Papíron jónak tűnt - egy film találó címmel

A főszereplő-forgatókönyvíró-társproducer, bizonyos Iliza Shlesinger filmre vitte, hogyan csapta őt be egy dörzsölt fickó. Itt-ott kiszínezte a történetet, de a lényeg igaz. Adott egy független, belevaló, harmincas nő, Andrea, aki stand-up komikus, de szeretne megcsípni egy jól fizető, hosszú távú megélhetést nyújtó bugyuta sorozatszerepet. A castingon gyorsan kidobják, mert túl okos, kritizálja a szövegkönyvet, ahelyett, hogy csak szépen felmondaná, amit kell. 
Eddig „hátradőlős” a film, hiszen olyan problémával állunk szemben, amely bennünket nem érint. Viszont hazafelé a repülőn Andrea megismerkedik egy jó fej pasival, azonnal egy húron pendülnek, remekül elbeszélgetnek, és később is egyre gyakrabban lógnak együtt – szigorúan csak mint barátok. Andrea, aki narrátor is, többször hangsúlyozza, hogy egyáltalán nem tartja vonzónak Dennist, ezt a Yale-en végzett menő pénzügyi tanácsadót, aki Európába röpköd üzleti utakra, imád golfozni, jól szituált, és modell barátnője van. Legalábbis ezt állítja. A többi állítására – házat vett Beverly Hillsben, de nem lakik ott, mert a rákos édesanyját költöztette be, hogy közelebb legyenek egymáshoz – sincs bizonyíték, Andrea azonban nem is keres. Pedig ért a férfiakhoz, illetve az addigiak alapján úgy gondolja. Idővel természetesen belehabarodik a szellemes és kedves Dennisbe, elvakítja a szerelem, aztán egy nap a barátnője megjegyzi, hogy szerinte valami nincs rendben ezzel a fickóval. 
Én eddig mesélem, Andrea, illetve Iliza viszont végignarrálja a filmet, sőt nagyobb dilemmáit a rendszeres stand-up estjein is felhozza, a közönség pedig veszi a lapot. Főszereplőnk tehát duplán is a saját gondolatait közli, mivel Iliza tényleg stand-uposként ismert a tengerentúlon, a Comedy Central csatornán lehetett is látni azt a műsorát, amelyben elmesélte, hogyan csavarta el a fejét egy Brian nevű pasi, aki mindenfélét összehazudott magáról a jó benyomás érdekében. 
Ezek tényleg ügyesen szerkesztett, remek ritmusú, dramaturgiailag stabil jelenetek. A forgatókönyv kiváló, a rendezés már kevésbé. Kimmy Gatewoodnak ez az első egész estés filmje, egyébként sorozatszínésznő, és érezhető a tapasztalatlansága, illetve az, hogy rendezőként gyakran sokat markol és keveset fog. „Túltolja” a dolgokat, ősrégi filmes kliséket használ, vagy szájbarágós stílusban prezentálja a mondanivalót. A színészvezetés sem az erőssége, több szereplő láthatóan nem tud mit kezdeni a karakterével. Sajnos a Dennist alakító Ryan Hansen is közéjük tartozik, pedig hát ő itt kulcsfigura. És Iliza Shlesinger sem a legjobb színésznő – néha túl civil, máskor túl mesterkélt. 
Mostanában szinte valamennyi netflixes filmben felbukkannak a főhős körül a furcsa barátok, akiket azért szerepeltetnek, hogy érdekesebbé tegyék a sztorit. Itt egy ázsiai–amerikai színésznő, Margaret Cho kapta e nemes feladatot, hogy meglegyen az a bizonyos kisebbségi kvóta is, ami ma már szükséges a különböző díjakért folyó versenyben. Ráadásul ez a bizalmas barátnő leszbikus is, ami szintén pontot ér ugyanott. Az idegesítő szőke cicababa szerepére viszont telitalálat Rebecca Rittenhouse, aki maga is szappanoperákból ismert, és ezúttal Andrea riválisát játssza, aki rendre elhappolja előle az ilyen jellegű munkákat. 
A Papíron jónak tűnt (Good on Paper) hibái ellenére kiemelkedik az egy kaptafára készült romantikus komédiák sorából. Ha úgy tetszik, egy fokkal szellemesebb, kiszámíthatatlanabb. És felvázol pár valóban égető problémát – még akkor is, ha csak a felszínt karcolja. Például, hogy miért akar valaki másnak látszani, mint ami, mik a társadalmi elvárások egy „menő” férfi vagy nő felé, milyen előítéletekkel kell megküzdenie egy emancipált nőnek, mi minden siklott félre a filmiparban, hogyan deformálja a nézők önbecsülését, ízlését. Ha a rendezőnő nem igyekezett volna ötpercenként megnevettetni minket, itt-ott olcsó eszközökkel, akkor akár egy izgalmas társadalmi dráma is kikerekedhetett volna ebből a forgatókönyvből. És ha Iliza Shlesinger nem saját magát játszaná, talán jobban működne ez az „oktatófilm”, amelynek legfőbb tanulsága: soha ne ismerkedj repülőn. És amely rendkívül találó címet kapott, mivel valószínűleg papíron jónak tűnt.