Görög kalandok

Mi mindkét oldalát szerettük volna megismerni ennek a csodálatos országnak, így amikor eldöntöttük, Szantorini szigetére utazunk, nem volt kérdés, hogy előtte Athénban is eltöltünk majd pár napot.

A görög főváros már időszámításunk kezdete előtt háromezer évvel is városként létezett, így tökéletes választásnak tűnt az ókori kultúra közelebbről való megtapasztalására. Számomra különösen izgalmas volt, megelevenedett minden, amiről régebben a művészettörténettel kapcsolatban olvastam vagy tanultam. A városba érkezve első dolgunk mégsem egy múzeum vagy könyvtár felfedezése volt, hanem igazi jó görög éttermet kerestünk. A szuvláki elfogyasztása után elsétáltunk a Nemzeti Régészeti Múzeumba. Maga az épület is igazán gyönyörű, de a benne található kiállításokra nehéz szavakat találni. A gyűjtemény a prehisztorikus kortól a késő antikvitásig mutatja be a görög művészet legszebb darabjait, emellett jelentős egyiptomi kollekcióval is büszkélkedik.

Athéni történelemtúra

Egy kis piacozás és újabb szuvláki után elfoglaltuk a szállásunkat, amely egy tömbház tetejére épített aprócska lakás volt, teraszáról a gyönyörű naplemente mellett az Akropolisz csúcsán álló Parthenont láthattuk. Másnap reggel korán keltünk, és elindultunk felfedezni Athén igazi történelmi helyeit, visszautazva ezzel gondolatban pár ezer évet. Reggelinket a város legrégebbi és egyben utolsó tejtermékbárjában fogyasztottuk el. A Sztani névre hallgató kis étterem megédesítette egész napunkat, a mennyei ízű hagyományosan elkészített és tálalt joghurtjával és mézédes lukumadesz fánkjával.

Történelmi utunk Hadrianus császár könyvtárába vezetett. Megvettük Athén látványosságaira érvényes jegyünket is, és továbbsétáltunk a görög és római agorákon (piactereken) keresztül egészen az Akropolisz hegyéig. Mivel a nap közepén érkeztünk, nagy tömeg fogadott bennünket, de ez sem tántorított el attól, hogy közelebbről is megnézzük a teraszunkról jól látható hegyet és a rajta található méltán híres Parthenont, azaz Pallasz Athéné templomát. Az évszázadok során keresztény templommá, majd mecsetté, később pedig lőporraktárrá alakították, s ezt végül felrobbantotta a velenceiek gránátja. A szobrászati díszítés egy részét az Akropolisz Múzeumban, a többit pedig a londoni British Museumban és a párizsi Louvre-ban tekinthetjük meg. Napunkat Hadrianus diadalívénél zártuk, melyet 132-ben emeltek a régi Athén és az újonnan épült római városrész határán.

Utolsó athéni napunkon tovább bóklásztunk a városban, amely magas, nem túl dekoratív épületeivel és lépten-nyomon graffitis falaival elég erős kontraszt az ókori látnivalókhoz képest. Egy dolog maradt hátra, mielőtt továbbindultunk volna Szantorinire: egy görög ebéd a helyi piacon. Választásunk a muszakára és a törököktől átvett imámra esett. Előbbi a lasagne görög megfelelője, míg utóbbi töltött padlizsán. Nem maradhatott ki az édes baklava sem.

Szantorini nyugalma

A szigetre éjszaka érkeztünk, reggel egy gyönyörű kis panzióban ébredtünk Perissza városában. Az előző napok sűrű programja után az itt töltött hét alatt a pihenésé volt a főszerep. Nem mintha olyan pihengetős fából faragtak volna bennünket, de épp 23 hetes várandós voltam, így jólesett lelassítani és kiélvezni a görög sziget adta kényelmes élet minden pillanatát. Az első pár napot Perisszában töltöttük. Felmásztunk a panziótól nem messze található Mesza Vuno hegy oldalában lévő Panagia Katefiani templomhoz. Lélegzetelállító kilátás tárult elénk a városra és az Égei-tengerre. A Fekete-parton sétálgattunk és napoztunk, vagy épp egy újabb helyi különlegességet kóstoltunk meg a tengerparti éttermek egyikében. Nem maradhatott ki a mindenki által ismert görög saláta, a grillezett vagy bundában sült tintahal, a teljesen vegetáriánus jemiszta (grillen sült töltött paradicsom és paprika) vagy a pasztitszio (húsos rakott tészta) sem.

Miután Perissza minden zugát felfedeztük, autót béreltünk, hogy körbejárjuk a szigetet. Akrotiriban kezdtük, amely az olaszországi Pompeji sorsára jutott az i. e. 16. században kitört vulkán miatt. Több mint 3500 évig takarta a néhol hatvan méter vastag magma, hamu és kőzet. Mára újra élettel teli. Ha már eljöttünk egészen idáig, semmiképpen sem hagyhattuk ki az alig pár kilométerre található Vörös-partot, amely igazán különleges Európában, de talán világviszonylatban is. Aztán Fírába vettük az irányt, a legtöbb hajós, buszos kirándulás is innen indul, itt található a központi buszmegálló és a repülőtér is. A település magas tufafal tetejére épült, hogy a vulkánkitörésektől védett legyen.

Napunkat Oiában zártuk. Itt készülnek a legjellegzetesebb képek a szigetről, sokszor magáról Görögországról is. A jobb erőnlétűek akár gyalog is megközelíthetik, a két város közt tíz kilométeres gyalogút húzódik, végig a sziklák peremén. A látvány minden bizonnyal megéri ezt a kis erőfeszítést, mi mégis autóztunk; a meleg így is elég nagy kihívást jelentett az extra csomaggal a pocakban. Órákon át bolyongtunk Oiában, mire a naplemente elkezdődött, már egy étterem teraszán kortyolgattuk üdítőnket. Minden percet mélyen elmentettünk a szívünkbe.

Csomagolás közben már egy újabb úton törtük a fejünket. Hogy hová megyünk? Úgy döntöttünk, a születendő kislányunk majd kitalálja. Nem kétlem, hogy jól fog dönteni.

Póczos-György Ágnes

A teljes cikk a Vasárnap 39. számában jelent meg!