Hogyan működik a szenci múzeum?

Honnan indult s kié volt az ötlet, hogy Szencnek múzeuma legyen?

A kezdeményező Peter Fedor egyetemi docens, a Comenius Egyetem Természettudományi Karának tanára volt. A dolog eredete, hogy öt-hat évvel ezelőtt széles szerzői gárdával ő szerkesztette a Szenc városát bemutató monográfiát, amelyben jómagam a középkori történelmi részt dolgoztam fel. Ebből a munkacsoportból hárman fogtunk hozzá az új projekthez: az említett Fedor docens, Tomáš König doktor, aki az egyetem régészeti tanszékének előadója, és jómagam, akkor még a Nemzeti Emlékezet Intézete Levéltárának szakosztályvezetőjeként. Három éve még csak egy állandó jellegű kiállításra gondoltunk, mely Szenc múltjának egy természettudományi és egy történelmi-régészeti keresztmetszetét nyújtotta volna. Akkoriban építették át a szenci művelődési házat, s ott kapott volna helyet. A Török-házban abban az időben étterem működött, és fel sem merült az a lehetőség, hogy az épületet megkaphatjuk. Már annak is örültünk, hogy a város támogatja a kezdeményezésünket. Később fordult a kocka, s a város nemcsak teljes mellszélességben kiállt a két évre vázolt tervünk mellett, melyet a megyei önkormányzat is támogatott, legnagyobb örömünkre megkaptuk a Török-ház reneszánsz épületét is. Karol Kvál polgármester és Helena Nemcová alpolgármester minden törekvésünket támogatta.

Vagyis a lehető legméltóbb helyre került a múzeum.

Igen, s ez az adottság vetette fel, hogy hozzunk létre egy állandó intézményt, amely folyamatos gyűjtőmunkát és kutatásokat is fog végezni. Tavaly novemberben a képviselő-testület elfogadta a múzeum alapszabályzatát, és a múzeumokról szóló törvénynek eleget téve úgy bólintottak rá, hogy az intézmény a kultúrház részlege, de önálló, célirányos költségvetése van. Januárban tartottuk az ünnepélyes megnyitót, majd néhány személyi kérdés rendezése után februárban megnyitotta a múzeum a kapuit a közönség előtt.

Mennyire került be a szenciek köztudatába a múzeum, illetve igénylik-e?

Néhány dolog még késik, a névtábla a napokban kerül fel az épületre, s bár a tetőzet ki lett javítva, még vár ránk a homlokzat külső tatarozása is. Meglepődve tapasztaltuk, mekkora az érdeklődés. Azonnal felvettük a kapcsolatot a helyi és a környékbeli iskolákkal, óvodákkal, s mire ez a cikk megjelenik, a látogatottság eléri a kétezres számot. Csak összehasonlításképpen: a szeredi múzeumnak évente mintegy két és félezer látogatója van.

Mit láthat, aki ellátogat ide?

Két állandó kiállításunk van: egy természettudományi és egy régészeti-történelmi tárlat, amely Szencnek és környékének régmúltját taglalja. Állandó tárlatunkban nemcsak az eddigi kutatási eredményeket foglaltuk össze, vannak újdonságok is. Ki hallott arról például, hogy Szencen valamikor vár állt? Szenc német neve, a Wartberg nem véletlenül alakult ki, valamilyen őrhegy volt itt, s a mostani templomdombnak védő-őrző funkciója lehetett, csak rég feledésbe merült, hiszen a 15. századról beszélünk. Ebből a korból mindössze néhány okleveles említés maradt fenn. De előkerültek például 17. századi kelyhek, amelyek fotói a Borovszky-féle vármegye-monográfiában szerepelnek. Fél évszázadon keresztül senki sem tudott róluk. Itt a múltban rendszeres gyűjtőmunka nem folyt, csak a hatvanas években gyűlt össze annyi anyag, amiből egy kisebb kiállítást csináltak a művelődési otthonban. Főleg agyagkorsók, köztük néhány középkori is, de ennek is csak a töredéke maradt meg, Polák Margit szenci könyvtárosnak köszönhetően, aki ideadta az egészet, s félállásban nálunk dolgozik. Maga a tárlat azonban magángyűjteményekből állt össze. A természettudományos anyag teljes egészében Peter Fedor docensé, amit a városnak adományozott. Ez a mintegy 150 tárgy volt az első csoport, amit gyűjteményként bejegyezhettünk, ehhez jöttek az említett, hatvanas évekből származó darabok maradványai. A tárlat többi része valójában kölcsönben van nálunk. Egy része a Galántai Honismereti Múzeum tulajdonát képezi, ez egy urnamezős sírokban talált szép kollekció, valamint a pozsonyi Comenius Egyetem régészeti tanszékéről, amely az említett König doktor ásatásaiból származik. Ezek pár éve kerültek elő a rétei körforgalom építésekor. Ezen a helyen egy objektum állt, amiről egyelőre nem tudjuk, mi lehetett, a fekvése alapján elképzelhető, hogy vámhely volt. A másik kollekció egy szondaásatásból származik; négy éve távközlési kábeleket raktak le a Molnár Albert utcától a templomdombot érintve a pincesorra. Ebből a szondavájatból szép cseréptöredékek kerültek elő, amelyeket restauráltattunk, és most a tárlatban egy képzeletbeli középkori konyha darabjait alkotják. De a Szlovák Nemzeti Múzeumból is vannak nálunk vaskori leletek. A lényeg, hogy valamennyi lelet és kiállított tárgy Szenchez és környékéhez kötődik.

