    A három kitüntetett a tanulási és a memóriafolyamatok megismerésében játszott kiemelkedő szerepet - mondta az MTI-nek Freund Tamás Agy-díjas neurobiológus. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) alelnöke, az intézmény Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének (MTA KOKI) főigazgatója felidézte, hogy mindhárom díjazott tartott előadást 2009-ben a Magyar Idegtudományi Társaság éves konferenciáján. John O'Keefe a térsejtek szerepéről beszélt, bemutatva, hogy miként fejlődnek ki az élet kezdetén, és miként károsodnak, pusztulnak a demenciában szenvedő idős betegeknél. May-Britt Moser és Edvard Moser az entorhinális agykéreggel kapcsolatos kutatásaikat ismertették a résztvevőkkel.    "A Moser házaspár többször tartott előadást a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet idegtudományi szemináriumsorozatán is. Rokon témán dolgozunk, szoros, mondhatni baráti a kapcsolatunk" - fogalmazott Freund Tamás.    [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"164456","attributes":{"alt":"","class":"media-image attr__author__TASR/AP archív felvétel","height":"390","title":"May-Britt Moser és Edvard Moser ","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]John O'Keefe 1939-ben született New Yorkban, a University College London kognitív idegtudományokkal foglalkozó intézetének tanára. May-Britt Moser 1963. január 4-én született egy Fosnavag nevű kisvárosban. Alapító társigazgatója a trondheimi tudományos és műszaki egyetem emlékezésbiológiával foglalkozó intézetének és a Kavli Idegtudományi Intézetnek. Edvard Moser 1962. április 27-én született Alesundban. Feleségéhez hasonlóan alapító társigazgatója a trondheimi emlékezésbiológiai központnak és a Kavli Idegtudományi Intézetnek. Posztdoktori képzésük során mindketten tanítványai voltak John O'Keefe-nek Londonban.         May-Britt Moser elmondása szerint kisebb sokkot kapott, amikor értesült a kitüntetésről. A trondheimi egyetem szóvivője elmondta, hogy a kutató épp az intézményben tartózkodott, amikor közölték vele a hírt. "Szüksége volt néhány percre, hogy beszéljen a csapatával" - fogalmazott Hege Tunstad, hozzátéve, hogy a tudós örömében sírva fakadt a hír hallatán.    Férjét, Edvard Mosert viszont nem tudták elérni, ugyanis épp repülőn ült München felé, gépe 13 óra körül szállt le. Nem sokkal később elmondta: nem értette, hogy miért fogadták virágokkal a német város repülőterén. "Nagy meglepetés volt" - fogalmazott. Telefonját bekapcsolva látta, hogy kereste az illetékes Nobel-bizottság titkára, Göran Hansson. "Mintegy 120 nem fogadott hívásom volt" - tette hozzá a tudós.    Moserék az ötödik Nobel-díjas házaspár az elismerés 1901 óta íródó történetében.    John O'Keefe a Nobel-díj honlapja szerkesztőinek úgy nyilatkozott, hogy a fellegekben jár a boldogságtól. Fantasztikusnak nevezte a kitüntetést, mint mondta, hatalmas megtiszteltetés ez számára, hiszen a legrangosabb tudományos elismerésben részesül. A hír otthon érte, épp dolgozott. A Nobel-díj hírének hallatán támadt nagy érdeklődésre utalva viccelődve megjegyezte, egyelőre otthon "bujkál", csak munkatársaival beszélt telefonon, hogy megszervezzenek egy sajtótájékoztatót.    A kitüntetettek 8 millió svéd koronával  gazdagodnak - az összeg felét O'Keefe, másik felét a norvég házaspár kapja -, a díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.