Megjelent az Irodalmi Szemle novemberi száma

Pomogáts Béla, irodalomtörténész (Nyelvtörvény és civil társadalom című írásában) arról is tájékoztat bennünket, hogy az európai irodalmi és kulturális szervezetek, valamint a magyarországi intézmények – köztük a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete – is elutasította a szlovák nyelvtörvényt. Az MTA szervezésében rendezett tanácskozás állásfoglalását ezerötszáz tudós személyiség írta alá.

„Itt állunk … e magas hegytetőn” címmel Cselényi László (verssel és prózával) köszönti 75. születésnapja alkalmából Pomogáts Bélát. Az ünnepelt munkásságával – Emlékezések, számadások címmel – foglalkozik az a beszélgetés is, melyet Fónod Zoltán készített. Pomogáts Béla munkássága kiváló alkalom arra is, hogy a beszélgetők bekalandozzák az egyetemes magyar irodalom gondjait és problémáit, a kisebbségi magyar irodalom gondjaival és eredményeivel együtt. A „kettős”, sőt „hármas” kötődéssel együtt, nem feledkeznek meg a „nemzeti önvédelemről”, vagy a magyarság „kollektív önvédelme” terén megélt „hiszterizált” állapotokról sem.

„Egy vers” címmel Kovács Győző értekezését olvashatjuk a folyóiratban. Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verséről van szó, melyben a költő drámai erővel jeleníti meg „a zsarnokság fizikai, lelki, társadalmi és intim szféráját” (ahogy Izsák József írta egyik tanulmányában). Az éber lét útján a vershez címmel közli a folyóirat Szitár Katalin tanulmányát, melyben Radnóti versvilágát vizsgálja a szerző, akinek előadása a Levél a hitveshez című tanácskozáson hangzott el. Jó érzékkel „vallatja” Radnótit, tényként kezelve azt az igazságot, hogy a Bori notesz versei (és itt Ortutay Gyulát idézi!) „József Attila verseivel együtt a modern világlíra legjelentősebb alkotásai”.

Polgár Anikó tanulmánya „egy iskoladráma levélbetétjének fordítástörténeti tanulságait” vizsgálja. Megítélése szerint: „az antik költészet (máig megíratlan) magyar fordítástörténetében minden bizonnyal kiemelt fejezetet kell majd szentelni az iskoladrámáknak”. És hogy a tanulmány írója valóban komolyan gondolja ezt az adósságcsökkentést, a példák és utalások teszik félreérthetetlenné szándékait, elképzeléseit.

Közli a folyóirat Juhász Ferenc és Gágyor József verseit, Kozsár Zsuzsanna erotikával átszőtt történeteit, illetve Vasi Szabó János és Miloš Janoušek elbeszélését. A kritikák között olvashatjuk Szalay Zoltán (Grecsó Krisztián: Tánciskola című kötetéről írt) kritikáját és Tőkéczky László vendégkritikáját (Közép-Európa és a magyarság története egy cseh politológus szemével címmel). (zsolt)