Élet a fesztiválköztársaságban

A szervezők tavalyhoz képest húszezerrel növelték a napi kapacitást, a programhelyszínek számát viszont csökkentették. Megszűnt például a világhírű DJ-ket felvonultató Party Aréna, amely azelőtt legalább tíz-tizenöt ezer embert „elnyelt” éjjelente. A szintén rendkívül népszerű Roma Sátrat pedig összevonták a világzenei, illetve népzenei helyszínnel, és kevésbé ismert fellépőket hívtak meg, ezért ott szinte sohasem volt tömeg. A húzónevek ebben a műfajban is fontosak, főleg akkor, ha egy fesztiválhelyszín rászoktatja a közönséget a nagy sztárokra. És a Sziget világzenei kínálata azelőtt mindig versenyképes volt bármelyik európai fesztiváléval.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"159398","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]Ráadásul a Sziget két legfontosabb helyszínét túl közel építették egymáshoz, így a tömeg egy viszonylag kis területen hömpölygött. Csütörtökön én is belekerültem abba a félelmetes lecsóba, amelyben – mint később megtudtam – huszonketten megsérültek, legalábbis ennyien keresték fel az orvosi sátrat zúzódásokkal, ficamokkal. Én a higgadtságomon kívül csak azt a jelvényt veszítettem el a táskámról, amelyet még az 1994-es Szigeten vettem, és pár hete került elő egy fiók mélyéről. Sajnálom nagyon, mert ma már ereklyének számított, de, ha belegondolok, van valami jelképes és sorsszerű is abban, hogy épp ott, akkor sodorta le a tömeg. 1994-ben ugyanis az egész hetes fesztiválon voltak annyian, mint aznap este a nagyszínpad előtt.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"159399","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]Fél órával később viszont kaptam egy biztató, baráti ölelést Rogertől, akiről már volt szó e hasábokon, és aki direkt ezért ugrott le a kocsmaasztalról, melyen többedmagával táncolt. És az erős karok közt rádöbbentem, hogy az ilyen pillanatok fontosabbak és maradandóbbak bármilyen tárgynál, amit szuvenírként magammal vihetek egy-egy fesztiválról.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"159400","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]Az elmúlt tíz évben megötszöröződött az európai zenei fesztiválok száma, és vannak olyan megszállott élménygyűjtők, akik május végén veszik a hátizsákjukat és végigutazzák a kontinenst. E tekintetben a legnagyobb mázlista egy Dada nevű szerb lány. Ő a barcelonai Primaverán kezdte a nyarat és a pöstyéni Grape fesztiválon fejezi be, úgy, hogy mindez egy fillérjébe sem kerül, sőt még pénzt is kap érte. Egy ismert whiskygyártó cég szponzorálja őt, és egyetlen feladata, hogy fesztiválélményeiről tudósítsa a világot. Több száz jelentkező közül választották ki erre az álommunkára. Dada évek óta DJ-zik, de eddig csak Belgrád környékén lépett fel. Most meg tizenegy országban szolgáltathatta a talpalávalót a cég bázisán, miközben fesztiválriporteri kötelezettségeinek is lazán eleget tett. Azt mondja, mindig is világot akart látni, de úgy érezte, ez csak a zenén keresztül történhet meg. Minden fesztivál hangulata más, és az ottani tapasztalatok semmilyen más bulin átélt élményhez nem hasonlíthatók. Ugyanezt gondolja az a hatvanhoz közelítő vállalkozó és amatőr blueszenész, akivel együtt álltunk sorban a Sziget Fesztiválköztársaság bevándorlási hivatalában, hogy pecsétet üttessünk fényképes útlevelünkbe. Ez a pompás ötlet tavaly fogant meg a szervezők fejében. A programfüzetnek útlevélformája van, aki akarja, helyben lefotóztathatja magát, és gyűjtheti a pecséteket az egyes helyszíneken. Ha az összes pecsétet megszerzi, állampolgárrá, vagyis szitizenné válhat. A korábban füzet méretű programot sokan eldobták vagy ülőkének használták a fűben, úgyhogy hamar szemét lett belőle. Elhajított, ottfelejtett útlevéllel azonban alig találkoztam a hét folyamán, szóval ennek a formátumnak megvan a „respektje”.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"159401","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]Még egy remek kezdeményezést ajánlok a hazai szervezők figyelmébe. A készpénzes fizetés helyett használatos fesztiválkártya feltöltésekor mindenkitől levontak 1000 forintot, és kapott egy szemeteszsákot. Aki abba gyűjtötte a saját (vagy mások) szemetét, és a teli zsákot leadta, az 500 forintot visszakapott, illetve további 500 forintos pólóvásárlási kedvezmény járt neki, amit aztán vagy felhasznált, vagy nem. Mivel minden városban fizetnek a lakosok szemétdíjat, és a szigetelők egy közepes város lakosságát teszik ki, ez az ötlet valóban zseniális, mert mindenki jól jár vele. A szervezők bevételhez jutnak, melyet a hulladék eltakarítására költenek, az emberek pedig választhatnak a szemétdíj és a szemétgyűjtés között. És mivel a környezettudatos fesztiválozók elismerő oklevelet is kapnak, pontos nyilvántartás készülhet arról, hányan kapcsolódtak be a tiszta szigetért kifejtett munkába. Várjuk a számadatokat, és gratulálunk az ötletgazdának.