Nyaralási szokások régen és ma

A tengert ősi, félelmetes erőnek tekintették, amelyre épeszű ember csak biztonságos hajón merészkedik, fürödni nemigen szerettek, távoli országok templomaira és kastélyaira pedig senki nem volt kíváncsi, hiszen nem is hallott róluk. A fürdőzés és városnézés szokását csak a vasúthálózat kiépítése és tömegtájékoztatás hozta magával. Kezdetben a felsőbb körök, később pedig már a tömegek is útra keltek, hogy otthon elmondhassák, merre jártak, mi mindent láttak, tanultak. Már a régi görögök is…Mint szinte minden téren, a turizmusban is az ókori görögök voltak az úttörők – csapatosan, szervezetten utaztak a delphi jósdába, fürdőkbe vagy az olimpiai játékokra. Ezeken a sűrűn látogatott helyeken természetesen kialakult a megfelelő infrastruktúra is – szállásadók, éttermek, örömlányok és örömfiúk egész hada várta a vendégeket. Ahogy az Ivan Chorvát Utazás és turizmus az idő tükrében című könyvében olvasható, míg a görögök számára inkább rítus és hagyomány volt az utazás, a rómaiak már kifejezetten pihenés céljából keresték fel fürdőhelyeiket és a városokon kívüli árnyas-lombos helyeket. A gazdag patríciusok gyakran építettek maguknak nyaralót a Rómát körülölelő dombokon, és a legforróbb hónapokat ott töltötték. Őket utánozták a birodalom provinciáiban is, a fejlett úthálózat mindenhol könnyen elérhetővé tette a tengerpartokat, és különösen szép öblökben – mai szóhasználattal élve – turistaközpontok alakultak ki.Ennek a gyakorlatnak a római birodalom széthullása vetett véget, a középkorban már csak vásárokra, zarándokutakra és búcsújáró helyekre utaztak az emberek. A legtöbben Szent Péter és Pál sírját keresték fel Rómában, de látogatott hely volt Szent Ferenc szülővárosa, Assisi és Szent Katalin nyomán Sienna is. A zarándokokat az egyház által működtetett szerény szállásokon fogadták. Simmachus pápa (498–514) a Szent Péter-székesegyház mellett nyitott szobákat a látogatóknak, ezt a kezdetleges vendégfogadót Sergius pápa (687–701) megnagyobbíttatta, III. Leó pápa (795–816) fürdőt építtetett mellé. Európai Grand TourA világi örömöket megvető középkorban nem a pihenés, a világi örömök keresése volt az utazás célja, hanem a lelki építkezés. Csupán a 18. században terjedt el az angliai felsőbb körökben az a szokás, hogy tanulmányaik befejeztével gyermekeiket európai körútra, ún. Grand Tourra küldték. Egy ilyen utazás évekig tartott, az arisztokrata ifjak bejárták Párizst, Rómát, Firenzét, Velencét, a Habsburg Birodalom jelentős központjait, a német államokat, Hollandiát és Svájcot. Nyelveket tanultak az európai egyetemeken, megnézték a műemlékeket, és belekóstoltak az angliainál jóval frivolabb életstílusba is. Csak így válhattak alkalmassá magas állami és diplomáciai posztok betöltésére, mert a kontinentális Európa történelmének, kultúrájának és szokásainak ismerete akkoriban hozzátartozott egy angol arisztokrata alapműveltségéhez.A 19. század elején főként angol utazók már Görögországba, sőt, Törökországba is elmerészkedtek az ókori műemlékek után, sőt, nemegy kalandvágyó ifjú meg sem állt az egyiptomi piramisokig. Az utazásoknak még ebben az időben is az ismeretek bővítése és a kapcsolatok építése volt a célja. Ugyanezt várták el azok a gazdag polgárok is, akik meg tudták fizetni, hogy a gyermekeik legalább néhány hetet, hónapot Európában töltsenek. Az enciklopédikus ismeretek halmozása azonban velük szemben nem volt annyira szigorú követelmény, egyszerűen azért mentek külföldre, hogy gyönyörködjenek a látnivalókban. Ezek voltak a romantikus, élményszerű utazás kezdetei, az emberek kezdték felfedezni a tengert, a naplementét, a természet szépségeit, és inkább az esztétikumot tartották szem előtt, mint a megszerezhető tudást. A pórnép és a tengerA 19. században aztán anyagi és társadalmi helyzettől függetlenül mindenki rákapott a gondtalan pihenés ízére. Már az arisztokraták közül is csak az ambiciózus férfiak utaztak gyakorlatias célokkal, a többiek gondtalanul gondoláztak Velencében, járták a bécsi és a párizsi kávéházakat vagy piknikeztek a svájci lankákon. Ekkortájt kezdett megváltozni az emberek tengerhez való viszonya is. Fürödni ugyan nem fürödtek benne, de a parton már sétányokat, mólókat építettek és egyre többen szánták rá magukat, hogy nyugágyakban a víz morajlását hallgatva élvezzék a napfényt. Azok, akik mégiscsak fürödni akartak, inkább a hévizeket, gyógyfürdőket keresték fel. Az európai fürdővárosok fokozatosan a társadalmi élet élénk központjaivá váltak. A vendégek gyakran hónapokat töltöttek a kúrán, érthető tehát, hogy bálokat, színházi előadásokat, koncerteket is szerveztek nekik, nehogy elunják magukat két köpölyözés között.A maihoz hasonló tengerparti nyüzsgésre még egy ideig várni kellett, eleinte inkább a középosztály meg az alsóbb osztályok tagjai merészkedtek a vízbe. Ők is csak akkor, amikor a vasúthálózatnak, a szabályozott munkaidőnek és a viszonylag olcsó menetjegyeknek