Günter Grass 85 éves

Szülővárosa, gyermekkorának és legfontosabb műveinek színtere Danzig (ma: Gdansk, Lengyelország), ahol apjának kis fűszerüzlete volt. Anyja a kis létszámú szláv kasub népcsoportból származott. Grasst 1944 őszén, 17 évesen besorozták a Waffen-SS egyik páncélos hadosztályába, a háború végén amerikai hadifogságba került, ahonnan 1946 elején szabadult. Ezt követően volt földmunkás, káliumbányász, 1948-tól tanult rajzot és szobrászatot, irodalmi pályája az ötvenes években indult. Csatlakozott a német irodalom megújítására alakult Gruppe 47 csoporthoz, amelynek Heinrich Böll is tagja volt. 1956 és 1960 között Párizsban élt, itt kezdett drámaírásba is, első darabjain erősen érezhető az abszurd színház hatása.

    1959-ben jelent meg talán mindmáig legnépszerűbb regénye, a Bádogdob, amely meghozta számára a világhírt. A világ szörnyűségei elleni tiltakozásból törpének megmaradó Oscar Matzerath története a XX. század eleji német valóság szatirikus rajza. Fogadtatása vegyes volt, sokan nihilistának, obszcénnek és istenkáromlónak tartották, de Franciaországban elnyerte a legjobb külföldi könyvnek járó díjat. A műből 1979-ben Volker Schlöndorff rendezésében készült film Oscar- és Arany Pálma-díjat is kapott.    A Bádogdob az úgynevezett Danzig-trilógia első darabja, a folytatásokban (Macska és egér, Kutyaévek) Grass a kispolgári fiatalok háború alatti életével, illetve a háborús bűnösök megítélésével foglalkozott. Az író 1960-ban Nyugat-Berlinben telepedett le. A hetvenes és nyolcvanas években született műveinek fő témája is a kortárs német politika és a közelmúlt története volt.    Figyelme a politika felé fordult, a Német Szociáldemokrata Pártot (SPD) támogatta, egy ideig a pártvezető, majd szövetségi kancellár Willy Brandt beszédeit írta. 1982-ben párttag lett, de fokozatosan kiábrándult, és 1992-ben kilépett az SPD-ből. 1983-ban a Berlini Művészeti Akadémia elnökévé választották, de 1989-ben otthagyta a testületet, mert tagjai nem vállaltak szolidaritást az iráni iszlám vezetés által fatvával sújtott íróval, Salman Rushdie-val. Grass a nyolcvanas évek végén írott művei kiábrándultságát tükrözték, A patkánynő című 1986-os regénye az emberi faj és civilizáció végnapjait ábrázolta. 1993-ban szülővárosa díszpolgárává és a gdanski egyetem díszdoktorává választották. 1995-ben jelent meg nagy társadalmi vitát kiváltó Nehéz kérdés című regénye, amely a berlini fal leomlásának következményeivel foglalkozott. Az irodalmi Nobel-díjat 1999-ben kapta, mert "fanyar, groteszk történeteivel a történelem elfeledett oldalát mutatja be."    2002-ben nagy visszhangot váltott ki Ráklépésben című, a II. világháború német áldozatairól szóló regénye. Könnyedebb témájú az erotikus verseket és rajzokat tartalmazó Utolsó táncok című kötete és Az árnyék című könyv, amelyben 108 litográfiája is látható. Legutóbbi munkája a Grimm-testvérek szótárkészítői munkájáról szól, és maga a szerző azt mondta róla, "hagyományos eszközökkel nem lehet lefordítani".    A Nobel-díjas író megszólalásai, írásai miatt gyakorta kerül a viták középpontjába. 2006 nyarán a Hagymahántás közben című kötete megjelenése előtt bevallotta, hogy 17 évesen a Waffen SS tagja lett. Több bírálója a Nobel-díj visszaadására kötelezte volna, mások pedig nem értették, hogy a történelmi múlttal való szembenézést és elszámolást sürgető író miért csak ekkor állt elő ezzel a nem kifejezetten pozitív életrajzi ténnyel. A támadásokra Grass azt felelte, csak öregkorára talált rá a megfelelő formulára, hogy beszéljen Waffen SS-múltjáról. Idén áprilisban az iráni konfliktus témáját feldolgozó, Amit el kell mondani (Was gesagt werden muss) című versével kavart vihart, és Izrael nemkívánatos személynek is nyilvánította, mert Grass azt állította: Izrael egyre nagyobb és ellenőrizetlenül gyarapodó nukleáris fegyverzettel rendelkezik, Irán ellen fontolgatott megelőző csapása pedig az egész világ békéjét fenyegeti. Az idős író szeptemberben az izraeli atomtitkokat leleplező, ezért a zsidó államban bebörtönzött tudóst méltató Napjaink hőse (Ein Held unserer Tage) című versével borzolta a kedélyeket. (Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portréja.)