Rendszerváltozások a magyar irodalomban

Vezethetne“, de nem vezetett. Egyrészt mert az előadások többsége elbeszélt a téma mellett, másrészt mert „a kortárs magyar irodalom ideológiai ballasztokon át vizsgált, kínosan leegyszerűsítő szemlélete“, az „ideológiai megfeleléskényszer“ az értelmezői magatartás irányítójává vált. Az enciklopédikus tudásnak megfeleltető szándék, vagy az ideologikus olvasat olyan „lezárt értelmezéseket“ produkált, melyek „éppen kategorikus kijelentéseik miatt továbbgondolhatatlanokká“ váltak. Az „egyetlen téma köré szerveződő konferencia“ értelmezései nem a sokszínűség lehetőségeit kutatták, még ha „rengeteg továbbgondolásra méltó kérdést“ vetettek is fel, s még az említés szintjén sem esett szó például a „rendszerváltozás és az irodalomelmélet viszonyáról“, vagy az „irodalomelméleti beszédmódok átrendeződéséről“.

Grendel Lajos tanulmánya (Magyar líra és epika a 20. században) a magyar líra depoetizálása a 70-es, 80-as években témakörrel foglalkozik. „A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején lezárult egy korszak a magyar líra történetében, amely Adyval kezdődött, s forradalmakon, nagy társadalmi földmozgásokon, történelmi kataklizmákon átívelve, azok hatásától nem függetlenül, a versbeszéd autonómiáját mindvégig őrizve, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Juhász Ferenc és Nagy László nemzedékével érkezett el ahhoz a korszakfordító pillanathoz, amikor a magyar líra eszköztárának, versbeszédének megújítása megint időszerűvé vált“ - állapítja meg Grendel. Népes azok száma, akik „az új magyar líra arculatának megformálásában“ részt vettek (Várady Szabolcs, Rakovszky Zsuzsa, Baka István, Marno János, Balaskó Jenő, Domonkos István, Szilágyi Domokos, Cselényi László, Zs. Nagy Lajos, Tóth László és Szőcs Géza).

A múltat idézi Gál Sándor Naplója. Emlék és esszé címmel Duba Gyula elmélkedik a múltról és a gondolatok gyökérzetéről. Hunčík Péter Határeset című regényéről Szalay Zoltán írt kritikát. Kovács Győző (Értékek és megközelítések címmel) a szlovákiai magyar irodalom egyes alkotóinak (Fábry Zoltán, Turczel Lajos, Szeberényi Zoltán, Duba Gyula, Dobos László és mások) munkásságát érinti, az irodalomtörténeti viszonyítások rendszerével. Közli a lap Öllős Edit, Tóth Elemér és Gyüre Lajos verseit, Mács József készülő regényének részletét, továbbá Misad Katalin és Aich Péter kritikáját, közelmúltban megjelent kötetekről. A lapot Birkás István műveivel illusztrálták. (zsolt)