Könyv jelent meg Barta Tamásról, az LGT gitárosáról

„Több mint húsz éve dolgozom a Rockmúzeum háttérmunkatársaként, az anyaggyűjtés a mániámmá vált. Négy évvel ezelőtt többek unszolására határoztam el, hogy Barta Tamásról könyvet írok, mert a hazai könnyűzene történetének kiemelkedően fontos alakja volt, mégis nagyon keveset tudunk róla" 

- mondta Gábor Eszter, a kötet egyik szerzője, aki két ismert rockzenei szakíróval, Majnik Lászlóval és Bálint Csabával összefogva állította össze a művet. Bálint Csaba arról beszélt a könyv bemutatóján, hogy számos véletlen segítette őket a munkában. Ezek közé tartozott, hogy ugyanabban a zuglói társasházban lakott évtizedekkel később, mint Barta Tamás, és a régi lakónyilvántartásból pontosabb képet lehetett rajzolni a zenész gyerekkoráról. 

A MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület gondozásában megjelent, csaknem négyszáz oldalas könyv több eddig publikálatlan fotót tartalmaz. Először láthatók például azok az 1971 januári felvételek, amelyek a frissen alakult Locomotiv GT első megbeszélésén születtek. A Húristen! három tematikus részből áll: amellett, hogy bemutatja a gitáros életének fontos eseményeit, kultúrtörténeti és zeneelméleti megközelítésben is vizsgálja ezeket az éveket, benne valamennyi dalt, amelyen az ő gitárjátéka vagy éneke hallható. 

„Személyisége és gitárjátéka párhuzamba állítható, mindkettő tele volt rejtéllyel. Ellentmondásos ember volt, de nagyon szerethető" 

- fogalmazott Majnik László. 

A könyvben feltárul Barta vízilabdás múltja, iskolás évei, kapcsolatai, Amerika-imádata. Vele kapcsolatos emlékeit idézik fel mások mellett az LGT tagjai, Sipos Péter (Hungaria), Zalatnay Sarolta, Hegedűs László, az LGT egykori menedzsere vagy legjobb barátja, Külkey Attila. Az anyag 1974-ig követi nyomon Barta életét, a gitáros ekkor nem tért haza az LGT amerikai turnéjáról. Egy rövid ideig stúdiózenészként próbálkozott Los Angelesben, de megunta, és inkább beletanult a telemarketing-üzletkötésbe. Keményen dolgozott, üzletkötői és zenészi munkája eredményeként nem voltak anyagi gondjai, mi több, medencés házat vásárolt Los Angeles Arleta nevű kerületében, a Terra Bella Streeten. Magyarországi barátai viccesen megjegyezték, hogy az Izabella utcából a Terra Bella utcába költözött. Kinti életével, majd 1982-es halálával (gyilkosság áldozata lett) a Siess haza, vár a mama című, 2019-ben bemutatott zenés dokumentumfilm foglalkozott, Hajdu Eszter rendezésében. 

2010-ben emléktáblát avattak a Terézvárosban, annak a Izabella utcai háznak a falán, ahol Barta Tamás a hetvenes évek első felében lakott. Somló Tamás akkor a következőket mondta az MTI-nek: 

„A magyar beat jellegzetes figurája volt, egyedi gitárjátékkal, stílussal. Nagy hatással volt rá az amerikai rhythm and blues, Hendrix, Johnny és Edgar Winter, Albert Lee és mások". 

Barta Tamás a hatvanas évek közepétől a Syconorban játszott, megfordult a Syriusban, majd a Hungariába került, játszott a csapat első, Koncert a Marson című albumán (1970). A hetvenes évek első felében az egyik legjobb gitárosnak számított Magyarországon, emellett remek zeneszerző és énekes volt. 1971-ben Presser Gáborral, Frenreisz Károllyal és Laux Józseffel együtt megalakította a Locomotiv GT-t, amely a magyar rockzene meghatározó csapata lett. Az ő gitárjátéka és énekhangja hallható az LGT első három lemezén (Locomotiv GT - 1971, Ringasd el magad - 1972, Bummm! - 1973), a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című albumon, Zalatnay Sarolta és Kovács Kati egy-egy lemezén. Zeneszerzőként ő jegyezte például a Gyere, gyere ki a hegyoldalba és az Ő még csak tizennégy című LGT-dalokat, amelyek hatalmas slágerek lettek.