„Hibás” attitűd a házban

CSILLAG LAJOS

Régiónkban nehéz dolga van annak, aki igényes élőzenét szeretne hallgatni. Nem arról van szó, hogy nincs, hanem éppenséggel rettenetesen beszűkültek ezek a terek. Az illető választhat az alternatív, nehezen emészthető szövegekkel megspékelt dallamvilágokból, vagy épp a dübörgő, zúzós, ám sablonos lovagmetálféleségekből. Vagy (!), még mindig ott vannak az úgynevezett „coverbandek”, amelyek legfőbb hátulütője, hogy az embernek igencsak be kell rúgnia ahhoz, hogy együtt tudja ordítani velük a Kör-t. Mert valljuk meg őszintén, sokszor talán nincs is lehangolóbb látvány, mint amikor egy helyi bandában a tagok baltaarccal játsszák a Smells Like Teen Spirit-et, elvárva tőlünk, hogy élvezzük azt, amit még ők maguk sem tudnak élvezni, de azért mosolygunk rájuk odalentről mert „a gitáros gyerek jó haver”.

Na, pontosan ezek azok a dolgok, amelyeket a most következő zenekarról nem lehet elmondani. Képzeljük el ugyanis a következő jelenetet: Hideg szél csapdos, szemerkélő, néha meg-megáradó eső, villámló égbolt. A színpad előtt pedig egy kisebb tömeg fittyet hány az időjárás eme szélsőséges megnyilvánulásaira azért, mert a színpadon valami Renton and the Error Jam zenél. Az énekest hallva feldereng az emberben: „Mintha valahol hallottam volna már ezt a hangot, talán a Pearl Jamben”. És hiába kutat az agyában, amely közben próbál megkapaszkodni a koponyájában, nehogy kirobbanjon helyéről, nem tudja hová tenni. A szöveg hallhatóan, sőt érezhetően körbe-körbe ugyanaz, angolul van, sokan nem értjük, sokszor már csak az erős artikuláció végett sem, de kit érdekel? Az egyik gitáros meg úgy néz ránk, mintha az alattvalói lennénk, meglehet a koncert végéig igaza is van. Nem túl elvetemült, pszichedelikus, egyszerű szólókat játszik itt-ott. És ó, jaj, amatőr hangszerkedvelőknek mennyire szívmelengető érzés látni, hogy a régi, alábecsült csehszlovák Jolana gitár nagyobb becsben van tartva, mint a csúcskategóriás Fender! Szóval, ezek valami nagyon profik lehetnek, hisz úgy játszanak, mozognak. Hatalmas transzba esések, vonaglások, csapzott hajak. Nem csupán a fül, de a szem is jóllakik. Aztán az énekes váratlanul bejelenti, hogy le kell állni, mert jön a vihar. A közönség engesztelhetetlen és ráadást követel, amit meg is kap még két dal erejéig. Az ember hazamegy, rájuk keres a facebookon, és néhány demófelvételen él egy-két napig…

A somorjai Renton and the Error Jam zenéje már igencsak hiányzott a régió zenei palettájáról, még akkor is, ha a célközönség és a rajongótábor egyelőre nem túl nagy. Ezen persze nincs is mit csodálkozni, hisz a hattagú formáció csupán 2011 őszén alapult. Stílusuk szinte behatárolhatatlan, saját meghatározásuk szerint egyszerűen csak „error music”. A gitárok megszólaltatása, a dinamikus dobritmusok és az elektronika különös elegye ez. Aki tudatosan megy el, vagy csak egyszerűen betéved koncertjeikre ugyanabban a határozott zenei élményben lehet része. Mindent összevetve, zenéjükbe talán csak valami akadémikusok tudnák belemagyarázni, hogy felesleges, meg egyáltalán bagatell az egész. De hát velük nem kell vitatkozni.