Olyan világot mutat, amilyenben élünk

Érthető, hogy a vetítést követő sajtótájékoztatón az első kérdés az volt, hogyan született meg a bővített, három filmnovellából álló változat koncepciója dramaturgiailag és a látvány szempontjából. Mint elhangzott, az első filmnovella, vagyis az első történet eleve egy egész részeként született. Már akkor átlátható volt, mi foglalható bele még a sztoriba úgy, hogy értelmes egészet adjon. Aki látta a diákfilmváltozatot, s most beül (és mindenképpen érdemes beülni) megnézni a134 perces alkotást, ne úgy képzelje el, hogy az, amit akkor látott, egy az egyben, tömbszerűen megjelenik a bővített változatban, a másik két filmnovella pedig köríti. A három novella a figuráival átszövi egymást, az események pedig a folytonosság elvén egymásra épülnek. A látvány szempontjából az volt a cél, hogy mértékkel alkalmazzák a képi eszközöket, és természetes fénnyel dolgozzanak.

Rotterdamban és tegnap is felmerült a dokumentarista stílus kérdése a filmmel kapcsolatban. Peter Balcar operatőr arról szólt, hogy: „Ha kikapcsolom a kamerát, és a szereplő ugyanazt az életet éli tovább, mint a képen, akkor dokumentumfilmet forgattam. Ha azonban a kamera kikapcsolása után a színész, aki egyébként ugyanúgy autentikus volt, mint a dokumentumfilm hőse, kilép a szerepből, és a saját életét folytatja, akkor játékfilmet forgattam. Amelyben azonban következetesen kiválasztott és előkészített minden helyzet és minden helyszín ahhoz, hogy a valósága autentikus legyen.” Zuzana Mauréry színésznőnek, a film egyik főszereplőjének szólt a kérdés: nincs-e olyan érzése, hogy a rendező ilyen fiatalon totálisan depresszív filmet forgatott. „Végképp nincs ilyen érzésem – mondta. – Kegyetlen valóságot mutat a film, de humorral teszi ezt, ami engem teljességgel felfrissít. Hogy kegyetlen a film? Olyan világot mutat, amilyenben élünk! Én ebből a filmből az életet kapom, és számomra ilyen filmeknek van értelme. Olyan tükröt látok benne, amelyben az igazság vetül. Nagyon erős tartalmat hordoz, rég nem láttam ilyen jó filmet. Hál istennek, hogy játszom benne.” „Hihetetlenül erős film a Köszönöm, jól – hangzott el a közönség köréből egy szakmabeli részéről. – Története igaz, hiteles. Az, hogy erőteljes igazságmagot tartalmaz, értékesebb és értékelendőbb, mint az esetleges optimista kicsengés. Mivelhogy az igazság megtisztító.”