Könyvek bűvöletében

„Vajon miből telik nekik könyvekre? Egy hétig nem esznek?” – tette fel nekem a kérdést az idei könyvhetet megnyitó Sárközi Mátyás szombat este, amikor végre be tudtunk ülni a légkondicionált kávézóba egy kis beszélgetés céljából. A Londonban élő író igencsak „képben van” a magyarországi fizetéseket illetően, és tudja, hogy általában az a réteg szomjazik leginkább a könyvek által kínált élvezetekre, amelyik igencsak szerényen él. Én a magam részéről legalább két hétig vajas kenyéren fogok élni, válaszoltam, gyorsan hozzátéve, hogy mindezt csakis, és kizárólag saját mohóságomnak köszönhetem, mivel két óra alatt tizenhárom könyvet kiválasztani még nálam sem átlagos teljesítmény. Mentségemre szolgáljon, hogy csak a könyvhétre 329 kötet jelent meg idén. A kiadók a karácsonyi piac mellett ezekre a napokra időzítik az általuk legfontosabbnak tartott könyveket, és a szerzőket is rábeszélik, hogy üljenek ki a térre dedikálni, a forgalmat élénkítendő. Legtöbbjük nem is igényel különösebb noszogatást, hiszen azon ritka alkalmak egyike ez, amikor személyesen találkozhatnak az „olvasóval”. Sokan régebbi köteteket is magukkal cipelnek, a népszerűbb írók műanyag asztala előtt tekintélyes sorok kígyóznak. (Idén Spiró György aratta a legnagyobb sikert, Diavolina című új regényéből csak a Vörösmarty téren több mint ötszáz példány fogyott el két és fél nap alatt).1989-ben még „csak” 7000 cím jelent meg Magyarországon, tavaly már 18 ezer. Ezek 20 százaléka tankönyv volt, a fele pedig szépirodalom és gyerekkönyv, ami európai viszonylatban is ritkaság. A magyarok tehát igenis, szeretnek olvasni, a vészmadárkodás feleslegesnek tűnik, legalábbis a számok tükrében, illetve ott, a téren, a tömegben araszolva. Még a kamaszokat és a tinédzsereket sem kell félteni: ami érdekli őket, azt egy nap alatt elolvassák, ami viszont nem, az hiába kötelező olvasmány. A leghosszabb sorok egyike például fiatal lányokból állt, akik nem egy popsztárra vártak, hanem a számomra ismeretlen Marni Bates íróra. Kiderült, hogy ő a LOL-sorozatban megjelenő könyvek legnépszerűbb amerikai szerzője, aki a Móra Könyvkiadó gondozásában magyarul megjelent öt kötetét dedikálta. A fiatal olvasók után essék szó a fiatal írókról is. Rég nem övezte ekkora szimpátia a pályakezdő írókat, mint az idei könyvhéten. Kiemelt pódiumbeszélgetéseket szerveztek nekik az oroszlános kút melletti központi színpadon, sőt maguk a fiatal írók is vezettek beszélgetéseket. Aztán ott nyüzsögtek a slammerek, akiket, úgy tűnik, többé már Magyarországon sem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. A slam poetry, ez a dalszöveg és a „magas” költészet között elhelyezkedő, igazán csak élő szóban működő műfaj tömegeket vonz. És ezek a szövegek sorra jelennek meg kötetekben is. A mi nagy büszkeségünkre a tavalyi országos bajnokság harmadik helyezettje egy füleki fiatalember, Laboda Róbert lett, akire gyorsan le is csapott az Athenaeum Kiadó. Túlzások címmel most jelent meg a kötete. És a kiadó főszerkesztője szerint az egyébként csoportos könyvbemutatón Robi lopta el a show-t, ő aratta a legnagyobb közönségsikert. A slammerek szerintem nagy szolgálatot tesznek az irodalomnak azzal, hogy felkeltik a fiatalok érdeklődését a poézis iránt. Egyébként sokan mondják, hogy az utóbbi tíz évben felnőtt a Harry Potter-generáció, azok a gyerekek, akik a kis varázslótanonc történeteinek köszönhetően szerették meg az olvasást. De hogy azért ne legyünk ennyire optimisták, jegyezzük meg halkan, hogy a népszerűség keresése a színvonalas kiadókat is a szórakoztatás felé terelte az elmúlt években. Mert a könyvkiadás nemcsak jó szolgálat, hanem bizony kenyérharc is. Illusztris példája ennek a kenyérharcnak az Ulpius Ház bedőlése, amely kiadó – sarkítva és egyszerűsítve a történetet – rossz üzletpolitikájának köszönheti bukását. Az Alexandra gazdasági ügyeiről szintén heteken át cikkezett a magyar sajtó, azt a kérdést is peddzegetve, vajon megingathatják-e ezek a csődök a magyar könyvpiac egészét. Nos, reméljük, nem, hiszen ha egy gátfutó elvágódik, még nem fújják le az egész versenyt.Végezetül jöjjön néhány (számomra) felejthetetlen pillanat a Vörösmarty térről, a könyvek ünnepéről. Parti Nagy Lajos, az egyik legnagyobb élő magyar nyelvművész sört csapol olvasóinak a Magvető standjánál. Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő mosolyogva szalad dedikáltatni a fiatal Krusovszky Dénessel annak friss kötetét, amelyet aznap vásárolt meg. Egy nyolc év forma kisfiú meggyőzi a nagymamáját, hogy ne menjenek fagyizni, inkább vegyenek meg még egy könyvet. Huzella Péter olyan szeretettel társalog a hőségtől sistergő aszfalton álló maroknyi közönséggel két megzenésített vers között, hogy lassan több a felnőtt a színpad körül, mint a gyerek. A szombati utcabálon az idősödő egyetemi professzor pólóban és szandálban ropja egy ismeretlen hölggyel