Jelentés a peremvidékről

A dokumentumfilmes Jaro Vojtek első játékfilmjének szereplői a társadalom peremére sodródott emberek. Tulajdonképpen nem is egy, hanem négy filmet látunk egymás után, egy meghatározó ponton bekapcsolódva négy család életébe. A Gyerekek (Deti) főszereplői nem maguk választották sorsukat, de úsznak az ár ellen becsülettel, környezetük pedig kitaszítja őket, épp emiatt. Minden társadalomban a szülők alakítják ki gyermekeik életterét. De mi van akkor, ha a mostohaapa munkanélküli és koloncnak tekinti élettársa kisfiát? Vagy ha a gyerek autista és szülei nem tudnak kommunikálni vele? Vagy ha az apa egy idősotthonban vegetál, amikor lányának a legnagyobb szüksége lenne rá? És az is eléggé nyomasztó, ha az apa börtönbe kerül és elszakítják gyermekeitől. Ebben a filmben csupán néhány profi színész játszik, a többiek amatőrök, a börtöntölteléket alakító férfire például azon az iglói romatelepen talált rá a stáb, ahol a történet vége játszódik. A szeretethiányos kisfiúra, Nagy Arnoldra pedig Dobsinán, ahol a cselekmény is játszódik. Szinte minden szereplő brillírozik, főleg a két gyerek telitalálat. Az autista fiút játszó, a forgatás idején tizenegy éves Roman Bublán kapta a legnehezebb szerepet, mivel neki nincs szövege. A tekintetével, testtartásával és mozgásával kellett érzelmeket kifejeznie. Filmbeli édesapját Vlado Zboroň játssza kitűnően, aki saját elmondása szerint máig nem tudta megemészteni ezt a szerepet. A lelkiek terén a kissrác állt jobban a forgatás alatt is, mert van egy fogyatékos bátyja és egy autista barátja, szóval már most többet tud erről a zárt világról, mint a legtöbben közülünk. A szereplők magánélete persze csak akkor érdekel bennünket, ha a filmből is megsejtünk belőle valamit. Például abból, ahogy Bandor Éva ránéz az apját játszó Gosztonyi Jánosra, érezhető, hogy van köztük valami titokzatos kapocs. (Gosztonyi annak idején tanította Bandort Budapesten, és miután az apaszerepre eredetileg kiszemelt színész meghalt, Bandor egy éjjel tanárával álmodott. A producer, Prikler Mátyás a rendezővel együtt másnap már utazott is Budapestre a szerepajánlattal. Nem mellékes, hogy ők ketten végig magyarul beszélnek a filmben. Gosztonyi János sajnos nem érhette meg a másfél évig készülő film bemutatóját, idén márciusban, nyolcvannyolc éves korában elhunyt). A filmben kevés a gondosan „bepróbált” jelenet, szinte csak a belső helyszíneken használt kameraállványt az operatőr, Tomáš Stanek, aki Vojtek régi munkatársa, vagyis vérbeli dokufilmes. Amikor fut a menekülő szereplő után, remeg a kép, mintha a néző is futna. Amikor a kamera benéz egy ablakon, mintha mi leskelődnénk. A plánozás tehát jól tervezett, de azon belül szabad kezet kaptak a szereplők: azt látjuk a vásznon, ami akkor és ott kikívánkozott belőlük. Általában 1-2 ismétléssel vették fel a jeleneteket, hogy az amatőrök reakciói is természetesek maradjanak. És ami talán a legfontosabb: végig távol állt tőlük a hatásvadászat. Így frissíthetik fel a dokumentumfilmes módszerek a játékfilm műfaját. Mindenképp említést érdemelnek Gadus Erika díszletei és jelmezei, mert finoman érzékeltetik a szereplők társadalmi helyzetét. A szocialista bútoripar remekei, a kínai piacos elegancia, a vásári bizsuk és olyan apró nüanszok, mint például a kisvárosi tanító rossz szabású öltönye vagy a legolcsóbb ikeás párnahuzat.A négy évszakot is megjelenítő négy történet láthatatlan szálakkal, lazán kapcsolódik egymáshoz. A film a gyerek-szülő kapcsolatot járja végig négy stációban. Lelki traumákat, reménnyel vegyes csalódásokat és kényszerű döntések láncolatát mutatja be, drámai mozaikot alkotva.Talán nem túlzás, hogy az év legfontosabb hazai filmje látható tegnaptól a mozikban. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"163404","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]