Mi okozta a diófák idei korai lombhullását?

A dió gnómiás levélfoltossága túlnyomórészt csak a csapadékos vidékeken okoz lombhullást. Az idén is amikor a nyár végén sok eső hullott és sok helyen ez párás meleg időjárással párosult, igen kedvezőek lettek a kórokozók járványszerű fellépésének feltételei. Ennek következtében nemcsak egy-két helyen, hanem egész tájrészeken, ahol különben egyáltalán nem vagy csak elvétve fordul elő ilyen mennyiségű csapadék, ez a gomba a diófák káros, idő előtti lombhullását okozta.

A kórokozó fertőzése a következőkről ismerhető fel. A leveleken kezdetben apró, később megnagyobbodó – kisebb levélerek által határolt – szürkésbarna foltok keletkeznek. Ugyanakkor a levél fonákján barna pontok formájában megjelennek a gomba ivartalan szaporítóképletei. A kórokozó fertőzi a termést is, amelyen sötétbarna foltok fejlődnek. A lehullott leveleken és a dióburkokon kialakuló ivaros szaporítótestjeivel telel át. Tavasszal a fiatal leveleket és a kis terméseket támadja meg.

Baktériumos gyümölcsfoltosság

A nyári csapadékos, sokszor jégveréssel párosult időjárás kedvezően hatott még egy kórokozó, a baktériumos gyümölcs és levélfoltosság (Xanthomonas juglandis) elszaporodásának is. Járványszerű fellépése idején különösen a fiatal fák lombjának szinte teljes hullását idézi elő, de hozzájárul az idősebb fák korai lombvesztéséhez is. Az eső segítségével terjedő baktérium fertőzésének hatására a leveleken, levélnyélen és a zöld dióhéjon kezdetben apró kerek, később kissé szögletessé váló barna, majd feketedő besüppedő, esetleg egymással összefolyó foltok keletkeznek. A fiatal hajtásokon vonalszerű sötét csíkok formájában láthatók a fertőzés tünetei. Tavasszal túlnyomórészt ezekről a helyekről fertőződnek a fakadó levelek. Erős fertőzés esetén a levelek nagy része lehullik és elpusztul a diótermésben a magbél is.

A dió gyűrűsfoltossága

Gyakran találkozhatunk még a dió vírusos eredetű gyűrűsfoltosságával is. A leveleken sárgászöld, kerek foltok láthatók. Később a levelek elsárgulnak. A vírus a gyümölcsöt is gyakran megtámadja, a héjon dudorok látszanak a magbél részben vagy teljesen aszalódik. Erős fertőzés esetén főleg a fiatal fáknál a fa csúcsvesszői elpusztulnak, végül a fa teljesen kiszárad. Főleg az oltott diók fertőződnek ezzel a veszélyes vírussal.

Rendszeres és eredményes vegyszeres védekezés csak az alacsony törzsű szellős lombkoronájú dióültetvényében jöhet számításba. Itt a lombhullás után ősszel réztartalmú permetszerekkel kell lemosásszerűen permetezni. Erre a célra előnyösen felhasználható a Cuprocaffaro vagy a Kuprikol 50 permetszer (0,7 százalékos töménységben). Azonban a diófák magas növése folytán az említett kórokozók elleni vegyszeres védekezés végrehajtása körülményes. A károsodás megelőzése érdekében ezért fontos a lehullott, fertőződött leveleknek és a dióburkoknak az összegyűjtése valamint megsemmisítése.

Raktári kártevők

A dió idei termésének nagy része már be van takarítva. Habár ez a kedvelt héjas gyümölcsünk már a raktárba, padlásra került, még ott sincs teljes biztonságban. Ugyanis közvetlen a diószedés után az almamolytól, a hosszabb ideig tárolt dió pedig főleg a magtári molytól fertőződik. Az utóbbi faluhelyen főleg ott károsít, ahol szemesterményeket – például kukoricát, búzát – is tárolnak ugyanabban a helységben.

Először az almamoly fertőzi a diót. A harmadik nemzedék kései rajzásából származó lárvák mellett a késői tojásrakásból származó hernyók – melyek a dióban maradnak szedés után – a raktárban is folytatják károsításukat. Ez az oka annak, hogy a leszedett dióban is találunk almamolylárvákat. A hosszabb ideig tárolt diót azonban nem az almamolyok, hanem a raktári molyok veszélyeztetik. Kártételük hasonló az almamolyéhoz. A hernyók kanyarulatos csatornákat fúrva fogyasztják és ürülékükkel, szövedékükkel szennyezik a bélállományt. A megrágott dióbél azután gyorsan avasodik, keserű ízű lesz.

E raktári kártevő lepkéje 10-12 mm szárnytávolságú, a ruhamolyra emlékeztet, de a ruhát nem károsítja. A hernyója 8-12 mm hosszú, barna fejű, sárgásfehér testű. Az almamoly lárvájától jól elkülöníthető. A két faj egyidejűleg nem is fordul elő a dióban. A gabonamoly fiatal hernyói az alapi részen hatolnak be a dióba. A lárvakifejlődés végén a lárvák harmada a dióban bábozódik, a többi kifurakodva a dió felületén, vagy a raktár védett helyein készít magának szövedéket, bábburkot.

A raktári moly kártétele megelőzhető a raktárként szolgáló helyiség rendszeres szellőztetésével. Meleg, párás helyen ugyanis a kártevő jobban szaporodik. A kár megelőzhető a fertőzési források (ilyen például a molyos kukorica) megsemmisítésével is. Eredményesen védekezhetünk ellenük úgy is, hogy a dió tetejére közönséges hullámpapírt fektetünk. A bábozódási helyeket kereső hernyók ugyanis szívesen húzódnak ezekben és bábozódnak be. A vegyszeres védekezés a termésben pusztító lárvák ellen a foszforhidrogén vagy metilbromid gázosításával hatásos. Ez azonban nagyüzemileg és kizá-rólag szakember szigorú felügyelete mellett végezhető el!

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi részlegének a munkatársa