A nagy hétből egy már megvan

2006-ban Bécsből Pozsonyba 4 óra 17 perc alatt leúszott a Dunán, ami rekord.  

Ülünk a jó meleg szobában, s én már attól is fázni kezdek, ahogy a jeges vízről diskurálunk. Zoli tavaly újabb sikert könyvelt el, februárban a szlovéniai Bledben megnyerte a Jegesúszó Világkupát. Jövőre megint készül Bledbe, ahol világbajnokságot rendeznek. Ő maga sem tudja győzelmeinek pontos számát, de nem is az a fontos. Neki más a tét, más a kihívás. 

„Nagyobb súlya van a Cseh-kupának, legalábbis számomra – meg is magyarázza, miért. – Ott több az úszó, nagyobb a konkurencia, szerintem magasabb a színvonala, mint a világkupának. Bár ez jobban hangzik, nagyobb a presztízs, ehhez mérten nem tíz euró a rajtdíj, hanem ötven, de ha reálisan nézzük, Bledben 20–30 ember nevezett az egy kilométerre, Csehországban meg vagy hetvenen úsztak. Bledben viszont erősebb a nemzetközi mezőny. A 100 métert nyertem meg, magamat is megleptem a jó idővel, nem gondoltam, hogy megverem a dunaszerdahelyi Sportfanaticban úszó Nyáry Richárdot. Ráadásul a mezőnyben volt egy spanyol és egy belga, akiknek nagyon jó idejük volt.” 

Zoli alaposan felkészül a versenyekre. Nyáron négy-öt viadalon indul. A versenyek száma attól függ, mennyire sikerül felkészülni, s mivel a hosszútávúszók nem profik, attól is, hogy munka mellett mit tudnak vállalni. „A viadalokat többnyire hétvégeken rendezik, de így is egyeztetni kell a családdal. Minden szombaton mehetnék versenyre, mint Nyáry Richárd és a Pék testvérek. Van autónk, van szponzorunk, van kivel beülni, és megyünk, szerencsére ez nem gond, de eredményeket kell felmutatni. Bled előtt sem voltam benne biztos, hogy lesz-e érem vagy sem, bár felkészültünk a versenyre” – mondja Zoli. 

2002-ben átúszta a La Manche-t

Szóba kerül az elfoglaltság, a munka. Zoli biztosítási ügynök, cégekkel köt biztosítást magánvállalkozóként, így a munkája jobban összeegyeztethető a szenvedélyével, ő ugyan állítja, hogy az bármilyen foglalkozással összehangolható. „Az úszásban és a munkámban sok a közös vonás. A téli úszáshoz az embernek erős akaratra van szüksége, pontosan kitűzött célra, ami az üzleti életben is fontos, így a kettő segíti egymást.”

Akkor ismertem meg Zolit, amikor átúszta a La Manche-csatornát. Rendkívüli teljesítmény volt, s úgy gondoltam, számára is ez a legemlékezetesebb úszás, de ő kicsit másképp látja. Összetettebb az egész, sok a fontos előzmény, és van több utózöngéje is. „Amiből a La Manche átúszása összejött, az a téli úszás, az előző évi győzelem a Cseh-kupában, ahol húsz viadal után én lettem a legjobb. Mostanában már nagyon nagy ott a konkurencia, lehet, hogy ha akarnám, se tudnám megnyerni, bár többet tennék érte. Ezért én a La Manche-ot csak e mögé sorolnám. Az előző szenvedély volt, szép cél, a csatornaátúszás ebből alakult ki. Az ember mindig továbblép. Az is szép, ha valakit edzőként elkísérek a La Manche-ra. Előkészítem az úszókat, átadom a tapasztalataimat, a tudásomat, így ők is eredményesek lesznek.”

Háborog a tenger 

Gyerekkora óta mozog a téli úszók világában, ahová édesapja, a két éve elhunyt orvos, Makai József vitte be. Az idős doktor még néhány éve ezüstérmet nyert a téli úszók világbajnokságán Rovaniemiben. Az évek során sok mindent megéltek, mindegyik megpróbáltatáshoz fűződnek emlékek. Vidámak és olyanok, amelyeket mi megmosolygunk, de az érintettnek akkor nem volt vicces. 

„Rengeteg történetem van. Viccesek is. Ha az ember maga nem úszik, a hajón mindenfélét megél. Mindig tippelünk, hogy ki lesz az első tengeribeteg, miért és hol. 2003-ban az akkor 21 éves Honza Příborský a legfiatalabb cseh úszóként teljesítette a La Manche-ot. Apukája, aki sebész főorvos, azzal dicsekedett, hogy »fiúk, hoztam magammal kúpot, ezt nem hányom ki, ez kiiktatja a ventrikuláris rendszert, mind csak bámulni fogtok, hogy nem lesz semmi problémám«. A hajón, ahol csak hárman voltunk meg az úszó, egyszer csak azt láttuk, id. Příborský elfehéredett, s olyan rosszul lett, hogy csak csüngött, mint a medvebőr. Ült a széken, aztán egy órán át feküdt a hajóaljban, majd a fedélzeten, nem bírt mozdulni. Este a szálláson bevallotta: »Tudjátok, mi történt? Amikor lementem a hajóaljba, hogy felrakjam a kúpot, olyan rosszul lettem, hogy nem tudtam betalálni... «. Halálra röhögtük magunkat, mert két hétig arról beszélt, hogy vele nem lesz semmi baj.”

