50 éve gyújtotta fel magát Jan Palach Prágában

1968 elején váltotta a pártállam élén a keményvonalas kommunista Antonín Novotnýt a reformista Alexander Dubček, ezzel kezdődött a prágai tavasz, a rövidéletű kísérlet „az emberarcú szocializmus” megteremtésére. A reformfolyamat irányítása gyorsan kicsúszott a kommunista párt kezéből, megszűnt a cenzúra, rehabilitálták a koncepciós perek áldozatait, feléledtek a korábban megszüntetett társadalmi szervezetek. Ez kiváltotta a Szovjetunió nemtetszését, s miután a figyelmeztetések nem jártak eredménnyel, a Varsói Szerződés csapatai 1968. augusztus 21-én megszállták Csehszlovákiát. 

Az emberek nehezen törődtek bele a visszarendeződésbe. Az akkor 20 éves prágai egyetemista, Jan Palach úgy döntött, tiltakozásul magát áldozza fel. Palach a középiskola után történelmet és filozófiát szeretett volna tanulni, de csak agrárgazdasági szakra mehetett. Szorgalmas, komoly és idealista diákként ismerték. A prágai tavasz kezdete után összejöveteleken vett részt, az egyetem hallgatói tanácsának egyik alapítója lett. 1968 nyarán elfogadták kérelmét, átiratkozhatott a Károly Egyetem filozófia szakára, de mire megkezdhette tanulmányait, az invázió véget vetett a reformoknak. Palach barátaival megszállásellenes feliratokat írt a falakra, tüntetéseken vett részt, diáksztrájkot szervezett. Egyre többet fontolgatta egy radikális akció elkövetését, hogy felrázza a történtekbe beletörődni kezdő lakosságot. Tervei között szerepelt a Csehszlovák Rádió elfoglalása és általános sztrájkfelhívás beolvasása, de végül az önégetés mellett döntött. 

1969. január 16-án a Vencel téren, a szökőkút közelében levette a kabátját, előhúzott egy éter feliratú üveget, magára öntötte és meggyújtotta. Lángoló ruhában az autók között a Vencel-szobor felé futott, majd egy bolt előtt összeesett, a járókelők próbálták eloltani a lángokat. A még eszméleténél lévő Palach kérésére felolvasták a táskájában lévő levelét, amelyben megindokolta tettét. A téren nagy tömeg gyűlt össze, a szökőkút közelében egy papírlapra egy szemtanú azt írta: Itt egy diák áldozta fel magát! 

Másod- és harmadfokú égési sérüléseket szenvedett, testfelületének 85 százaléka megégett. Palach a kórházban megerősítette, hogy nem öngyilkosságot követett el, hanem tiltakozásként gyújtotta fel magát. Az orvosok három napig küzdöttek az életéért, ezalatt csak anyja és testvére látogathatta, a halála előtti napon barátnőjét, majd az egyik diákvezetőt is beengedték, neki adta át a téren felolvasott levelét (búcsúlevelet nem írt). Utolsó szavaival azt kérte, mások ne áldozzák fel magukat. 

A csehszlovák hírügynökség rövid hírben számolt be a haláláról, csupán nevének kezdőbetűivel. A temetés, amelyen félmillió ember vett részt, rendszerellenes demonstrációvá változott, az elkövetkező napokban spontán tüntetések zajlottak, éhségsztrájkok kezdődtek. Példáját kérése ellenére többen követték, február 25én a Vencel téren egy 18 éves diák, áprilisban Jihlavában egy férfi gyújtotta fel magát. 1969. január 20-án a pesti Múzeumkertben Bauer Sándor 17 éves szakmunkástanuló a zsarnokság és elnyomás ellen tiltakozva felgyújtotta magát. 

A kommunista hatalom Palachot elmebetegként, majd CIA-ügynökként próbálta beállítani, nevét és tettét a rendszer 1989-es bukásáig elhallgatták. Sírja mégis nemzeti zarándokhely lett, ezért 1973-ban exhumálták és elhamvasztották. Hamvait szülővárosába, Všetatyba küldték édesanyjának, aki csak fél év múlva temethette el, a maradványokat 1990-ben helyezték vissza a prágai sírhelyre. Palach halálának huszadik évfordulóján, 1989 januárjában Prágában diáktüntetések kezdődtek, ezek brutális szétverése indította el a kommunista diktatúra bukásához vezető folyamatot. 

Az 1989-es bársonyos forradalom után Jan Palach nemzeti hőssé, az önfeláldozás jelképévé vált. A Vencel téren a Nemzeti Múzeum előtti járda kövei közül kereszt emelkedik ki önégetése helyszínén, a belvárosi Rudolfinum előtt emlékművet állítottak a tiszteletére, a Károly Egyetem falán halotti maszkjának bronzmásolata látható.