Napjainkban is lehet még találni lappangó kincseket, leleteket?

Biztosan sok minden kerülne elő a templomdomb és a magyar alapiskola közötti területen, hiszen az oklevelek szerint ott állt a szenci vár. A várost ugyanakkor csaknem 99 százalékban átépítették. A század eleji szecessziós házak eltűntek, hogy a 19. századot ne is említsük. A főutcán, az egykori Molnár Albert utcán valamikor kisnemesi kúriák sorakoztak egymás mellett. Sokan emlegetik, hogy a hetvenes években kellett volna múzeumot alapítani, akkor még a bontást végző munkások aranypénzeket árultak a kocsmában, fegyverekkel kereskedtek. Magyarán: szétgurult, amit találtak. Ez tehát az előző generációk mulasztása. Azért akadt egy-két ember, aki bejött azzal, hogy hoztam valamit, s ezt a múzeumnak szeretném adományozni.

Mik a legértékesebb tárgyaik?

Nemcsak a régészet fontos számunkra. Az írásos említések dokumentumait emelném ki, amelyek konkrét nevekkel népesítik be a város történelmét. A forrásanyagokat hat témakörbe csoportosítottuk: Szenc első írásos említése; a középkori mindennapok tárgyi emlékei; Szenc a semptei uradalom kötelékében (Thurzók, Esterházyak); Szenc önkormányzati elemeinek írott nyomai; középkori egyháztörténeti források és Szenci Molnár Albert. Maga az első írásos emlék kapott egy fejezetet: a látogató itt láthatja IV. Béla korabeli oklevelünknek nemesmásolatát vagy a Miksa király s német–római császár által kibocsátott vámszabadalmi privilégiumét, amit eredetileg még II. Lajos adott a Thurzók kérésére, amikor átvették a semptei uradalmat. Érdekes a legrégebbi, konkrét neveket is felsoroló szenci egyházi tizedjegyzék is a 16. század derekáról. 270 szenci és 10 környező településbeli polgár nevét olvashatjuk rajta. Ebből jelzésértékűen kikövetkeztethető Szenc akkori nemzetiségi megoszlása; körülbelül fele-fele arányban alkották németek és magyarok, és megjelenik néhány szlovák eredetre utaló név is.

Mi látható az állandó kiállításon kívül az ország legfiatalabb múzeumában?

Pozsony, Róma és Berlin után szeptember 18-ig időszaki kiállításként a rendszerváltásról láthatnak tárlatot a látogatók 89 novembere címmel, amelyet 25 perces dokumentumfilm egészít ki. A múzeum a tavaszi és az őszi hónapokban előadásokat is szervez. Idén tavasszal öt előadásunk volt, elsősorban bevezető előadások a tárlatokról, majd Mirovics Tünde adott elő a mohácsi busójárásról, aztán Katona Tamás 1848 márciusáról. Ősszel a két fakszimile oklevél restaurátora, Ján Galamboš jön előadni a szakmájáról, szemináriumot tartunk a hagyományos Molnár Albert-napokon, de tervezünk egy szlovák nyelvű előadást is Szenci Molnár Albertről, hogy az itt élő szlovákság is többet tudjon a város nagy szülöttéről. Ezután Zsilák Mária jön előadni az ELTE-ről, akinek nemrég monográfiája jelent meg a magyarországi szlovákokról. Októberben pedig új időszaki kiállítást nyitunk, amely az egykori szenci nemes családokat térképezi fel.