Megcsiklandozni a hallgatót

JUHÁSZ KATALIN

Saját megfogalmazása szerint ő egy álomszövő: amit éjjel álmodik, nappal mesévé alakítja. Úgy peregnek nyelve alatt az ízes szavak, mint nagyanyja keze alatt a rokka. Bölcs, tanító mesék ezek a kisember csodálatos győzelmeiről a világ nagyjai és hatalmasai felett. Berecz András édesanyjától kapta a mesemondás örömét, aki nem merte leengedni gyermekét a pesti utcákra, inkább mesével és dallal bilincselte a konyhaszékhez.

Hová sorolná a mese műfaját az irodalom belül? Mert annyi bizonyos, hogy irodalomról beszélünk.

A szóbeliség, úgy tudom, apja az írásbeliségnek, a könyvtárak pedig unokái a szóbeliségnek. Az emberek akkor is igyekeztek gondolatokat átadni egymásnak, amikor nem férkőzhettek papír közelébe. A műfaj, amit én űzök, amibe belecseppentem, az egy ködbe vesző, időtlen valami. Amióta ember a nyelvét „felbírja”, azóta műveli. Annyiban irodalom ez, amennyiben a Grimm fivérek, Benedek Elek és társai nekiugrottak és lejegyezték. De visszamehetünk egészen Homéroszig is, hiszen a lakodalmakon fellépő énekesek, kezükben lírával a későbbi eposzok különböző szakaszakit énekelték meg. A Kalevala is ilyen, több és sokféle darabból összefűzött történet. Az eposz és a mese rokonok. A mi korunkban oda-vissza hatással vannak egymásra. Hiszen az, hogy Benedek Elek felgyűjtötte és megszerkesztette a magyar nyelvű meséket, oltóanyagként hatott az egész magyar szóbeliségre. Olyan ez, mint két part, amelyek között folytonosan verődik a hullám. Miután hála istennek létrejött az írásbeliség, a még mindig élő szóbeliség és a papír, a nyomtatott betűk közt csodálatos hullámverést tapasztalunk.

Az ön meséi teli vannak szóképekkel, gyönyörű hasonlatokkal, ritka, különleges szavakkal, jelzős szerkezetekkel, vagyis költői eszközöket használ.

Ha nem bújnék bele a saját meséimbe, berozsdásodnának. Soha nem tudnék megtanulni egy kész szöveget, viszont amibe belebújok, azt a magam nyelvéhez igazítom. Ezért nem unom meg saját magamat, mindig úgy tudom elmondani a mesét, mintha először mondanám. Felviszem a bizonytalanságot a színpadra, én is kíváncsi vagyok, mi lesz a főhőssel, hol fogok megtorpanni, melyik lesz az a pillanat, amikor körbenézek a teremben, reagálok a környezetre. Ez adja az oxigént a meséknek.

Mik a magyar népmese jellemzői? Vannak olyan sajátosságai, amelyek más népek meséiben nem találhatók meg?

Sokan azt mondják, hogy a rögtönzés, az állandóan ott bujkáló humor, a pajkos kikacsintás magyar jellegzetesség. Ebben szerintem is lehet valami igazság, mert olyan népeknél, ahol például a vasorrú bábától nagyon félnek, miközben mesélik, humorra már nem jut energia. Ahol viszont nem hisznek benne annyira, nem rettegnek tőle, ott szépen meg lehet formálni a figurát úgy, hogy inkább nevessenek rajta. A meséknek sok családja van. Egyes mesék régi, letűnt hiedelmeket őriznek, és valaha talán félelmet tudtak velük ébreszteni a hallgatóságban. Későbbi korokban, illetve manapság már inkább csak megcsiklandozzák vele a hallgatót. De mivel nem ismerem elég behatóan más népek meséit, nem szeretnék általánosítani. Elég nekem annyi, hogy ha magyar mesét hurcolok a világba, bárhová megyek, sikert aratok velük. Kipróbáltam a meséimet Párizsban, Tallinban, Kanadában, sőt Egyiptomban is, nagyon jó tolmácsokkal. És működött a dolog. Van nekünk egy régi sztereotípiánk, hogy ezt a műfajt nem lehet lefordítani. Én másképp látom: ha csak a felét sikerül, már elégedett vagyok.

Érez különbséget a közönség reakciójában, amikor határon túli magyar közönség előtt lép fel? Másként fogadják önt az itteni emberek?

Bizonyos meséket arra tartogatok, amire a jégtörő hajó az orrát. Úgy küldöm őket előre, hogy az is felfogja a lényeget, aki soha nem hallott mesét, vagy nem akarja érteni. Ez tulajdonképpen tömör beszéd, a magyar nyelvnek tovább már nem sűríthető állapota. A határon túliak általában a dupláját szokták érteni. Mert a történeteim nagy része a vesztes ember kapaszkodásáról szól, az igyekezetről, hogy egyszer a győztesek közé tartozhasson. Az ittenieknek ki van hegyezve a fülük az ilyesmire. Az előttem járók annyi bölcsességet felhalmoztak bennük, hogy nyugodtan elmondhatom őket akárhol, mindenki megtalálja bennük a magáét. Óvodásoktól nyugdíjasokig, börtöntől parókiáig, Kaliforniától Kárpátaljáig, Svédországtól a Délvidékig.