„Magyarország halszagú”?

Budapest. Kedd reggel debütált a Petőfi rádióban az 1956-os emlékév hivatalos dala, az Egy szabad országért, amelyet a nemrég magyar állampolgárságot kapott világhírű dalszerző, Desmond Child jegyez. A mű olyannyira hatott, hogy öt napja foglalkozik vele a magyar sajtó, a Facebook pedig gyakorlatilag felrobbant tőle.

A hivatalos megrendelő a Terror Háza Múzeum volt, de állítólag áprilisban Washingtonban maga Orbán Viktor miniszterelnök kérte fel az apai ágon magyar származású szerzőt egy 56-os „rockhimnusz” megírására. Júliusban, amikor a felvételek zajlottak, több magyar sajtótermék is lehozta Child lelkendező nyilatkozatát, mely szerint hatalmas megtiszteltetés volt neki ez, hiszen fiatal korában többször járt édesapjával Budapesten, és azt is pontosan tudja, mi történt 1956-ban, micsoda hősök harcoltak a szabadságért.

Klisék halmaza

Sokan vonultak stúdióba két napra július közepén, hogy felénekeljék a dalt, többek között Wolf Kati, Péter Szabó Szilvia, Radics Gigi, Sasvári Sándor, Nagy Feró, Caramel, Vastag Csaba és a Hooligans. Csupa olyan sztár, akik a kormány könynyűzenei szakértői szerint jelentős popművészek. A biztonság kedvéért egy ötventagú kórus is közreműködött, róluk a létszámot leszámítva egyelőre keveset tudni.

A végeredményre két kattintással rá lehet bukkanni a neten. Egy tipikus, nagyívűre tuningolt popslágert hallunk, fülbemászó dallammal, nagyon egyszerű, azaz gagyi elektronikus ritmusalapokon, eurovíziós beütéssel és nem kevés utánérzéssel. Ami annyit jelent, hogy több ismert sláger eszünkbe juthat róla, mintha a szerző valamennyi eddigi sikerszámából átemelt volna néhány taktust. A szövegíróként közepesen tehetségesnek mondható Orbán Tamás dalszövege sem sokat javít az összhatáson, főleg azért, mert nincsenek benne eredeti gondolatok, szellemes megfogalmazások, és az sem egyértelmű, hogy 1956-ról szól. Inkább hatásvadász klisékből áll össze („Élhetnél bárhol, de szívednek nincs máshol hely”, „Ránk már egy új hajnal kél, szabad országként”), több utalással a Himnuszra, a Szózatra és a Nem tudhatom című Radnóti-versre („Minket többé már balsors vagy ellenség sem téphet szét”, „Nem térkép e tájék”).

A dal legnagyobb hibája viszont a kórusének miatt félrehallható refrén: „Magyarország, halld szavunk” helyett sokan ezt vélik hallani: „Magyarország halszagú”. Ami egy 56-os „rockhimnusz” esetében egyszerre humoros és szomorú. A stúdióban valakinek fel kellett volna figyelnie erre a veszélyre, mert ha egy fontos történelmi esemény évfordulójára készült dal komolytalanná válik, élcelődés céltáblája lehet, akkor a munkálatokra fordított 50 millió forint elvesztegetett pénznek tekinthető.

Reciklált dal

De nem ez az egyetlen gond a szerzeménnyel. Két nap sem kellett, hogy szemfüles internetezők felfedezzék: az Egy szabad országért dallama kísértetiesen hasonlít ahhoz a Desmond Child-dalhoz, amely a miami sportcsapatok győzelmének tiszteletére csendült fel 2007-ben, Steps of Champions címmel. Vagyis a magyar kormány frissen honosított világhírű kedvence újrahasznosított számot sózott rá megrendelőire. Mivel a szerző nem másoktól lopott, hanem önmagától, jogilag tulajdonképpen tiszta lenne az ügy, ha korábban nem azt hangoztatta volna minden érdekelt, hogy egy vadonatúj dal születik az 56-os hősök tiszteletére. Nyilván a megbízási szerződés sem úgy szólt, hogy Child keressen eddigi szerzeményei között egy olyat, amelynek dallama és hangulata az alkalomhoz illik, azaz forradalmi hevületű. (Schmidt Mária, az 1956-os emlékév kormánybiztosa, a Terror Háza főigazgatója például júliusban azt mondta az MTI-nek: olyan dalt kértek, amely kifejezi azt a pillanatot, amikor 60 évvel ezelőtt a magyar nemzet egységesen megmozdult azért, hogy harcoljon függetlenségéért.)

A Steps of Champions című sporthimnusz felbukkanása után tört ki az igazi netes botrány. A legnagyobb közösségi oldalt elárasztották a felháborodott hangú és az ironikus kommentek. Az 56-os emlékdal hivatalos webhelyén egy idő után gondos kezek törölték a hozzászólásokat, ám közben rengetegen megosztották a Steps Of Champions-t is, amelynek YouTube-os verziója alatt már magyar kommentelők meglátásai is olvashatók.

Mit mond a szerző?

Tegnap Desmond Child is megszólalt az ügyben, méghozzá a leginkább forrongó fórumon, a Face-bookon, ahol hosszan magyarázza a bizonyítványát. A lényeg: 2007-ben ingyen odaadta egy félkész szerzeményét a miami sportolók dicsőítésére, azzal a kikötéssel, hogy nem kerülhet kereskedelmi forgalomba. Azóta Andreas Carlsson társszerző-producerrel tökéletesre csiszolták az opust, amelyet pályájuk egyik csúcsának tekintenek. Hozzátette: a magyaroknak is ingyen adta a dalt, csak a felvétel került pénzbe.

Ha ez így van, nem igazán értjük, mi került 50 millió forintba ezen a projekten. A feltétel a júliusi sajtóhírek szerint két nap alatt lezajlott. Meglehet, a népes előadói gárda járt jól anyagilag, bár a megrendelő első nyilatkozataiban még a szerzői honoráriumot is említette a költségek között. Azóta csend honol a Terror Háza táján.