Nagyot durrant a tojástérkép

Nagy cégek ebben a stádiumban szokták ellopni tehetséges fiatalok ötleteit. Legalábbis sok ilyen történetet hallottam már. Ugye levédette a tojástérképet? Igen, ismerem a viszonyokat, úgyhogy ez volt az első dolgom, annak ellenére, hogy még nincs belőle kész prototípus. Az EggMap egyelőre koncepció, de már dolgozom a megvalósításán. Szeretnék egy minőségi termékkel kirukkolni, ezért tart sokáig a folyamat. Több választási lehetőség, több út van előttem, de ebben a stádiumban tulajdonképpen szinte semmit sem árulhatok el a gyakorlati dolgokkal kapcsolatban. Aki viszont szeretne naprakész információkat az EggMap jövőjét illetően, annak ajánlom a Facebook-oldalunkat, amíg nem készül el a honlapunk. Számos ajánlatot kapott a világ minden tájáról. Az érdeklődő cégek anyagilag is támogatnák a fejlesztést, vagy már a kész termékre lennének vevők? Van köztük ilyen is, olyan is. Nagyon sok külföldi magyar keresett meg, hogy tetszik neki az ötlet és beszállna a költségekbe. Emellett sok konkrét megrendelés is érkezett különböző cégektől. Most azt tervezzük, hogy közösségi finanszírozási kampányt indítunk. Ez abból áll, hogy meghatározzuk az összeget, amire szükségünk van a fejlesztésre, és az emberek támogathatják a projektet. Ha a felajánlások összege eléri a kitűzött summát, akkor felhasználható az előre meghatározott célra, ha pedig nem, akkor mindenki visszakapja a pénzét. Most még nem tudom, mennyibe kerülne ez az egész, de biztos, hogy nem kis összegbe. Rég nem tapasztaltam ekkora érdeklődést magyar fejlesztés iránt. Hogyan szerzett tudomást a világ erről a projektről? Úgy kezdődött, hogy próba szerencse alapon elküldtem a koncepciót a Designboom nevű nemzetközi online szaklapnak. Egy héten belül közzétették, másnap megjelent róla egy magyar nyelvű cikk, és ekkor robbant a bomba. Talán azért, mert ebben az ötletben a „poénfaktor” is benne van. Az EggMap leginkább egy stresszlabdára hasonlít, és az ember arra asszociálhat róla, hogy a tájékozódás stresszes. A formatervezésnek ezt az ágát slow designnak nevezik. Szeretem lelassítani a dolgokat, történetet rakni mögéjük. Például, hogy elmegy valaki Budapestre, Berlinbe vagy Pozsonyba, és egy ilyen labdával járja végig a várost. Aztán felteheti otthon a polcra, és ha ránéz, eszébe jut az utazás. Szóval jópofa szuvenírként is működhet, egy tárgy személyes tartalommal telhet meg. Első lépésben mindenképp Budapest-térképet szeretnék létrehozni, aztán jöhet a többi európai város, vagy fesztiválok, rendezvények térképei. Idén végez az egyetemen. Hol képzeli el a jövőjét formatervezőként? Elképzelhető, hogy Budapesten maradok, mivel a csoporttársaimmal pár hónapja Point of You néven elindítottunk egy dizájnstúdiót, és már vannak megrendeléseink. De az is lehet, hogy később külföldre megyek. Ez a régió nem kifejezetten a formatervezők Mekkája, de eddig azt tapasztaltam, hogy aki igazán szorgalmas, az tud érvényesülni. Ebben a társaságban mindannyian imádjuk, amit csinálunk, és igyekszünk minden tudásunkat beletenni. Egy olyan országban, ahol nincs jelentős ipari termelés, a formatervezők élete is nehezebb. Nyugat-Európában viszont ez egy rendkívül keresett szakma. Ha mondjuk Belgiumban azt mondom valakinek az utcán, hogy dizájner vagyok, az illető pontosan tudja, mit csinálok. Közép-Európában viszont ez nincs annyira benne a köztudatban. Hogyan magyarázná el az itteni utca emberének, mivel foglalkozik? Ha röviden kellene megfogalmaznom, azt mondanám, hogy szeretném jobbá, praktikusabbá, szórakoztatóbbá tenni a világot. Észrevenni azt, ami még javításra szorul benne, hogy élvezhetőbb legyen. Lehet, hogy ez ambiciózusan hangzik, de ma már egy csomó hasonló kezdeményezés létezik. Úgy veszem észre, mifelénk is egyre nagyobb a kereslet ez iránt a szakma iránt, illetve az utca embere is fogékony az új megoldásokra, ahogy azt az EggMap iránti lelkesedés is mutatja. Úgyhogy optimista vagyok a jövőt illetően.