Irány a cannes-i filmfesztivál

Ez a készülő filmek szekciója, a kiválasztott rendezők bemutathatják elképzeléseiket a külföldi producereknek, terjesztőknek, televízióknak és pénzosztó szerveknek, így lehetőségük nyílik arra, hogy nemzetközi támogatást szerezzenek, több országba eljusson a filmjük.  Az Ateliert 2005-ben alapították azzal a céllal, hogy segítsék az eredeti, kiemelkedő filmtervek létrejöttét. Most először válogattak be szlovákiai projektet a rangos szakmai fórumba, ahova idén 15 alkotó kapott meghívást 14 országból.  Mit vár ettől a lehetőségtől? Még magam sem tudom igazán, a helyszínen fog kiderülni. A cannes-i szervezők nagyon komolyan foglalkoznak az Atelier meghívottaival, találkozókat szerveznek, bevonják az embert a fesztivál életébe. Más státusból lehet így tárgyalni, mint ha magunk keresnénk a lehetőségeket. Ide nem lehet pályázni, ők találják meg a projekteket, a forgatókönyvek és az előző munkák alapján. Feltétel, hogy a film költségvetésének legalább tizenöt százaléka már rendelkezésre álljon.  Úgy tudom, nyáron kezdik forgatni a filmet, amely egy road movie lesz. Remélhetőleg nyáron elkezdhetjük, illetve főleg ősszel forgatunk. Ez az anyagiakon is múlik. Az Out egy ötvenen túli családapa kelet-európai utazásának és útkeresésének a története. A főszerepet egy budapesti színész, Terhes Sándor alakítja, a hazai magyar színészek közül Bandor Éva, Bárdos Judit, Bocsárszky Attila és Bocsárszky Pál játszik benne. Lesznek továbbá szlovákok, lettek, észtek és oroszok a szereplők között, valamint a székely Erőss Ivett Andrea. Magyar címe egyébként még nincs a filmnek. Eredetileg a Kihűlésre gondoltunk, de ezt most már nem tartom olyan kifejezőnek.  A főszereplő átlagember vagy csodabogár? Átlagos kelet-szlovákiai férfi, akiavajánierőműbenaturbinák indításával foglalkozik. Amikor bezárják az erőművet, arra kényszerül, hogy mozduljon. Életében nem volt még külföldön, ehhez képest elindul Lettországba, ahol hegesztői munkát ígértek neki egy hajógyárban. Van egy lineális története a filmnek, amelyhez nagyon sok mikrotörténet kapcsolódik, mert a főszereplő útközben különböző emberekkel találkozik. Aztán egy fületlen nyúl és egy xenofób munkavezető miatt elveszíti az új állást is. Az eredeti cél tehát meghiúsul, de talál valami mást, ami kitöltheti az életét. A forgatókönyvet Horváth Eszterrel és Papp Gáborral közösen írtam, az operatőr Pohárnok Gergelylesz.  Miért választ egy elsőfilmes rendező ilyen macerás, több országban játszódó történetet? Nem olyan bonyolult a válasz: lett feleségem van, aki Észtországban tanult, és egy évig én is Rigában éltem, illetve nyaranta sokat tartózkodtunk ott. Akkor is kint voltam, amikor összeraktam a történetet, és nagyon inspiráló volt a környezet, a táj, a karakterek. Lettország és Észtország egy kicsit különböző, ennek megfelelően használjuk majd a helyszíneket. Lett társproducerünk is van. Az Out alapvetően szlovák film, de Magyarországról részt vesz benne Hajdu Szabolcsék Mirage stúdiója, és francia partnerünk is van. Egy székely származású amerikai befektető producer is beszállt a filmbe. Jelenleg van cseh társproducer is, de lehet, hogy végül nem lesz rá szükség. Három éve foglalkozoma filmmel, a forgatókönyv a hatodik-hetedik verziónál tart. Bevallom, ha most kezdeném a munkát, lehet, hogy nem vágnék bele egy ekkora projektbe. A költségvetés 1,2 millió euró körül mozog, ami európai szinten átlagosnak számít, de szlovákiai viszonylatban elég nagy összeg. Összehasonlításként: a Szlovák Filmalap évente összesen 3 millió eurót oszt szét játékfilmekre.  Mikor döntötte el, hogy filmrendező szeretne lenni? Viszonylag későn, 26 évesen jelentkeztem a prágai FAMU-ra. Előtte három és fél évig filozófiát hallgattam a miskolci egyetemen, és sokáig nem is érdekelt különösebben a film. Gyerekkoromban pedig külkereskedelmet akartam tanulni, tízévesen már ilyen tárgyú könyveket olvastam. Miskolcon elkeztem járni a Bergman- és a Tarkovszkij-filmklubba, mindkét rendező nagy hatással volt rám. Aztán jött Tarr Béla, a svéd Roy Andersson és az orosz Ilja Krzanovszkij. Közben az ÉszakMagyarország című lap ifjúsági rovatát szerkesztettem. Szövegekkel kerültem kapcsolatba, és rájöttem, hogy van bennem igény a képiség iránt, illetve szeretnék mélyebben belemenni bizonyos dolgokba. Sokáig tartott, amíg ezt az érdeklődést fel mertem vállalni. Mielőtt felvételiztem volna a FAMU-ra, asszisztenskedtem kisebb magyar filmekben, illetve nagy, amerikai produkciókban, ahol sok tapasztalatot szereztem. Mivel a felvételire már több kisfilmmel kellett menni, rá voltam kényszerítve, hogy végre saját filmet csináljak.