Levélkoncert szemérmes szavakkal

Levélkoncert lesz a Viva Bartók című est. Fülei Balázs, a harmincnégy éves, Liszt-díjas zongoraművész és Bálint András közös előadása. Két Bartók-mű között a zeneszerző különböző személyekhez címzett levelei hangzanak el, a két előadó gondos válogatásában.

„Balázs ötlete volt ez a különleges est – mondja Bálint András. – Ő keresett meg, hogy hozzuk létre, miután nagyon jó érzékkel válogatott a világhírű zeneszerző leveleiből. Bartók ugyanis vagy ezer levelet hagyott ránk, s ugyanolyan remekül írt, mint ahogy zongorázott vagy ahogy zenét szerzett. Precíz, pontos, szarkasztikus. Illyés Gyula meglátása szerint szikár, szigorú zenész, hű magyar. Az én javaslatomra több személyes levél is bekerült az anyagba. Ezek családi és baráti levelek Geyer Stefihez, Ziegler Mártához, Pásztory Dittához. Szeretném, ha a közönség a valós személyiségét is megismerné, és nem csak arról tudna, hogy miképpen kutatta a népzenét például a Zoboralján. De bekerült a válogatásba az a híres levele is, amelyet Müllernéhez írt, még az emigrációja előtt, vagy amit az édesanyjának küldött. Felolvasom azt az írását is, amelyben megindokolja, miért nem lép be bizonyos zenei társaságba, ahonnan a legjobb zenészek hiányoznak, vagy hogy nem hajlandó senkinek a fiát protekcióval felvenni a Zeneakadémiára. Egyértelmű a politikai kiállása is. Vállalja, hogy elmegy Amerikába, a bizonytalanba. Nagyon egyenes. Céltudatos. Kiváló megfigyelő. Isteni humorral mesél népdalgyűjtéseiről, hogy a felvidéki magyar parasztok mennyire helyesek és viccesek. Van egy levél, amelyben tudományosan, mégis nagyon érthetően leírja, hogyan tudja használni a parasztzenét a saját műveiben, Balázs pedig majd meg is mutatja ezt. Bartók nagyon jó apa, törődő szülő volt, az a két fiához írt leveleiből is kiderül. A zaj rettenetesen zavarta. Csendre vágyott. Ebben szinte hisztérikus volt. Jogosan.”

Galgóczy Judit, az előadás rendezője a pécsi Zeneművészeti Főiskolán végzett. Mozart, Beethoven, Sztravinszkij, Verdi, Puccini, Leoncavallo műveit vitte már színre.

„Én nem vagyok annyira otthonos a zenében – állítja magáról Bálint András. – Tizenhét éves koromban, amikor a Móricz Zsigmond körtéren felavattak egy Bartók-emléktáblát, én mondtam el Illyés Gyula Bartók-versét. Az irodalom felől indultam el Bartók Béla felé. Első önálló estem, a Magyarország messzire van emigránsok írásaiból állt. Mikes Kelemennel kezdtem, és a végén felolvastam azoknak a nevét, akik 1850 óta elhagyták ezt a hazát. Jó hosszú névsor kerekedett, Kossuth Lajostól Bartókon át egészen Máraiig, köztük Bálint Györggyel, Hatvany Lajossal, Szomory Dezsővel. De még Tamás öcsém nevét is kimondtam, aki 1977-ben disszidált Németországba. Ezt a részt úgy szerkesztettem meg, hogy közben halkan megszólalt Bartók Concertója, aztán erősödni kezdett a zene, s az 5. tétel elnyomta a neveket. Nagyon erős volt a hatás.”

De van még egy erős élménye Bálint Andrásnak Bartókkal kapcsolatban. Öt évvel ezelőtt elhívták Párizsba, egy ottani előadásba. „Christop von Dohnányi vezényelte az Orchéstre de Paris-t, A kékszakállú herceg várát adták elő egy nagyon híres német baritonnal és egy orosz mezzoszopránnal. Megkerestek, hogy mondjam el magyarul a Balázs Béla által írt prológot. Nagyon megtisztelő volt a felkérés. A karmester, Dohnányi Ernő unokája egy szót sem tud magyarul. S bár az énekesek sem beszélték a nyelvünket, magyarul énekeltek. Végighallgattam a próbát, és mondtam nekik, hogy ha nem veszik zokon, adnék nekik néhány tanácsot a kiejtéssel kapcsolatban, vagyis korrepetálnám őket magyarul. Nagyon hálásak voltak, el is fogadták az észrevételeimet. Igazán szép előadás született.”

Bartók szerelmes levelei inkább szemérmesek, semmint szenvedélyesek, vélekedik Bálint András. „Könyvekről, filozófiáról, az Istenről, létcélról beszél Geyer Stefinek. Üdvözli egy istentelen, aki becsületesebb, mint az istenesek nagy része – írja neki. Vagy, hogy: Ne féltse az olvasmányoktól fiatalságát! Egy idősebb férfi ír egy fiatalabb nőnek nagyon visszafogottan. Öntudatos, titokzatos, sértődékeny művész volt Bartók. Meghatóan gondoskodó apa, jó humorú történetmesélő, művészi céljaiban engesztelhetetlen, éles szemű és szarkasztikus megfigyelő, igaz hazafi. Színészpróbáló feladat az ő szövegeit elmondani. Nagy örömömre felismerem bennük a saját gondolataimat. Ezek alapján egyes szám első személyében hangzik el ez az est is. Lehet, hogy Bartók és én hasonlítunk valamiben?” Szeptember 26-án kiderül.