Kukacos kapcsolatok

ALMÁSI KRISZTINA

E-mail. Olyan kifejezés, amelyet ma már mindenki ismer. Valami olyasmit jelent, amit a rohanó világ és a fejlődő technológia asszociációkkal társítunk. Pedig története már évtizedekkel ezelőtt elkezdődött. Az első e-mailt 1965-ben jegyzik, amikor egy időosztásos nagyszámítógép több felhasználója közötti kommunikációt biztosította. A mai e-mail forma kialakításában fontos szerepe volt Ray Tomlinsonnak, aki 1972-ben vetette fel a @ jelet a felhasználónév és a számítógép azonosítójának elválasztására.

Az e-mail azonban ma már nem csak az információ közlésének eszköze, hanem egy könyv formai és tartalmi kialakításának forrása is. Daniel Glattauer, osztrák szerző Gyógyír északi szélre című könyve 2010-ben jelent meg magyarul a Park Könyvkiadó gondozásában. Már a történet maga is figyelemfelkeltő: Emmi Rothner és Leo Leike egy félreküldött e-mail kapcsán ismerik meg egymást, s ezután egy különös baráti (szerelmi) viszonyba bonyolódnak, szigorúan levelezésen keresztül. Kapcsolatuk mérlege: egymástól való függőség, visszafogott erotika és egy reményteli találkozás lehetősége. A történetet a budapesti Belvárosi Színház vitte színpadra, mely inkább a közönség, mintsem a kritika köreiben aratott sikereket. Ez megfelelően tükrözi a darab színpadi kivitelezésének nehézségeit, mert nem könnyű visszaadni egy olyan regény hangulatát, amelyben a főszereplők nem találkoznak, a színpadon mégis ugyanazon a néhány négyzetméteren kell játszaniuk.

Az Emmi és Leo közti kapcsolat sokféle nézőpontból boncolgatható. Esetük azonban nem egyedüli, a digitálizált világ hozadéka számos hozzájuk hasonló kapcsolatszövevény. Felvetődik, hogy mennyire könnyíti meg a virtuális tér az intimitás kialakítását és megőrzését. Tényleg könnyebbé teszi az ismerkedést? Valószínűleg. De nem szabad megfeledkezni az árnyoldalról sem: internet-és kapcsolatfüggőség, esetleg a kettő együtt. Ennek jelentősége abban rejlik, hogy elhomályosodik a valóságos és a virtuális világ között húzódó határ. Sőt, elveszítjük a kontrollt reális énünk felett és több energiát pumpálunk abba, amelyik csak az internet dimenziójában létezik.

Az e-mail mindemellett alapvetően pozitív. Olyan fordulópontot jelent a mai világban (ha nem ismerjük előtte az illetőt), amely ismét lehetővé teszi, hogy a belső értékek alapján válasszunk magunknak társat, barátot. Az e-mail egy olyan közeget biztosít, amely sok mindenre megoldás, sőt gyógyír lehet. Gyógyír lehet magányra, szomorúságra. Vagy akár északi szélre.