Kihágás és szabálysértés

A szlovákiai magyarság a II. világháború időszakát kivéve kisebbségi helyzetben élt. Ennek egyik nyelvi-nyelvhasználati következménye az, hogy az anyaországi nyelvi változások késve jutnak el hozzánk. Ez a megállapítás fokozottan érvényes a szaknyelvekre, például a jogi-közigazgatási szaknyelvre, melynek terminológiai változásait nem nagyon tudjuk nyomon követni. Ezért nálunk még mindig általános használatúak olyan szakszavak, melyeket Magyarországon már újak váltottak fel, ezért a régebbi szó, kifejezés stílusértéke módosult, használata pedig visszaszorult.

E szavak egyike a „kihágás”. Magyarországon az 1878-ban elfogadott büntető kódex és a kihágási büntető törvénykönyv alapján évtizedekig a bűncselekményeken belül három kategóriát különböztettek meg: a „bűntett”-et, a „vétség”-et és a „kihágás”-t; 1950-ben kétkategóriás rendszert (bűntett és kihágás) vezettek be, majd 1955-ben a kihágások egy részét átminősítették bűntetté, túlnyomó többségüket pedig ugyan büntetendő cselekménynek tartották továbbra is, ám mégsem a bűncselekmények közé sorolták őket. Ezt az utóbbi kategóriát nevezték el „szabálysértés”-nek, s a szabálysértési ügyek lefolytatását nem a büntető, hanem az államigazgatási szervek hatáskörébe utalták. Ma tehát a magyar nyelvben két szó él egymás mellett: egyrészt a hivatalos, jogi szakkifejezés, a szabálysértés, másrészt meg a kihágás, mely az 1955 előtti időszakra vonatkoztatva jogi terminusnak minősül, 1955 után azonban a szabálysértés köznyelvi, nem terminologikus szinonimájaként funkcionál.

Az I. világháború után létrejött Csehszlovák Köztársaság továbbra is hatályosnak ismerte el az államfordulat előtti osztrák, illetve magyar törvényeket: előbbiek Csehországban, utóbbiak pedig Szlovákia és Kárpátalja területén maradtak érvényben, mégpedig jórészt a II. világháború utánig. Új Büntető Törvénykönyvet Csehszlovákiában is csak a II. világháború után alkottak; ebben a büntetendő cselekményeknek a magyarországival azonos minősítését és felosztását alkalmazták, ám ennek a módosításnak a magyarországitól eltérően nem volt terminológiai következménye, ugyanis a büntetendő cselekmények közül a legenyhébb megítélés alá esőket továbbra is „priestupok”-nak (csehül: „přestupek”) nevezték, és ma is így nevezik.

A ’60-as, ’70-es években kiadott szlovák-magyar általános szótárak ugyan a priestupok magyar megfelelőjeként a szabálysértést, illetve további megkülönböztetés nélkül a szabálysértést és a kihágást tüntetik fel; a jogi-közigazgatási szövegek fordítására azonban nyilvánvalóan a legnagyobb hatással az igazságügy-minisztérium pozsonyi jogi intézete által 1965-ben kiadott szójegyzéknek volt, ez pedig a priestupok mellett csak a kihágás szót tünteti fel. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy az állam- és közigazgatási hivatalok munkatársai részére kiadott Národné výbory magyar mutációjában, a Nemzeti Bizottságokban (1992-től megszűnéséig Közigazgatás címmel jelent meg) csak a kihágás szóval találkozhatunk. Valószínűleg e szójegyzék hatása mutatkozik meg abban is, hogy a szlovákiai sajtóban még mindig jóval gyakoribb a kihágás szó, mint a szabálysértés, sőt egyes szövegekben csak a kihágás fordul elő. Néhány példa az utóbbi évekből: „Kihágást követ el az a személy, aki telefonon indokolatlanul riasztja a tűzoltóalakulatot vagy nem létező tűzesethez hívja a tűzoltóságot.” (Csallóköz, 2000.3. 14.); „Bár már második hete hatályos a közlekedési kihágásokat szigorúbban megítélő törvény, a közlekedésrendészet voltaképpen csak tegnaptól alkalmazza az új jogszabályt.” (Új Szó 2002.1.8.)

A magyarországi szövegekben ez pontosan fordítva van: a magyarországi lapok interneten elérhető számaiban a szabálysértés legalább nyolc-tízszer gyakoribb, mint a kihágás, jogi jellegű szövegekben pedig természetesen csak az előbbi fordul elő. A magyarországi sajtó a kihágás szót rendszerint stilisztikai céllal, a szóismétlés elkerülése végett használja, mégpedig leginkább színes hírekben, hosszabb riportokban, elemzésekben, háttéranyagokban. Nálunk is hasonlóképp kellene eljárnunk: a priestupok magyar megfelelőjeként elsősorban is a hivatalos jogi terminust, a szabálysértést kellene használnunk: a sajtó például a hírműfajokban jogszabályokra utalva, rendőrségi hírekben, hivatalos eljárásokról tudósítva. A kihágás szónak mint köznyelvi változatnak pedig a nem szakmai jellegű szövegben és az élőbeszédben van létjogosultsága.

Gramma Nyelvi Iroda

Ügyfélszolgálatunk szerdánként 9,00-13,00 között a 0031/550-42-62-os telefonszámon várja az érdeklődők kérdéseit.

Címünk: GRAMMA, 929 01 Dun. Streda, Hlavná ul. 50/16; e-mail: [email protected]