Kinek kell ma egy sziget?

Bár a „mindent tudók” előre tudni vélték, hogy kétnapos zenei fesztivált rendezni egy kis réteg számára eleve bukott dolog, mégis azoknak lett igazuk, akik úgy vélték, van igény a punkzenére, és kell egy hely, ahol összejöhetnek mindazok, akik nem mindennapos, nem a tömegigényeket kielégítő rendezvényre vágynak.

Egy nappal a fesztivál kezdete előtt már gyülekezett a nagyérdemű, ám az igazi dömping pénteken, július 19-én érte el Somorját. Szervezett, ingyenes ingajárat szállította a jövendő „szigetlakókat“ a keszölcési komphoz; a Pepsi Szigeten bevett szokással ellentétben a víztározó átúszására ezúttal senki nem vállalkozott.

Szombat este már mintegy ezerkétszáz látogató mozgott a doborgazi futballpályán, és élvezte a hamisítatlan rock n’ rollt, melyet a huszonhét zenekar szolgáltatott. Közülük mindenképp ki kell emelni a hazai Zóna A és a magyarországi Auróra produkcióját; mindkét banda több mint egy évtizede van a pályán, és veteránoknak számítanak a punk berkeiben. Nemkülönben a cseh N.V.Ú., amely szintén jól megszokott formáját hozta. A szombati nap elsősorban a Speichelbroiss, a Konflikt, a Rómeó Vérzik, a Sodn Dan és a Frustkiller rajongóié volt.

Hogy milyen volt egészében véve a két nap, arról beszéljenek maguk a résztvevők.

Imre Norbert, a Prosectura együttes énekese: „Mindig szívesen vesszük, ha Magyarország határain túlra hívnak meg bennünket, mivel itt mást kapunk a közönségtől, mint otthon. Azt is mondhatnám, őszintébbek itt az emberek – ha tetszik nekik a produkció, végigtombolják, ha nem, be sem jönnek. Alibiből senki nem megy el a koncertre, és ez jó. A helyszín különben kellemes meglepetést okozott, sosem jártunk még ezen a szigeten, de remélem, hogy egy év múlva újra ugyanitt játszhatunk.”

Kinga, Budapest: „Végre egy Sziget, amelyik nem a reklámról és a pénzről szól! Itt az a jó, hogy nem mondja meg senki, mit kell tennünk, ennünk, innunk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, de ami a legfontosabb: jó a zene. Olyan zenekarokat is hallhatunk, akiket eddig nem igazán ismertünk. Remélem, hogy jövőre is itt lehetek!”

Jurányi Róbert főszervező: „Bejött a dolog, és ez a legfontosabb. Nincs rendbontás, a közönség szórakozik, és nem túlzok, ha azt mondom: telt ház van. Lehet gondolkodni a folytatáson.”

Elégedettek voltak Doborgaz lakosai is, akik eleinte kissé rosszallóan, majd csodálkozva szemlélgették a falun több színben pompázó frizurával, enyhén szólva is nem hagyományos öltözékben végigvonuló punkok hadát, ám egy idő múltán megszokták őket. Az esti koncertekre többen is ellátogattak, és egybehangzóan állították, hogy nem is rossz ez a zene... A bevétel egy része is őket illette, hiszen a helyi óvoda és futballcsapat, valamint a somorjai gyermekotthon számára ajánlották fel a szervezők.

Mindent egybevetve: az I. Punk Island sikeres volt, és a legtöbb látogató azzal vett búcsút egymástól, hogy jövőre, ugyanitt… (-eőry-)