Ilyen és hasonló sztorik minden alkalommal adódnak. „Amikor a 26 éves Dana Zbořilová 2001-ben a cseh úszók közül a második legjobb idővel úszta át a csatornát, az operatőrre tippeltünk, hogy ő lesz az első áldozat. S valóban: úgy eldobta a kamerát, hogy csak úgy recsegett a földön. Vicces dolgok, de a hajózás ezzel jár... Az ember tudja, bármikor tengeri beteg lehet. Múltkor, amikor az előző váltóval készültünk, jövetelünkkor még nem volt kedvező az időjárás, de későbbre jó időt jósoltak. Elindultunk a rajthoz, a tenger nagy hullámokat vert, mire az egyik fickó megkérdezte Nyáry Ricsit: milyen pirulái vannak rosszullét ellen. Még ki sem ejtette a száján, már rohant is...”

Fele hal, fele ember

Tavaly nyáron a Pék testvérekkel és Nyáry Richárddal, a dunaszerdahelyi Sportfanatic és Pingvin-klub tagjaival vágott neki Zoli tanácsadóként és a váltó tartalékos tagjaként. „Angliában először voltunk együtt, ők később kezdték ezt a sportot. Elmesélték, 2002-ben, amikor meghallották, hogy valaki átúszta a La Manche-t, azt mondták, hogy az biztos fele hal, fele ember lehet. Ők mindig szerettek úszni, de akkoriban el sem tudták képzelni, hogy öt kilométert lehúzzanak.”

Edzőként úszókat készít fel a La Manche-ra. Köztük volt egy kassai mentőorvos, Zuzana Jusková is. 2017 augusztusában ő volt az első szlovákiai hölgy, aki megtette az angliai Doverből a francia partoknál lévő Cap Griz-Nez-be vezető, kb. 34 kilométeres távot, és megdöntötte Makai Zoltán rekordját. 

Zoli, ha felkérik, összeállítja az edzéstervet, tesztek alapján ellenőrzi, hogy halad az úszó, konzultál vele, megbeszélnek minden apró részletet. „A felkészülés természetesen individuális, az edzésmennyiség, a megtett kilométerek száma ugyanúgy. Ha hármas váltóról van szó, ahol oda-vissza teszik meg a távot, s közben váltják egymást, egy úszó a táv háromnegyedét ússza le, ez pedig nem vicc. Ha a szponzor pénzt áldoz a sportolóra, elvárja, hogy eredményes legyen. Egyesek könnyen jutnak szponzorhoz, de nem teljesítik a feladatot, nekirugaszkodnak ugyan, de egyszer sem ússzák le az adott távot. Volt olyan is, aki összeszedte a sok pénzt, aztán Anglia partjaitól alig ragadt el.” Ez nagy szégyen, és rontja a többiek hitelét. 

Makai Zoltán a hosszútávúszókat tömörítő Csatornaúszó Szövetség (Channel Swimming Association) tagjaként Csehországot és Szlovákiát képviseli, s bárki tanácsot kérhet tőle, hogyan kell jelentkezni. „Az engedély intézése nem bonyolult, de szükség van orvosi ellenőrzésre, egy úgynevezett hatórás tesztre stb. A legnehezebb az időpont egyeztetése, a hajóskapitány lefoglalása. Ha tudom, hogy nyáron megyünk, akkor már az év elején el kell kezdeni az intézkedést.”

Ocean’s Seven

A hegymászóknak a legnagyobb kihívás meghódítani a legmagasabb hegyeket, és csak a legerősebbek érnek fel a csúcsra. A nyíltvízi úszók számára a legnagyobb kihívás a hét óceán, az Ocean’s Seven leküzdése. Az úszóknak fizikailag és mentálisan is alaposan fel kell készülniük. Képesnek kell lenniük extrém körülmények között teljesíteni, szembe kell szállniuk az erős hullámzással, meg kell birkózniuk az áramlatokkal és a viharos szelekkel, bírniuk kell a megterhelést a rendkívül hideg és a nagyon meleg vizű tengerekben is. 

Az Ocean’s Seven egyik állomása a La Manche-csatorna. Zoli ezt a csatornát már átúszta. „Azt tervezzük a fiúkkal, hogy jövőre nekivágunk a Northern Channelnek, az Írország és Skócia közötti 33,7 km-es Ír-csatornának. Nyáryéknak már megvan a projekt, be is fizették az előleget, megbeszélték a kísérő hajó kapitányával, melyik időpont lenne a legmegfelelőbb. Közben én is a Sportfanatic klub tagja lettem. Tartalékos úszó vagyok, menedzser és coach a hajón, amikor ők váltóban átúszták a La Manche-t, amit nekem már nem kell. Coachként ügyelnem kell, hogy az egyik több italt, a másik több cukrot kapjon. Talán még ennél is fontosabb a kapitánnyal egyeztetni angolul, hogy milyen áramlatok jönnek, eszerint gyorsulni kell a fiúknak, vagy vegyék vissza a tempót” – tervezi Makai Zoltán a következő útjaikat.

Az Ír-csatorna hidegebb, mint a La Manche, csípősebbek, mérgesebbek a medúzák. Négyen vágnak neki váltóban oda-vissza – Nyáry, a Pék testvérek és Makai. „Ha minden jól megy, jöhet a Cook-szoros, a Moloka’i , a Catalina- és a Tsugaru-csatorna, meg a Gibraltári-szoros – sorolja Zoli. – Rájöttünk, hogy Hawaiin az O’ahu és Moloka’i szigetek közötti 42 km-es távot oda-vissza még nem tette meg senki.

Urbán Klára