Mit olvas Badin Ádám bábművész?

Itt van például Jame de Angulo  Indián mesék című, magyarul is megjelent könyve, de csehül, németül, angolul is olvasok hozzá, amit lehet. Eredeti mesegyűjtésekből nálam sosincs hiány, mert sok mesét kell ahhoz elolvasni, hogy az ember ki tudjon választani egyet, amiből jó előadás születhet. Közben pedig igyekszem más téren is ihletet meríteni. Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplója vagy Grendel Lajos Bukott angyalokja ilyen élmény.
 
Márai mindig van a kezem ügyében. Most A szigetet böngészem. Márait bárhonnan lehet olvasni, mindig élmény, akár hátulról vagy a közepéről kezdem el. S már ott várakozik rám az Aurora Borealis – Északi Fény. Pataki Éva, Mészáros Márta és Törőcsik Mari beszélgetésére nagyon készülök. A filmet is csak utána szeretném megnézni. 
 
Így ötvözöm magamban azt a kevés időt, amit olvasással tölthetek. Sokszor csak belelapozni van időm egy könyvbe, vagy este fáradtan belealszok, aztán mégis továbbálmodom, és alig várom, hogy újabb inspirációkat kapjak a következő oldalaktól. Persze, olyan is akad, amikor „együltömben” elolvasom. Legnagyobb gondom most mégis az, hogy a kisfiamat hogyan vegyem rá az olvasásra. Egy dolgot biztosan tudok: át kellene értékelni a kötelező olvasmányokat, mert a gyerekeinknek a mi olvasási alapélményünkből, az Egri csillagokból már Vicuska is lassú. Érdekes módon azonban a mesék náluk is működnek. Ezzel lehetne valamit kezdeni, és főleg sokat beszélgetni mindenről, például az olvasás gyönyörű pillanatairól. És mesélni nekik olvasásról, a betűk birodalmáról és titokzatos varázsukról. Az érzéki vagy játékos fordulatokról. Talán akkor megtörik a kiskamaszokban az olvasási dac. És Vicuska is fölgyorsul észrevétlen.