Jurij Ljubimov ezúttal végleg elhagyta a Tagankát

Jellemző a tény drámai voltára, hogy az Interfax hírügynökség a hírt szombaton hajnalban 0:42 órakor tette közzé.

A rendező ugyan benyújtotta felmondását az illetékes moszkvai önkormányzathoz, és ott hosszas győzködés után el is fogadták, de mint szombaton hajnalban kiderült, Ljubimovnak 15-én éjfélig még lehetősége lett volna visszavonni felmondását. Olyannyira remélték visszatérését, hogy az önkormányzat illetékesei éjfélig ügyeltek várva őt, noha Moszkvában nyáron pénteken mindenki elmegy a dácsára.

Egy illetékes elmondta: Ljubimov nem élt a lehetőséggel, s ezért most végleg megszakadt munkaviszonya a Tagankával, amelynek igazgató-főrendezője volt. Ez azt is jelenti, hogy az önkormányzat kénytelen napokon belül intézkedni utódlásáról, hogy a színház működni tudjon.

A Tagankán belül már régóta súlyos feszültségek dúltak, de a nyilvános botrány akkor tört ki, amikor egy prágai vendégszereplésen a színészek véletlenül megtudták, hogy a vendéglátók honoráriumot fizettek a színháznak, s kérték belőle részüket. Ezt némi veszekedés árán megkapták ugyan, de Ljubimov és magyar felesége, Katalin Ljubimova (Koncz Katalin) közhírré tette, hogy a társulat szégyent hozott az orosz színházművészetre.

Ezzel a jelek szerint betelt a pohár a színészeknél, s ezúttal első ízben ők is a nyilvánosság elé léptek. Felfedtek több nem túl szép epizódot a rendező és társulata viszonyából. Előbb azt kérték, hogy  Ljubimov maradjon a színháznál főrendezőként, de nevezzenek ki más igazgatót, s hogy a rendező feleségét váltsák le igazgatóhelyettesi tisztségéből. Erre reagált a rendező felmondással, s hamarosan el is utazott Magyarországra, de előbb elvitetett a színházból sok mindent, egyebek között az archívum nagy részét.

Ljubimov kezdettől rendezői színházat épített, soha nem hagyott színészeinek alkotói szabadságot, de most végérvényesen megromlott a viszony. A társulat néhány napja bejelentette, hogy már rendezői minőségében sem kíván Ljubimovval dolgozni, és éjjel-nappal őrséget tartott a színházban, nehogy még valamit elvigyenek onnan. Ljubimov viszont közölte, hogy le fogja tiltatni az általa rendezett előadásokat - vagyis a Taganka szinte egész repertoárját -, mert ezekhez szerzői jogai fűződnek.

Az önkormányzat illetékesei mindent elkövettek a szembenálló felek megbékítéséért, de hiába.

Vitalij Tretyjakov, a Politikai osztály című folyóirat főszerkesztője, a Lomonoszov Egyetem Televíziós Iskolájának rektora a Tagankán kialakult helyzetről minap írt cikkében megállapította: „Valaha Jurij Ljubimov nagy és rettegett, és mindenesetre a legbátrabb szovjet színházi rendező volt. Rettegésben tartotta a szovjet bürokratákat, miközben éppen közöttük voltak a védelmezői is. A nagy Ljubimovnak a színészek megbocsátották a hozzájuk fűződő, megvetésen alapuló viszonyát, amelyet soha nem is titkolt.

De ma nincsenek az egész országot és az egész világot megrázó nagy előadások. Még olyan előadások sem, amelyek eseményszámba mennének. Nincs telt ház, és nincsenek olyan előadások, amelyeket betiltanának. Nincs dicsőség. És pénz sincs, amelyet helyettesíthet a dicsőség. Ljubimov pedig nagy és rettegett ma is, amikor már mindent lehet. Csak most mindez nem a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságát nyomasztja, hanem a védtelen színészeket. Cserébe pedig nem ad semmit, még pénzt sem.

Jurij Petrovics Ljubimov túlélte dicsőségét, nagyságát és rettegettségét. Túlélte a cenzúrát és azt, hogy a cenzúra elleni harchoz szükséges volt a nagyság és a rettegettség. Ennyi az egész. Csak az a furcsa, hogy ennyi ideig elhúzódott a történet."