Új könyv az Esterházyakról

Bár a Strešňák Gábor múzeumigazgató szerkesztette kötet az intézmény által szervezett két nemzetközi konferencia tanulmányokká érlelt előadásaiból indul, amolyan „kollektív monográfiaként” is értelmezhető. Mozaikokból – a szlovákiai, magyarországi és oroszországi Esterházy-kutatás legújabb eredményeiből – áll ugyan, ám a szerzők kontextusteremtő bevezetőinek-összegzéseinek köszönhetően mégis szinte teljes képet kapunk nemcsak a fraknói ifjabb ágról, hanem a Galántáról kisarjadó egész famíliáról is.

Tizenkilenc szerző összesen 23 írása szerepel a könyvben hat tematikus csokorba rendezve. Előbb Diana Duchoňová ad áttekintést arról, hogyan emelkedett a család a birtokos köznemesi szintről a magyar politika és közélet csúcsára. Tovább árnyalja a képet Fazekas István Esterházy Ferenc (1715–1785) magyar udvari kancellárról szóló pályaképe, valamint Olga Khavanova portréja Ferenc bátyjáról, a Habsburgokat szentpétervári nagykövetként is szolgáló Esterházy Miklósról (1711–1764).

Ezt követően részletes áttekintések sorjáznak a kötetben a família birtokairól, uradalmairól és címeiről. Fülöp Éva Mária a fraknói ág dunántúli hitbizományairól (s azon belül a tatai ősi hitbizományról), Strešňák Gábor a meghatározó 17–18. századi birtokosztályokról (tehát birtokelosztásokról) értekezik, Denis Pongrácztól pedig az Esterházyak címeiről és tisztségeiről kapunk summázatot. Michal Duchoň az Esterházyak rezidens mezővárosát, a 18. századi Cseklészt mutatja be a gazdasági háttér egyik példájaként. A manufakturális termelés bevezetése terén is élen járó Esterházyak világába enged betekintést Radoslav Ragač Frendel Istvánt, a magyarországi selyemhernyó-tenyésztés úttörőjét és annak szenci tevékenységét taglaló munkájában.

Strešňák a szenci és a tallósi szegényházakkal kapcsolatos legújabb kutatási eredményeket foglalja össze.
Külön fejezetbe kerültek a főúri reprezentációval és mecenatúrával kapcsolatos tanulmányok. Ezek közül kettő a pápai Esterházy-kastéllyal kapcsolatos: Nagy-Luttenberger Istvánnak köszönhetően kirajzolódik, miként hangsúlyozták az Esterházyak a család jelentőségét e dunántúli központjukban, Bartos György pedig a kastély építéstörténetébe ágyazottan a legújabb feltárások eredményeit adja közre. Kövesdi Mónika ahhoz kínál támpontokat, hogy a família milyen indíttatásból és céllal bízott meg művészeket. Rastislav Petrovičtól a galántai Esterházy-emlékekről olvasható részletes leírás, Peter Jurkovič pedig a cseklészi kastély építés- és felújítás-történetével szolgál. Érdekes színfolt Denis Pongrácz írása az Esterházyak által használt hintókról, kocsikról, továbbá cseklészi kocsiszínükről és méneseikről.
 

Érdekes történettudományi változásra világít rá a tanulmánykötet további témaköre. A pártállami időszak arisztokráciát elmarasztaló szemléletmódjával szemben egyre árnyaltabb a kép az adományozóként fellépő, szociális és oktatási-kulturális intézményeket fenntartó-működtető Esterházyakról is. Henrieta Žažová főként azt vizsgálja, milyen szerepet játszottak az Esterházyak a Nagyszombati Egyetem működése terén. Szekér Barnabás a szenci Collegium Oeconomicum – a tulajdonképpeni első magyarországi közgazdaság- és kamaratudományi felsőoktatási intézmény – történetét egészíti ki újabb kutatási eredményekkel. Ingrid Kušniráková és Eva Kowalská összefoglalói az Esterházyak támogatásával működő tallósi, szenci és pozsonyi árvaházról, valamint az árvagondozás korabeli gyakorlatáról szólnak.

Külön tartalmi egységként értelmezhetők a kötetben azok a tanulmányok, amelyek a főúri család könyvkultúrához fűződő viszonyára mutatnak rá. Verók Atillatól Eszterházy Károly egri püspökről és nyomdájáról olvashatunk, Nagy Andor pedig Eszterházy Károly munkája mellett 19. századi egri főpapok könyvkiadási tevékenységét is górcső alá veszi. Radoslav Ragač a család cseklészi hitbizományi könyvtárának újonnan fellelt részéről ír.

Miként a többi arisztokrata családé, az Esterházyak története is roppant adatgazdag. A rendszerváltozás után sok esetben újraértelmezésre és árnyalásra van szükség. Ahhoz, hogy a határokon átnyúló kutatás és a térség országaiban tevékenykedő szakemberek együttműködése a lehető leghatékonyabb legyen, a levéltári állomány ismerete is felettébb szükséges. Éppen ezért hasznos Laczlavik György áttekintése az ifjabb fraknói ágnak a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában fellelhető archív dokumentumairól.

A kiadványt szakirodalmi, forrás- és képjegyzék, angol összefoglaló és színes képmelléklet zárja. Utóbbi amolyan vizuális ívet ad az Esterházyakról a fiktív ősöktől kezdve a teljes családfáig.

A kötet a szlovák kormányhivatal Nemzetiségi kisebbségek kultúrája 2017 program támogatásával jelent meg. Első, magyar nyelvű bemutatója a Pozsonyi Magyar Intézetben zajlott 2018. április 25-én az intézet és a városi múzeum, valamint a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás szervezésében.

Korpás Árpád