Művészet és kommunikáció

Tavaly a művészetpedagógia kérdéseit járták körül, tapasztalatot cseréltek a művészeti nevelésről és arról, miként lehetne emelni a diákok képzőművészeti tudásának színvonalát, az idei találkozó fő témája pedig a művészet és a kommunikáció kapcsolata volt. Felvetődött a kérdés, hogyan találja meg a művész az utat a közönséghez, milyen kommunikációs eszközöket választ ahhoz, hogy a közönséghez szóljon. „Hiszen éppen a képzőművészet az a művészeti ág, amely olyan kommunikációs eszközökkel valósul meg, amelyet nem mindenki ért vagy nem mindenki nyitott rá” – kezdte bevezetőjében Szabó H. Kinga művészettörténész, az SZMKT elnöke. A szimpóziumon az előadók a kommunikáció és a művészet kapcsolódási jelenségeit járták körül. Szabó Ottó festőművész előadásában az őskort a mai kibernetikus őskorral hasonlította össze több vonatkozásban is. Meglepő volt az az észrevétel, mely szerint az emberiség hajnalán ugyanaz a fétis jellemezte a képzőművészetet, mint a 20. században. A mágia, mint mondta, napjainkban is jelen van, és nem tudunk vele mihez kezdeni. „A legliberálisabb gondolkodásmódban csakúgy jelen van, mint az összes vallás bizonyos külsőségeiben, a belső szuggeszcióban, a sportban, a nagy teljesítményekbe vetett hitben, a rezignációban vagy a lelkesedésben, minden művész lelke legmélyén, minden tudós álmaiban és vágyaiban, szinte minden imában, az ajándék csecsebecsében, a számítógépbe vetett bizalmunkban, az autónkban, a pénzben..., az egész anyagi világban.” Mészáros András vendégelőadó, a pozsonyi Komenský Egyetem tanára az irodalom és a képzőművészet kapcsolatait vette sorra. A kiváló előadóval, irodalmárral a jelen lévő képzőművészek közül többen vitába szálltak, amikor a képzőművészet lényegét a pillanat megragadásában vélte felfedezni, miközben az irodalom létrejöttét egy folyamatnak látta. A továbbiakban rámutatott az illusztrálhatóság és a leírhatóság határaira, valamint az irodalom és a művészet átfedéseire és egymást kölcsönösen kiegészítő mivoltára. Kubička Kucsera Klára művészettörténész a művészet új templomairól, a galériákról és múzeumokról beszélt. Felhívta a figyelmet arra, hogy országunkban az egyházak nem működnek együtt a művészekkel, egyetlen olyan működő templom sincs az országban, ahol megengednék szakrális kiállítások megrendezését, míg külföldön ez már egyre gyakoribb. Ugyanakkor a galériák és múzeumok szinte a show-business színhelyei lettek, a kiállítások mint szcénikus kompozíciók jelennek meg, látványosak és hatásosak. Vécsi Nagy Zoltán vendégelőadó, a Hatvani Múzeum igazgatója a kisebbség képzőművészeti életének sajátosságait próbálta összefoglalni. Elsősorban az erdélyi magyar képzőművészetet és annak romániai hatását taglalta. Szlovákiában a szlovák és magyar képzőművészet határai egybemosódnak, Erdélyben viszont a magyar és a román képzőművészet határozottan megkülönböztethető. Továbbgondolva előadását a jelenlévők megkérdőjelezték, hogy létezik-e egyáltalán a szlovákiai magyar képzőművészet fogalma. Bár 1989-től működik a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága, ám ez az itt élő magyar művészek érdekvédelmi egyesülete. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a szlovákiai magyar, mint stílusjegy vagy mint formai sajátosság nem fedezhető fel a képzőművészetben. A tagok megegyeztek abban, hogy az SZMKT olyan minőséget képvisel, amely megállja a helyét európai viszonylatban is, méltán képviselheti a szlovákiai magyar kisebbséget Európában. A szimpózium vendége volt Butak András is, a Magyar Képző- és Iparművészek Egyesületének elnöke, amely egyesületnek az SZMKT is tagja. A vendég hasznos tanácsokkal látta el a Társaságot szimpóziumok, kiállítások szervezésével, pályázatok, díjak odaítélési feltételeinek kidolgozásával, ösztöndíjak megpályázásával kapcsolatban.

„Mivel a szlovákiai magyar művészek egymástól nagy távolságokban élnek, a szimpózium jó alkalom volt arra, hogy legalább egyszer egy évben találkozzanak, véleményt, eszmét cseréljenek” – foglalta össze a tavaly elindított szimpózium célját Szabó H. Kinga művészettörténész, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának elnöke. Ezért a Meleghegyi Szimpóziumból hagyományt kívánnak teremteni a szervezők.