Egy finn kutató szerint a moldvai csángók igénylik anyanyelvük újraélesztését

Petteri Laihonen, a finnországi Jyvaskyla Egyetem tanára a Finn Tudományos Akadémia programja keretében kutatja 2016 óta a moldvai csángómagyar oktatási programot, a kutatás részleteiről a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének szervezésében tartott vetített képes előadást csütörtök délután. Az előadást követően az MTI-nek elmondta: a finn állam minden támogatást megad a finnországi számi és lapp közösségnek anyanyelvük újraélesztéséhez, de a nekik szóló programok sokkal kevésbé sikeresek, mint a moldvai csángómagyar oktatási program.

A moldvai program keretében harminc moldvai településen mintegy kétezer gyermek tanul magyarul az iskolában, illetve délutáni foglalkozások keretében. Megjegyezte: motiváló tényező a magyar állam által nyújtott támogatás a program résztvevői számára, de enélkül is jelentős az érdeklődés a program iránt. Ennek nyitját abban látta, hogy a gyerekek játszva, énekelve szereznek magyar nyelvi kompetenciákat.
 

Petteri Laihonen elmondta: az általa vezetett kutatási program keretében magyar nyelvhasználati alkalmakat teremtenek a gyermekek számára, ezeket videofelvételeken dokumentálják, és a felvételek alapján elemzik a gyermekek viselkedését. Emellett interjúkat is készítenek az oktatási programban részt vevő tanárokkal. A kutató hozzátette: nagy segítséget jelent számára a moldvai Pusztinából származó Timaru Carina, a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia tanszéke mesteri programjának a hallgatója, aki a moldvai csángómagyar oktatási programból nőtt ki és jutott el a kolozsvári egyetemre. Ő ugyanis úgy tud részt venni a gyerekekkel való foglalkozásokon, hogy nem tekintik idegennek.

A kutató szerint az lenne a kívánatos, hogy megmaradjon a csángó nyelvjárás Moldvában, de e nyelvjárás beszélői az irodalmi magyar nyelv alapjait is megtanulják, hogy Csíkszeredában vagy Budapesten is boldogulhassanak. Úgy vélte, a magyarokban növelni kellene a nyelvjárások iránti toleranciát, és tudatosítani kellene, hogy az a csángómagyar, aki beszéli a csángó nyelvváltozatot és a standard magyart, gazdagabb, mint az a magyarországi, aki csak az irodalmi nyelvet ismeri.