A vezércsel

Az 1950-es években az USA-ban Elizabeth, vagyis Beth Harmont az édesanyja egyedül neveli, de egy autóbaleset után – amit, úgy tűnik, anyja öngyilkos próbálkozásnak szánt – árva marad. Az árvaház pincéjében összebarátkozik a helyi gondnokkal, aki unszolására megtanítja őt sakkozni. Akkortájt gyakori volt árvaházi gyerekeknek nyugtatót adni, és Beth rájön, ha a tablettákat összegyűjti és egyszerre veszi be őket, éjszaka a sötét szoba plafonján egy nagy sakktábla jelenik meg előtte, s végig tudja követni a különböző játszmákat, játszmakombinációkat.

Ihletadó sakkozónő

A történet tévésorozatos változata Walter Tevis 1983-ban megjelent regénye alapján készült. Tevis hősnőjét Vera Menchik sakkozónő ihlette, aki 1906-ban született Moszkvában. Angol anyja, Olga Illingworth gazdag oroszok gyerekeire vigyázott, míg cseh apja, František Menčík ügyintéző volt több orosz arisztokrata birtokán. A bolsevik forradalom után a szülők elváltak, és Vera anyjával Angliába költözött. Apja kilencéves korában tanította meg sakkozni még Moszkvában, később Angliában Maróczy Géza nagymester tanítványa lett. Tizenhét évig tartotta a női sakkmester címet. Anyjával és húgával együtt 1944-ben Londonban halt meg egy náci légitámadást alatt.

Tevis regénye és a Netflix sorozata főképp az USA-ban, Párizsban, Moszkvában és Mexikóvárosban játszódik, bár a filmesek a hangulatos múlt századi beltéri helyszíneket meglepő módon legfőképpen Berlinben találták meg. A felnőtt Beth szerepét az angol és argentin Anya Taylor-Joy alakítja tökéletes amerikai akcentussal, vörös parókában. A forgatókönyvíró-rendező, Scott Frank először filmet szeretett volna készíteni Tevis regényéből, és mivel ez évekig nem sikerült, végül a minisorozat mellett döntött, amely sokkal jobban is illett a főhős életútjának ábrázolására.

Játék és önpusztítás

Beth kicsi kora óta eleve kívülállóként viszonyul mindenhez, így a férfiak által dominált sakk világa nem okoz neki különösebb nehézséget, hiszen minden egyéb helyzetben is más, valahogy nem oda tartozó volt. A sakk viszont az egyetlen, ahol magabiztos és sikeres, ráadásul egyenrangúnak érzi magát a sakkozó fiúkkal, később férfiakkal. Beth zsenialitásának és céltudatosságának másik oldala az önpusztító függőség, először tabletták, majd alkohol formájában.

Tizenöt éves korában örökbe fogadja őt a Wheatley házaspár, a férj azonban rövid időn belül elhagyja feleségét és frissen örökbe fogadott lányát. A feleség, Alma és Beth között egyre szorosabb a kötelék, s amikor Alma számára kiderül, hogy Beth sakkzseni, tisztelet és őszinte barátság alakul ki közöttük. Ráadásul mindketten jól is járnak – a bakfis bajnokságokra utazhat és a sakkra koncentrálhat, mert Alma a menedzsere és az utazótársa is lesz, Almának pedig megélhetést és életcélt biztosít lánya tehetsége és sikere. Másrészt viszont Beth éppen az anyja nyugtatóit lopja el, és Alma az, aki először alkohollal kínálja a lányát.

Valódi sakk

Magyarként természetesen a Polgár lányok jutnak az ember eszébe, amikor sakkozó hölgyekről van szó. Zsófit, Zsuzsát és Juditot szülei kisgyerekkoruk óta tanították sakkozni, napi hat-nyolc órában. A vezércsel című sorozattal kapcsolatban a Polgár testvérek több interjúban is elmondták, hogy az ott megjelenített sakkjátszmák és a sakk körüli kulisszák is élethűek, és öröm volt látni őket. A sakk és a drogok összefűzése viszont kevésbé tetszett a magyar sakkmestereknek, és azt is megjegyezték, hogy karrierjük során nemigen találkoztak olyan sakkpartnerekkel, akik annyira gálánsan és támogatóan viselkedtek volna, mint Beth fiktív riválisai. Ők inkább inzultusokra és megalázó megjegyzésekre emlékeznek. Polgár Zsuzsa a Forbes magazinnak tréfásan azt is megjegyezte, hogy egészséges férfival még nem is sakkozott talán, mert amikor megverte őket, rögtön kiderült, hogy rosszul aludtak, vagy fáj a fejük. Egy amerikai sakkozó dühében lesöpörte a sakktábláról a figurákat, míg egy másik azzal fenyegetőzött, hogy kidobja az ablakon, amikor elutasította a közeledését.

A sakk menedék

Elizabeth Harmonnak A vezércsel végső drámájában a legjobb szovjet sakkozóval kell megbirkóznia, de igazából saját magával, saját démonjaival küszködik. Nem csak a függőség okozta szorongással, hogy az alkohol hatására nem lesz csatára készen, vagy tabletta nélkül nem látja majd előre a győzelemhez vezető lépéseket, de az amerikai individualista mítosszal is. A szovjetek sakkdelegációja összetartott, míg Beth inkább egyedül próbált mindent megoldani.

A sorozat vége amolyan hollywoodi happy ending, boldog befejezés, ami, valljuk be, manapság különösen jól is esik. A vezércsel legalább egy kis időre eltereli az ember figyelmét a koronavírusról és a politikai helyzetről. Remek színészi teljesítmény, gyönyörű helyszínek, komplikált főhős, pompás kosztümök és kitűnő kameramunka oldja a képernyőn zajló történések drámai feszültségét. Beth sorsa tragikusan indul, amikor az apja elutasítja, az anyja pedig öngyilkos lesz, és így automatikusan szorítunk neki. Az árvaház drogfüggővé teszi, majd a fogadott családja is szétesik. De a sakk menedéket ad, barátokat, kapcsolatokat, sikert, pénzt, a pénz által szép ruhákat, utazást és luxust, ha nem szabotálja el saját boldogságát.

A vezércsel (The Queen’s Gambit) rendkívüli népszerűségének köszönhetően már karácsony előtt rekordok dőltek a sakkszettek eladásában. A lockdown alatt remélhetőleg sok fiatal – lány és fiú egyaránt – fogott neki sakkozni, és talán akkor is örömöt találnak majd benne, amikor az élet végre visszaáll a régi kerékvágásba.

A Forbes szerint Polgár Zsuzsáról játékfilm, Juditról pedig dokumentumfilm készül. Kíváncsian és türelmetlenül várom mindkettőt.

Molnár Miriam

A szerző New York-i munkatársunk

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/4. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene