Sorsok a vasfüggöny árnyékában

A Muzsika (2007) és Az estébés (2012) című filmjei után Juraj Nvota harmadszor tér vissza a szocialista érába. Ezúttal Peter Pišťanek regénye alapján forgatott egy olyan, ingergazdag környezetbe helyezett történetet, amely tele van megmosolyogtató vagy aggasztó gyermekkori kalanddal és sok-sok nyomasztó és bosszantó gonddal, amelyek a felnőttek életét nehezítik. Pišťanek kisdiákként átélt és a felnőttek mindennapjaiból ellesett eseményeket dolgozott fel irodalmi művében. Az alkotói érintettség a filmes változaton is érződik – élethű, átélhető film A túsz, amellyel könnyű érzelmileg azonosulni.

A történet a hatvanas években játszódik egy nyugati határ menti kis faluban. A középpontban Peter Achberger (Richard Labuda) áll, a kisfiú, akit a nagyszülei megpróbálnak a Vöröskereszt segítségével kijuttatni szülei után Bécsbe. A fiú ebből csak annyit érzékel, hogy neki nincsenek szülei, mint a többi gyereknek, akikkel egy iskolába jár. Éli mindennapi kalandjait, gyűjti iskolás élményeit tanító nénije (Tóbiás Szidi) óvó szárnyai alatt, miközben főleg nagyszülei által (Milan Lasica és Libuše Šafránková) bele-belekeveredik a felnőttek zavaros összefonódásokkal átszőtt világába, amelyet néha azért sem ért, mert a nagyszülők magyarul mondják előtte azt, amit nem akarnak, hogy megértsen. (Nem ártott volna a magyar nyelvi lektor, aki helyre teszi például azt az elhangzó mondatot, hogy: „Mi lesz magunkkal?”) A mesélgetős film egymáshoz kapcsolódó, aprócska történeteiből – egyben az egymásnak feszülő karakterkből – a szocialista viszonyok számtalan visszássága bomlik ki.

A tanítónő az események fontos alakja, hiszen a film hősei, a gyerekek az otthon (és az utca) után az iskolában töltik a legtöbb időt. A szerepben telitalálat Tóbiás Szidi. Hús-vér pedagógusként él a vásznon és közlekedik a gyerekek között, úgy, hogy letisztult gesztusokkal dolgozik, és megfontolt jelenléttel van ott minden helyzetben. A szocialista pedagógus típusát építi fel, miközben nincs a figura megteremtésében tetszetős, frázisos színészi rájátszás. Olyan lámpásként világít, akinek központilag sem tudták szűkebbre csavarni a fényét. Akire felnőttként jó szívvel emlékszik egykori diákja.

A túszból pedig rá, és vele együtt a többi színész kiemelkedő karakterformálására emlékszik majd a néző. Ugyanúgy a gyerekszereplők – az élen Richard Labuda – élvezetes játékára. Általuk persze a jól összefogott sztorikra is – némelyikből hidegrázósan tárul fel a kor bénító hangulata.