Csiszolatlan gyémánt: Adam Sandler végre újra színészkedik

A Csiszolatlan gyémánt egy hányatott sorsú, már 2009-ben véglegesített forgatókönyv alapján készült. Az írópáros már akkor is Sandlert választotta ki a főszerepre, de ő nemet mondott az ajánlatra. A forgatás csak 2018-ban kezdődött, amikor a Netflix megvette a nemzetközi forgalmazási jogokat, Adam Sandler pedig kötélnek állt és elvállalta a főszerepet. Ezzel karrierje talán legjobb döntését hozta: jó őt végre egy súlyos szerepben és egy kimagaslóan jó drámában látni. 

Howard, a zsidó ékszerkereskedő (Adam Sandler) a gyémántértékesítés mellett a sportfogadást is nagyban űzi. Magánélete nem irigylésre méltó: szeretőt tart, üzelmei miatt felesége teljesen elhidegült tőle. Howard veszélyesen élő, önsorsrontó vállalkozó, aki úgy tűnik, képtelen megváltozni, ezért megállíthatatlanul csúszik lefelé a lejtőn.

Ahogy elkezdődik a film, az az érzésünk, hogy lemaradtunk az első 30–40 percről: Howard házassága már a történet elején romokban áll, több ügylete már folyamatban van, több veszélyes alaknak is tartozik kisebb-nagyobb összeggel. Az újabb bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor betoppan a boltjába egy NBA-sztár, Kevin Garnett, Howard pedig egy minden addiginál rizikósabb üzletbe vág bele a kosárlabdázóval, ami kihat az egész életére.

A Csiszolatlan gyémánt nem az a tipikus lelkizős, csendes dráma, nem az ember belső utazását állítja a középpontba, épp ellenkezőleg: kizárólag a dialógusokra, a tettekre és következményeikre helyezi a hangsúlyt. Elképesztő mennyiségű párbeszédet, mellékszálat és konfliktust vonultat fel a történet – egy vicces statisztika szerint ez minden idők negyedik legtöbb káromkodást tartalmazó filmje. A történet egyszer-kétszer elcsendesedik vagy lelassul ugyan rövidebb időre, ám sajnos a kettőt sosem egyszerre teszi, ezért nincs időnk a főszereplő lelkébe látni és megfejteni, mit miért csinál. 

Óriási pozitívum azonban, hogy a cselekménynek egyetlen percnyi üresjárata és értelmetlen mellékszála sincs. Bár a jelenetek felében legalább ketten beszélnek vagy ordítoznak egyszerre, mégsem érződik egyetlen szó sem feleslegesnek. A film rendkívül jól adagolja a feszültséget, egyfolytában az az érzésünk, hogy minden és mindenki rossz irányba tart, s hogy a drámai vég elkerülhetetlen. 

Sandler profi humorista, generációjának egyik legjobb komikusa. Más kérdés, hogy tehetségét az elmúlt húsz évben túlnyomórészt átlagos vagy annál is gyengébb filmekben kamatoztatta. Maga tehet róla, hogy az évek során különböző előítéletek alakultak ki vele kapcsolatban – nem véletlen, hogy sokan rögtön az altesti humorra gondolnak, ha meglátják a nevét, mint ahogy az sem, hogy egy jelenetős réteg egyszerűen nem hajlandó megnézni a filmjeit, mert pontosan beazonosítható, hogy zsánerében és minőségében milyen lesz. 

Nem tudjuk, hogy a Csiszolatlan gyémánt csak egy kikacsintás, vagy egy új karrier kezdete, de reménykedjünk az utóbbiban. Nem véletlen, hogy a díjszezon során rengetegen követeltek legalább egy Oscar-jelölést Sandlernek, de Hollywood – kissé igazságtalanul – teljesen megfeledkezett a filmről. Igaz, mindenképpen több kell egy alakításnál ahhoz, hogy Adam Sandler levetkőzhesse magáról a pejoratív jelzőket, de még nem késő számára a Matthew McConaughey-féle utat választani, nem késő megbélyegzett zsánerszínészből A listás drámai sztárrá válni. Ahogy ez a film is mutatja, a tehetsége megvan hozzá. 
A Csiszolatlan gyémánt szép ívű és jó ritmusú dráma egy emberről, akit maga alá gyűrnek a meggondolatlan döntések. Hitelesen és jó érzékkel mutat be egy karaktert, aki élete egy pontján a rossz utat választotta, és vívódása ellenére sem tér le róla soha. 

A film a Netflix kínálatában magyar szinkronnal és felirattal is elérhető.