Nagyon ott vannak

Az első hetekben a szerkesztők csak tapogatóztak, keresték, mi érdekli a fiatalokat. A rendező pedig csak azt tudta biztosan, hogy egy ilyen műsorhoz idegrángásos kameramozgás és laza műsorvezetők kellenek.Március közepétől jöttek sorban az erőltetett, álfiatalos „nap témái”: hogyan ismerkedjünk az interneten, kinek kell kezdeményeznie az udvarlást, mitől lesz menő egy bringa, hogy öltözzünk fel egy bulira, ilyesmik. Aktívan „hájpolták” az Eurovíziós Dalfesztiválra készülő Csemer Bogit, kapkodva kapcsolgattak a helyszínek között, beszélgettek érdektelen riportalanyokkal, és tettek fel béna kérdéseket érdekes riportalanyoknak. Aztán fokozatosan javulni kezdett a helyzet. A műsorvezetők kezdtek tényleg természetesen viselkedni a képernyőn, a szerkesztőknek sikerült normális témákat találniuk. Ehhez csak annyi kellett, hogy felfogják: a fiatalokat a popsztárok mellett ugyanaz (is) érdekelheti, mint a felnőtteket, például egy gasztrobiológus, egy hegymászó, egy feltaláló, egy elismert séf, egy sikeres vállalkozó… Nos, ma ott tartok, hogy ha csak tehetem, végignézem a műsort. Illetve nem is egy, hanem két műsorról van szó. A Böngésző egy ajánlóféle, olyan, mintha YouTube-ablakokat nyitnánk meg gyors egymásutánban. Vannak klipek, rövid portrék érdekes emberekről, koncertrészletek, megvitatják a Facebookon terjedő, felkapott videókat, valamint – ami szerintem jó ötlet – Babiczky Tibor világslágerek szövegeit fordítja magyarra, általában kitűnően, az eredményt fiatal színészek mondják el, akiket rámixelnek az eredeti klipre. MOME-s rajzfilmeket is leadnak néha, azok is jók, alkotóik pedig szerintem el se hiszik, hogy bekerültek a tévébe. A másik műsor a fura című Én vagyok itt, egy élőben sugárzott kulturális magazin. A két fő helyszín az A38 Hajó és az Akvárium klub. Mindkettő jó választás, mert mindig dugig van emberekkel és jó koncertekkel, amelyekbe belenézhetünk. Bár arra azért ügyelhetnének, hogy ne egy dal utolsó taktusainál kapcsoljanak a koncertre (adott esetben egy-egy érdekes interjút berekesztve), mert így csak a tapsot és a köszönjük szépent kapjuk, valamint a következő dal elejét. Az viszont dicséretes, hogy hétfőnként a hajón zajló dalszerző-előadók estjébe, keddenként pedig a Random Tripbe is bekapcsolódnak, vagy hogy a nyári fesztiválokról élőben jelentkeznek. A műsorvezetők ilyenkor kihelyezett stúdióban beszélgetnek a fellépő zenészekkel, és a tömegbe is bemerészkednek. A küzdőtéren leginkább Kerekes Peti remekelt eddig, aki többször szerelt le ügyesen és frappánsan a mikrofonba beleordító vicces alakokat. Ott voltak Tusványoson is, ahol Rátonyi Krisztának azokat a magyar zenészeket kellett interjúvolnia, akik az összes többi fesztiválon is megfordulnak, de hát nincs mit tenni, tudjuk, hogy mindenütt ugyanaz a tíz-tizenöt csapat játszik. A Mary Popkids például két egymást követő napon szerepelt a műsorban, méghozzá ugyanazzal a számmal. Kapolcson pedig a belmondós Czutor Zolit találták a legizgalmasabb interjúalanynak, pedig vele már nem egyszer beszélgettek a műsor szűk féléves fennállása során. Ennek ellenére nagyon „csipázom” ezeket a fesztiválfílinggel csurig töltött perceket, mert az Én vagyok itt egyébként túlságosan Budapest-centrikus. A legértelmesebb kérdéseket szerintem Galán Angéla teszi fel a meghívottaknak, ő az, aki a nehezebben beszélőknek is szárnyakat ad, a múltkor például egy feltűnően össze-vissza fogalmazó képzőművész nyílt meg neki három perc alatt. Fodor Imre a PET-palackokból épített vízi járművek úsztatásán remekelt, és élvezetes volt a folytatásos anyag a háromnapos autóstoppos versenyről, amelyen a műsor riporterei is elindultak. Ami a nyelvezetet illeti, a négy műsorvezetőnek nyilván kiadták az utasítást, hogy gyakran használják a „menő”, a „király”, a „durva”, a„lecsekkolni” és a „csapatás” szavakat, mondatonként legalább egyszer. Ám mindez smafu ahhoz képest, hogy végre született egy érdekes, pörgős tévés tartalom a magyar közmédiában, amely méltán számíthatna a célközönség figyelmére, ha a fiatalok néznének tévét. De az sem tragédia, ha szüleik nézik helyettük, mert legalább megtudják, mi a menő manapság.