Reklám az irodalomnak

Jelenleg melyek a társaság legfontosabb feladatai?Szerintem soha nem volt még akkora szükség szakmai szervezetekre, mint manapság. Amikor egy társadalom túlpolitizálódik, a szakmaiságra való odafigyelés felértékelődik, legyen szó bármilyen területről. Ha az érdekképviselet jól végzi a munkáját, a társadalom egy szelete biztosan felfigyel rá, és jobb esetben a politika is. A SZMÍT esetében a legfontosabb feladatnak azt tartom, hogy a szakmaiság minden szeletével foglalkozzunk, és próbáljuk megfogalmazni igényeinket az itteni magyar írásbeliség fejlődése, népszerűsítése érdekében. Hogy legyenek írói ösztöndíjak, irodalmi rendezvények, könyvbemutatók, legyen publikációs tér, működjön a könyvtámogatási rendszer, és díjazni tudjuk a kiemelkedő teljesítményeket. Mekkora tekintélye van manapság a szépirodalomnak a hazai magyar közösségen belül?Sajnos nálunk is elsősorban a bulvár, a ponyva uralja a terepet. A boltok szinte csak bulvárirodalmat kínálnak, nem érdekük a hazai magyar szerzők köteteinek árusítása. A napokban láttam egy felmérést, amelyből kiderül, hogy a Magyarországon megjelenő könyvek nyolcvan százaléka nem is jut el a könyvesboltokba. Nálunk is ugyanez a helyzet, vagy még rosszabb. A kilencvenes években még több mint kétszáz helyen árultak magyar könyveket Szlovákiában, jelenleg ez a szám a húszat sem éri el. Riasztó jelek ezek. A szövegértést évente mérik az iskolákban, Szlovákia tavaly az utolsó helyen végzett az Európai Unión belül. A középiskolások 29 százaléka nem érti, amit olvas, azaz funkcionális analfabéta. Magyarországon ez az arány 20 százalék. Mindez annak a következménye, hogy nem foglalkozunk eléggé az olvasás, a szépirodalom megszerettetésével. Nem alakul ki az a fajta áttételes, többszintű gondolkodásmód, amely a legkönynyebben a szépirodalmi művekből sajátítható el, és később, felnőttkorban elengedhetetlen a kreatív tevékenységhez. Nemcsak az írókról, a művészekről beszélek, hanem általában az értelmiségiekről. Mérnökökről, informatikusokról, agronómusokról, akik alkotó munkát végeznek. Ha az ember már kamaszkorában is nehezen érti, amit olvas, később nem fogja tudni megfogalmazni a saját elképzeléseit, és csak arra lesz képes, hogy mások utasításait kövesse. Hogyan lehet javítani ezeken az arányokon, illetve mit tesz a Szlovákiai Magyar Írók Társasága az olvasás népszerűsítése érdekében?Évek óta szervezünk rendhagyó irodalomórákat és író– olvasó találkozókat hazai magyar iskolákban. Olyan eldugott helyekre is eljuttattuk a szerzőinket, ahol tíz éve nem járt író. A fogadtatásból ítélve van erre igény, ám az eredmények nem kilóban mérhetők. Mint ahogy annak a haszna sem, ha a pedagógus bevisz egy könyvet az osztályba, és öt percet arra szán az órából, hogy a diákok figyelmébe ajánlja. Sokan igenis kíváncsiak, mit olvas az a pedagógus, akire jobb esetben felnéznek. És már csak azért is szívesen megkérdeznék, mi van a tanár hóna alatt, mert addig sem feleltet... A mai 8–10 évesek többsége senkinek a kezében nem lát könyvet, sem otthon, sem az iskolában. Tehát az, hogy mi elviszünk közéjük olyan embereket, akik nemcsak olvasnak, hanem írnak is, rendkívül fontos dolog. Mert az írók hatnak saját közegükre. A lokálpatriotizmus kialakulása szempontjából is hasznos lehet, ha a fiatalok tudják, hogy az ő városukban, községükben is élnek írók, akik már elértek valamit az életben, és akikkel lehet találkozni, beszélgetni. Talán ők lesznek azok, akiknek a hatására valaki megírja az első versét vagy elbeszélését. Ha pedig tagjainkon keresztül tudomást szerzünk ezekről a szárnypróbálgatásokról, tehetséggondozó programunkban tudunk foglalkozni a fiatalokkal, egyengetjük az útjukat. Elnökként mire a legbüszkébb az elmúlt évek kezdeményezései, eredményei közül?Arra, hogy már a tagjaink is érzik a szakmai érdekvédelem erejét. Hogy egyre többen elégedettek velünk, mert rajtunk keresztül konkrét lehetőségekhez jutnak, szakmai segítséget kapnak. Sikerült elérnünk, hogy a magyar kormányzat ösztöndíjpályázatot hirdessen határon túli magyar szerzők számára. Évente négy–öt szlovákiai magyar irodalmár kapja meg ezt az ösztöndíjat. A Szlovák Irodalmi Alappal is jó a kapcsolatunk, aminek köszönhetően különböző anyagi juttatásokat kapnak a tagjaink. Több irodalmi díjat alapítottunk, intézményeket ösztönöztünk díjak alapítására, illetve javaslatokat teszünk a díjazottak személyére. De azt is sikernek tartom, hogy a SZMÍT a mai napig egységes, nem esett szét, nem darabolódott fel, mint a legtöbb hazai szakmai szervezet. És mivel rajtunk kívül senki sem foglalkozik a szerzők menedzselésével, ha holnap abbahagynánk a munkát, állítom, hogy néhány év alatt mindenki elfeledkezne arról, hogy Szlovákiában vannak magyar szerzők.