köszönhetően már megengedhették maguknak, hogy hétvégenként kiránduljanak. A kontinentális Európában csak a 20. század elején kezdődött a tengerparti turizmus: az északabbi nemzetek fiai nyáron tömegesen vonultak le a Földközi-tengerhez – ezt a népvándorlást ideiglenesen csak a világháború szakította meg. Thomas Coook körútjaiAz ismeretterjesztő kirándulás sokáig a dúsgazdagok kiváltsága volt, a 19. század közepén azonban már a kevésbé tehetősek is érdeklődni kezdtek hazájuk és a nagyvilág látnivalói iránt. Ezt az igényt elsőként az angol Thomas Cook vette észre, aki 1841-ben létrehozta a világ első utazási irodáját. Kezdetben csak Angliában vitte körbe az ügyfeleit, később már Skóciába, Írországba, 1865-től pedig a kontinentális Európába, Amerikába és a Szentföldre is szervezett utakat. Gondoskodott a közlekedésről, a szállásról, az étkezésről és az idegenvezetőről is. Neki köszönhető tehát az a fajta utazás, amikor az ember minden percét beosztják, egy nap a lehető legtöbb múzeumot, templomot és kastélyt járatják végig vele a lehető legkevesebb pénzért. Sokan szidják – nem is teljesen alaptalanul – a véletlen varázsától és a személyes felfedezésektől teljesen megfosztott tömegturizmust, hiszen olyan, mintha az ember egy katalógusban lapozná végig a látnivalókat. Felszínes, kipipálós loholássá silányult az egykori Grand Tour, amelyben az élmény helyett sokszor a dokumentálás – a fotózás és a videózás a lényeg. Csomagolt nyaralásAz utazás területén részben ma is a britek diktálják a divatot. A hetvenes években tőlük indult a szervezett tömegturizmus, amely fokozatosan egész Európában elterjedt. Chartergépek vitték a turistacsoportokat többnyire a spanyol tengerpartra, ahol előre lefoglalt szállások és szervezett programok garantálták, hogy az utazóknak semmire sem lesz gondjuk. Ehhez persze a szabad idő és a szabadon elkölthető kereset növekedése kellett. És még valami: a technika fejlődése. A fapados légitársaságok, de mindenekelőtt az internet térhódítása nyomán mára szinte teljesen megváltozott a helyzet. Britek milliói utaznak úgy, hogy maguk veszik meg az interneten a repülőjegyüket és foglalják le a szállásukat. Az utazási irodák sorra csődbe mennek, „package holiday-re” – szabad fordításban csomagolt nyaralásra, azaz szervezett csoportos útra – már csak az megy, aki nagyon olcsón akar valahol eltölteni egy-két hetet, és egyetlen szempontja a kényelem.A diákok körében valóságos nemzeti intézmény lett a „gap year”, azaz a szünetév, az érettségi és az egyetemi tanulmányok közötti egy év, amikor saját szervezésükben szinte körbeutazzák a földet, adott esetben alkalmi munkából keresve meg az utazás további részének költségeit. Közben barátságok szövődnek, a fiatalok világot látnak, megtanulnak megállni a saját lábukon – nem véletlen, hogy az angol egyetemek nemcsak jó néven veszik, de szinte már el is várják, hogy a jelölt tanulmányai megkezdése előtt egy évet utazással töltsön. Életstílussá váltA legfontosabb változás az utazás terén, hogy mára életstílus lett. Ezt igazolja például, hogy az utóbbi években britek milliói vettek külföldön ingatlant. Nem ritkaság, hogy például a család a francia vidéki házban él, az apa pedig visszatér Londonba dolgozni. A fapados járatok minden új útvonalon a britek ingatlanvásárlási kedvének ugrásszerű növekedését eredményezték. Az is egyre gyakoribb, hogy az egyetlen kéthetes nyaralás helyett több, hosszú hétvégét töltenek utazással az emberek. Egyre gyakoribbak az úgynevezett aktív nyaralási ajánlatok is: a jógahétvége, a főzőtanfolyam, a hegymászás, mindez persze gyönyörű, olykor egzotikus vidékeken. És a legújabb trend, ami biztosan még sokáig nagy divat lesz: a wellness. Mindehhez kezd felnőni a háttéripar is: imponáló a választék útikönyvekből, soha nem volt ennyi utazással foglalkozó gyönyörű folyóirat, mint manapság, az internetes utazási portálokról nem is beszélve. Viszonylag új divat a környezetbarát ökoturizmus, sokan pedig szívesen utaznak azért, hogy segítsenek egy-egy karitatív szervezetnek mondjuk teknősöket menteni vagy állatmenhelyet fenntartani. Van, aki azt várja az utazástól, hogy az egész életét átrendezze. Egy friss felmérés szerint minden tizedik brit azért utazik, hogy élete párját megtalálja, mert otthon vagy nem talál partnert, vagy nincs ideje randevúzni. Hogy ez sikerül-e, arról nem szól a statisztika… A gazdasági válság némileg átrendezte az utazási szokásokat. Az emberek óvatosabbak lettek, és nem szívesen vállalkoznak költséges, hosszú külföldi utakra. Sok országban kampányok is indultak, arra próbálják rábeszélni a lakosságot, hogy fedezze fel és élvezze a saját országa adottságait. Már új szó is született, hogy a belföldi pihenést is divatosnak lehessen láttatni: a stay és a vacation összevonásából született meg a staycation. Aki tehát idén itthon marad, annak sem kell szégyenkeznie, sőt, büszkén mondhatja, hogy a legújabb trendet követi!