„Idegeneknek belépni tilos!” – olvasható a matricán egynéhány kamaszszoba ajtaján. Nem szívesen látott vendégként máris hátrányos helyzetben vagyunk, de azért csak próbálkozzunk tovább szelíden, megannyi tapasztalattal felvértezve sikerülhet szót értenünk, ha elég nyitottak és tisztelettudóak vagyunk egymással szemben. Előfordulhat, hogy időnként majd úgy érezzük, más-más hajóban evezünk, hiszen az egyik egy útját kereső kamasz, a másik meg az a felnőtt, aki a lehető legjobbat szeretné a gyermekének.
Lili tűzrőlpattant, vidám kamaszlány, régóta ismerem. Az utóbbi időben gyakran látom a nagymamájával, amikor a közeli kisboltba mennek. Mindig ő viszi a nagy fonott kosarat, türelmesen várakozik, míg a nagymama komótosan összeválogatja az árut. Egyszer, amikor elakadtnak a válogatásban, mert a boltban átrendezték a polcokat, megálltak mellettem, hogy megkérdezzék, merre találják a tésztaféléket. Lili elmondta, hogy most már a nagymamánál lakik. Fogalmam sincs, mennyit akar elárulni az életéből. Csak annyit tudok, hogy a kamaszlány édesanyja még szintén serdülőkorban volt, amikor Lili megszületett. A nagymama második lányaként nevelgette a kicsit, aki több időt töltött a nagyszülőnél, mint odahaza az édesanyjával. Amikor az anyuka egyedül maradt, ki kellett költöznie a bérlakásból, egy másik férfihoz költözött. Lili és az anyja új társa nem kedvelték meg egymást. A kislány elmondta, ezért van a nagymamánál, és most már végleges a döntése. Beszélgetésünket a nagymami szakítja félbe, mondván: ez a lány már most felnőttebb, mint az anyja. Érdemes foglalkozni vele, mert hallgat a jó szóra. Kedves, önzetlen és segítőkész, remekül kijönnek egymással.
Lili nem röstelli, hogy barátnőzés helyett az idős asszony társaságát választja. Azt mondja, ráér még mindenre, legalábbis ezt tanácsolta neki a pótmamája. Márpedig a mama mindig bölcseket mond.
A szerző az Új Szó munkatársa
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.