A Mao-zubbony roppant praktikus viselet

A turista ehhez nyer megerősítéseket, hiszen rengeteg látványosság magyarázótábláin olvashatja, mi mindent tettek tönkre ebben az időben. Viszont ma is ott van a világszerte ismert Mao-portré a Tienanmenen, a Mennyei Béke Kapuján. Továbbmegyek, a kép éppen Mao saját mauzóleumára tekint, s igen elégedetten szemlélheti, hogy rendszeresen milyen irdatlan hosszúságú sorokban várnak az emberek arra, hogy megtekinthessék a korpuszt. Az építmény még Lenin nyughelyénél is nagyobb, Mao egy hatalmas terem közepén fekszik, az emlékezők és a kíváncsiak meglehetős távolságból szemlélhetik meg. De kultusza nem korlátozódik a kínai főváros kellős közepére, országszerte hatalmas szobrai állnak.

Hosszú évekig körülbelül ennyiben is maradt a jelenléte. Nem nagyon emlegették. A neve, gondolatai jelzőjeként, benne van az alkotmányban. Ha épp erről volt szó, kiejtették, de mindig Teng Hsziao-ping elméletével, s újabban a három képviselet eszméjével együtt. Emellett igazi sikereket a piacokon aratott, ahol relikviái kedvenc szuvenírré váltak, főképp a külföldiek számára. Mázsaszám lehet piros könyvecskét kapni, fél dollárért, mindenféle nyelven. Kaphatók szobrok, mellszobor és álló, van amelyik integet, a másik merengve néz. Díszítenek vele órákat, melyeken másodperces ütemezésben integet, s öngyújtókat, melyek meggyújtáskor még a kínai himnuszból is lenyomnak egy részletet. Még egy jellemző relikviája van, s ez már informatívabb az eddigieknél: az ún. Mao-zubbony. Szakértők azt mondják, a dizájn nem a kommunista hadseregből származik, hanem korábbról, sikerét egyszerűen annak köszönheti, hogy tetszett Maónak. Ha az ember egy átlagos napon sétál Pekingben vagy Sanghajban, viszonylag kevés esélye van arra, hogy ilyet lásson. De például Tianjinben már más a helyzet, s a két említett nemzetközibb városban is, ünnepek idején. Ilyenkor vidékiek árasztják el a turistalátványosságokat, s közöttük az idősebb férfiak, esetenként nők is, előszeretettel viselik az ismert zubbonyt. Ha felületesek szeretnénk lenni, már rá is bukkantunk volna a mai Mao-recepció finomszövetére. Bár ugyanezzel az igénnyel el is törölhetnénk a saját érvelésünket, mondván, a Mao-zubbony kiváló anyagból van, viszonylag olcsó, s roppant praktikus viselet.

Mao Ce-tung neve az elmúlt másfél évben szivárgott vissza a politikai beszédbe. Éppen nem öntötte el, de feltűnően megjelent benne. Ezt indokolhatná valamelyest, hogy decemberben volt a néhai elnök születésének 110.évfordulója, de ezt a magyarázatot nem erőltetném. Hu Jintao elnök és pártfőtitkár járt elődje szülőhelyén, jóval az évforduló előtt, s egyéb beszédeiben is emlegette őt. Ennek egyik magyarázata lehet az a kép, amelyet a jelenlegi új vezetés önmagáról festeni kíván. A néphez, az egyszerű emberekhez közeli, folyamatosan az ő érdekükben cselekvő vezetők képéről van szó, felénk inkább a populista kifejezést használnánk, még a lejáratódása előtti értelemben. Ehhez az imázshoz a jelek szerint ma is jól használható a Mao-ikon.

Kínai szemmel nézve mindez elég kézenfekvő. Végül is, semmi mást nem tesz a vezetés, mint elképzelésének illusztrálására választ a rendelkezésére álló ikonográfiából. A mai csúcsvezetés tagjai 60 és 70 év közöttiek, ők az ún. „negyedik generáció”, ha egyre ritkábban hívják is így magukat. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 1935 és 1945 között születtek, gyerekként vagy ifjúként élték meg a Nagy Ugrást, sürgölődtek a népi kohókban, viszont fiatal felnőttekként, huszonévesen, harmincas éveik elején futottak bele a kulturális forradalomba. A mai nyilvános biográfiák elég szemérmesen kezelik, ki hogy élte át az ominózus tíz évet. Az olyan adatokból, hogy valaki vidéken dolgozott, ha beosztást nem közölnek, az égvilágon semmilyen következtetést nem lehet levonni. Mivel a nyugati irodalom azokat az időket elsősorban a kárvallottak megnyilvánulásaiból ismeri, az a tudás eléggé félrevezető lehet a mai politikusi (és nem politikusi) generációk érzelmeinek megítélésében.

Az alaphelyzet ugyanis a következő. A vezetés a számára rendelkezésre álló ikonográfiából válogathat. S ebben ott van Mao. 1976-ban Teng Hsziao-ping visszajött vidékről, ahol nem pihenni volt. Nagyjából két év alatt vette át és konszolidálta hatalmát, ám komolyan eszébe sem jutott, hogy Mao emlékét eltörölje. Pedig személyes oka éppen lett volna rá. Ehelyett hoztak egy nagyon differenciált határozatot, amely kínai fülnek így is nagyon durva volt, hiszen Maót hibákon kapták, s a balhét elvitte a négyek bandája. Aztán pedig igyekeztek az egészről nem sokat beszélni. Mondhatjuk azt, hogy Teng nagyon okos ember volt, s tisztában volt vele, Maónak nem szabad nekimenni, mert személye mélyen él az emberek lelkében. Azóta azonban lassan eltelik 30 év, s Mao ott van a Tienanmen téren, ott van a piacokon, ott van az alkotmányban.

Két kutatót arról faggattam, hogy az alkotmányban szereplő „Mao gondolatai” kifejezés a volt elnök minden gondolatát tartalmazza-e, vagy netán a piros könyvecske a valós foglalat. Wang Yiqou ezt gyorsan lesöpörte az asztalról, mondván, utóbbinak „szerkesztője” Lin Piao, Mao kijelölt örököse volt, s nem hiszi, hogy a mű reflektálna a maói gondolatvilágra. Nem lehetnek Mao konkrét gondolatai az alapjai a mai alkotmánynak, hiszen a helyzet teljesen megváltozott – magyarázta Zhao Zhikui. A volt elnök szerint a fő cél a háborúra való felkészülés volt. A maói gondolatok tehát főképp módszertani kezdeményezéseket rejtenek, mint például, hogy az igazság a tényekben rejlik.

Nem lehet vitás, hogy Mao kitüntetett szerepe a mai Kína mitológiájában legitimációs kérdés. Ma ritkán használják a „negyedik generáció” kifejezést, de ez akkor is hozzá képest a negyedik. Jiang Zemin sűrűn használta a „harmadik generáció” kifejezést, bár kevesebbet apellált Maóra. A mai kínai állam legitimációja mégis csak abból a polgárháborúból ered, amelyet a kommunisták, Mao vezetésével, megnyertek. Bizonyára lennének az egykori elnöknek kritikai észrevételei, ha láthatná a mai Kínát. A mauzóleumnak köszönhetően abban biztosak lehetünk, hogy azért nem forog a sírjában. De ez a történet már réges-régen nem erről szól.

Peking, 2004. február