Téli mese – szárnyaló táltossal

Goldsman, akit forgatókönyvíróként ismerhettünk eddig, a 2001-es Egy csodálatos elme című film forgatókönyvéért Oscar-díjat kapott. Az is irodalmi alapból, Sylvia Nasar regényéből adaptált szöveg volt, akárcsak ez. Most talán annak tudható be a filmmese kuszasága, hogy az irodalmi sztori nehezebben adja magát filmre. Egyrészt nagy időt ölel át, több idősíkon játszódik, másrészt tele van misztikummal és a mágikus realizmus elemeit is gazdagon alkalmazza, amihez nem könnyű megteremteni az elfogadhatóság és a hihetőség határán belül mozgó vizuális formát. A fantasy műfajába csomagolva is szembeötlően ellentmondásos képi megoldás New York felhőkarcolóinak árnyékában a fehér táltos röpte. Nem különben az, ahogy sejtelmes égi – csillagoknak tulajdonított – erők mesés csodaelemekként alakítanak emberi sorsokat New York szürke mindennapjaiban.

A főhőst, Peter Lake-et (Colin Farrell) szülei menekítik ki egy hatalmas hajó fedélzetéről egy picike csónakban, így köt ki New Yorkban. Menhelyeken nevelkedik, majd tolvajok bandája karolja fel. Amikor összetűzésbe kerül a bandafőnökkel, Pearly Soamesszal (Russell Crowe) – ezzel indul a film –, menekülnie kell. Menekülésében egy csodálatos fehér ló (a földre szállt őrangyala) segíti. A ló hozza össze a betörésekből élő férfit a vörös hajú Beverly Penn-nel (Jessica Brown Findlay), akivel egymásba szeretnek. Ám első közös báljuk után, szerelmük kapujában a lány meghal, mert a bandavezér mérget kevertet az italába. Peter Lake Beverly temetése után a jövőben találja magát. 2014-ben New Yorkban a véletlen útjába sodor egy vörös hajú kislányt, s találkozásuk arra ösztönzi, hogy felderítse múltjának homályos eseményeit.

A téli mesének vannak feszült, drámai dialógusai, hatásos akciójelenetei, lenyűgöző képei, ezekhez tökéletesen illeszkedik a zene. Erősek a színészi alakítások – a Beverly apját játszó William Hurt most is remek. Összességében azonban nehéz összerakni a történetet. Ám ennél is zavaróbb a tálalás. Ami nem enged azonosulni a film realitásba ültetett irreális valóságával. A Téli mese egyszerre vonz és taszít. Bizonyára szeretnénk hinni abban a csodában, amivel kecsegtet – de ilyen formában az nem jöhet el. Annak is reális energiaalapjának kell lennie. Ami hiányzik ebből a meséből.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"137026","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]