Könyvkettő, könyvhárom... könyvhét

Viszont egyre többen állítják, hogy az Ünnepi Könyvhét Magyarország, sőt talán az egész régió legjobb hangulatú könyves rendezvénye. Még az időjárás sem szegheti kedvét a vásárolni, nézelődni, traccsolni vagy dedikáltatni vágyó tömegeknek. Lehet rekkenő hőség vagy kétórás felhőszakadás, a Vörösmarty téren ebben a pár napban úgy tűnhet, nincs válságban az irodalom, illetve az irodalom iránti érdeklődés. Ráadásul a könyvkiadók egymást túllicitálva ragasztják ki az árengedményt százalékokban kifejező cetlijeiket. Van, aki negyvenszázalékos kedvezménnyel kínál egy kötetet azoknak, akik hajĺandók lájkolni azt a Facebookon. Régebbi kiadványokhoz pedig pár száz forintért lehetett (és lehet még ma estig) hozzájutni. Szóval a szakma mosolyog és barátkozik a közönséggel, a szerzők tapintható közelségbe kerülnek, a kísérőrendezvények egyszerre színvonalasak és szórakoztatók, lehet ücsörögni és olvasgatni Vörösmarty szobra körül, vagy elugrani más helyszínekre, díjátadókra, könyvbemutatókra, zenés performanszokra is (ami nekem a két nap alatt egyszer sem sikerült).

Gyerekkönyvekből is zavarba ejtő a kínálat. Ne feledjük, hogy ez egyben a 12. Gyermekkönyvnapok is. Igaza lett szegény Békés Pálnak, aki annak idején kiharcolta, hogy a kicsik külön könyvünnepet kaphassanak, zenés programokkal és mindenféle jóval. Bár az ünnep szó nem a legjobb ide, hiszen a hangulat a tér másik felén is inkább felszabadult, mintsem ünnepélyes. Vidám indiánok osztogatnak szórólapokat, még vidámabb fiatalok eregetnek óriási szappanbuborékokat, bohócok fújnak lufikat, a kis olvasók és kritikusok pedig közben nagy szakértelemmel válogatnak a standoknál. Mert őket bizony nem lehet átverni egy ügyesen megírt fülszöveggel. Csak akkor vetetnek meg valamit anyuval, ha belelapoznak, s tényleg tetszik nekik.

Kíváncsian várjuk az összesítést a számadatokkal, de talán már most sem korai megkockáztatni, hogy az idei rendkívül sikeres könyvhét volt.