Szövegek az auschwitzi hamuból

A szerző, Zalmen Gradowski 1942. december 7-én éjjel került Birkenauba, családtagjait reggel azonnal elgázosították, őt magát pedig az auschwitzi speciális osztagba, az ún. Sonderkommandóba osztották be. A „sonderesek” az áldozatok gázkamrába vezetésében, a holttestek kivonszolásában, a hamvak szétszórásában segédkeztek, előre látva saját jövendő sorsukat is, hiszen munkájukat nem egyszer az előző brigád holttesteinek eltakarításával kezdték. Gradowski úgy érezte, a pokol kapuját kell őriznie, melyen keresztül zsidók milliói haladnak át egész Európából, s őrá bízzák utolsó titkukat.

Az Auschwitz-tekercsként ismertté vált szöveg a világ még boldog polgárához szól, akit a szörnyűségek szemtanúja kézen fog, és megmutatja neki az újkori barbárok által elkövetett borzalmakat. A mű nem száraz, adatközlő dokumentum, hanem ismétléses retorikai struktúrákkal, paralelizmusokkal, kérdő és felkiáltó mondatokkal, szimbólumokkal, költői képekkel dolgozó széppróza, melynek erejét érzelmi töltete, a feldolgozott élményanyag mélysége és a szöveg megszületésének körülményei adják. Az események lineárisan haladnak, felvillantva a bevagonírozás, a vonatút, a szortírozás részleteit.

A másik, A pokol szívében című szöveg egyik alfejezete a holdat szólítja meg, amely valamikor az élet forrása volt, most viszont fenséges sugarai fájdalmasan szúró nyílvesszőkké váltak. A hold nézőpontjából mutatja be a krematóriumhoz, utolsó perceikhez elérkezőket, akik számára a halálos gáz az ördög ajándéka. A hold jórcájt-gyertyaként, azaz évfordulós gyertyaként veti gyászfényét az elhunyt hozzátartozók emlékére. A cseh transzport című alfejezet néhány halálba vezető sorsra közelít. A lefokozás retorikája a fő eszköze a fokozatos reményvesztés bemutatásának: a hét hónapja a tábor területén élő cseh transzport családjait fokozatosan törik meg, először reményt csepegtetve beléjük, hogy ellenállásra még csak ne is gondoljanak. A kiábrándultság végső fokán lévő női áldozatok „mint lemetszett ágak” zuhannak a sonderkommandósok karjaiba. A szerző érzékletesen ecseteli a levetkőzésre kényszerített vagy levetkőztetett, különböző korú nők szégyenkezését és a sonderes férfiak zavarát, akik egy pillanatra azt gondolhatják, hogy nem is halálba menőket látnak, hanem egy művész modelljeit.

Gradowski stílusának fontos összetevője az ellentétek kiemelése, bemutatva gyakran a fokozatokat is, melyek a két véglet között feszülnek. A megtanult irodalmi mintákhoz igazodó poétikai eljárásokat a szemtanú hitelessége ellensúlyozza. Beszámol arról, hogy a zárak kicsavarozása, a holttestek megpillantása után a halotti csöndben „csupán egy tompa, alig hallható zörej hallatszik, a hullák különböző üregeiből szivárgó folyadék hangja”. Egy-egy holttestet hárman vesznek kezelésbe: az egyik fogóval aranyfogakat tép ki, a másik a copfokat nyírja le, a harmadik a fülbevalókat és a gyűrűket veszi le. A testeket úgy pakolják, mint a farönköket, a kemencék szájánál a kisgyerekek holttestét egy rakásba gyűjtik, mert két nagy mellé vetnek mindig oda egy kisebbet. Ezeknek a feladatoknak az elvégzéséhez robotokká kell válniuk, s hogy ez némelyeknek csak ideig-óráig sikerült, azt Gradowski érzelmekkel teli szövege is tanúsítja.

A szöveg felvillant néhány ellenálló tettet is, bátor vagy kétségbeesett férfiakét és asszonyokét, akik kivégzésük előtt az SS-ekre támadtak. Egy fiatal szlovákiai lány például nem hagyja, hogy levetkőztessék, követeli, hogy inkább lőjék agyon (ez meg is történik). Auschwitzban az írás maga is az ellenállás része volt. Gradowski később részt vett az 1944. október 7-én kirobbant felkelésben, melynek során a felkelőknek sikerült megsemmisíteniük egy krematóriumot. Valószínűleg őt magát is a felkelés elnyomása után, megtorlásként végezték ki. Az auschwitzi hamuba rejtett, jiddis szövegeinek eredetije a 70-es években jelent meg először. A magyar fordítás és az alapos bevezető tanulmány a jiddis irodalom fiatal kutatójának, Hunyadi Zsombornak a munkája.

Zalmen Gradowski: Auschwitz-tekercs – A pokol szívében. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2016. 164 oldal.

Polgár Anikó